A mentőszolgálatnál Murphy törvénye , hogy mindig akkor van riasztás amikor az illemhelyen tartózkodsz , vagy éppen belekezdesz táplálkozni. Most éppen a rántottánkat készülünk betermelni, mikor esetet kapunk egy közeli településre, ahol a bejelentés szerint fűrészgép több ujját levágta egy ismeretlen személynek.

Volt már hasonló tapasztalatunk ilyen jellegű balesetekből kifolyólag, így az úton megpróbálunk felkészülni a nem éppen kellemes látványra. De az mint lenni szokott, megint nem azt kaptuk amire számoltunk! A helyszínt is nehezen találjuk meg,mert ugye házszám az egy darab nincs az utcában, meg aztán egy teremtett lélek sincs a környéken!

Az egyik udvaron feltornyozott farakásból sikerült beazonosítani a helyszínt. Soványkoca vágtában megyünk befelé,pillanatokon belül látóterünkbe, vagyis inkább hallótávolságunkba kerül a farakás mögött egy éktelenül káromkodó férfi, akit a fűrészesként azonosítunk be. Bal keze piszkos géprongyba csavarva, szeme vérben forog, úgy szidja az egész világot.

Megjelenésünkre elcsendesül ,köszönésképpen a kezembe nyom két darab második ujjpercnél amputált ujjat. Ekkor veszek észre a fűrészgép mellett egy töpörödött öregasszonyt.

Gondolom,hogy ő a tulaj, ezért köszönés után megkérem, hogy hozzon egy kis jeget az amputált testrészeknek. Korát meghazudtoló gyorsasággal indul el a lakás felé. Elkezdjük a sebellátást. A géprongy eltávolítása után döbbenek rá, hogy három csonkolt ujj van, holott én csak kettőt kaptam ” kézhez”. A sérültünket kérdezni se kell, rögtön közli, hogy az öreg néne egyik tyúkja némi táplálék kiegészítőt látott benne, aztán jóízűen befalatozta a végtagot.

Ez már így veszett,gondoltam magamban, mit szólnának a balesetin ha több tyúkkal is beállítanánk, mert ugye azt mondanom se kell, hogy a több tucat tyúkból nem sikerült egyértelműen beazonosítani a tettest. Ellátás közben a mester fanyar humorral megjegyzi, hogy most már csak hét ujját kell majd manikűrözni  esténként. Így is fel lehet fogni tulajdonképpen az ilyen jellegű baleseteket.

A lakás ajtajának nyikordulására pillantok hátra, és éppen szemtanúja lettem az év legszínvonalasabb balettelőadásának. A mama a jeget hozván a járdán egy szintén hasonló halmazállapotú anyagon megcsúszott. Attrakcióját egy baknyulakat megszégyenítő kettős dobbantással kezdte. Ekkor a súlypontja erősen hátra került, amit a két felső végtagjával próbált meg szegény ellensúlyozni. Egy pillanatra úgy tűnt sikerül neki, de aztán a nyolcvanéves izületek fölött győzedelmeskedett a gravitáció.

A mami negyven kilós teste tompa puffanással ért földet. Rögtön őrült jajgatás hasított a levegőbe.

A fűrészesünk a mama mutatványát látva meg röhögőgörcsöt kapott, elfelejtkezve a saját bajáról is. Rögtön a mami mellett termünk, egy gyors vizsgálat,aztán a diagnózis: combnyaktörés. A végtagokat jegeljük, a mamát vákumozzuk, felszedelőzködünk, és a vígan káráló tyúkokat magunk mögött hagyva elindulunk a kórházba.