A Jászságból kirajzott jászok a Nagykunság déli részén, Makó környékén és Fejér megyében is élnek. A XIII-XIV. században, a kunokkal közel egy időben települtek a jászok mai szállásterületükre, és küzdelmes történelmük során gazdasági és kulturális sajátosságaikat megtartották. A jászokat Ammianus Marcellinus sebes paripáikon ide-oda száguldozó lovasoknak írta le.

A jászok észak-iráni eredetű, az alánokkal rokon nép, amely hazánk területén a középkor végére beolvadt a magyarságba. Eredeti nevük ászi, amelyből az ász, jász változat alakult ki. A jászok ősei Magyarországra a 13. század folyamán a kunokkal együtt, több hullámban jutottak el és telepedtek meg. Fegyveres szolgálatuk fejében vármegyéktől független, királyi birtokokra kerültek. Többségüknek a mai Jászság lett a szállásterülete, de éltek jászok a Kárpát-medence más vidékein is.

A török háborúk során a jászkun kerület területén jelentős népességváltozás történt, s a népességcsere miatt a Habsburgok nem tekintették többé érvényesnek a korábbi jászkun kiváltságokat. 1702-ben I. Lipót 500 ezer rajnai aranyforintért zálogba adta a Német Lovagrendnek a Jászságot és a két Kunságot, vagyis a Hármas Kerületet, eltörölve örökös kiváltságaikat. Mivel a Német Lovagrend nem tudta érvényesíteni vásárolt jogait, 1731-ben eladta azokat a Pesti Invalidus Rendháznak. A kerületben mozgalom alakult a jogok visszaszerzésére, s az összefogás és a felajánlások eredményeként 1745. május 6-án Mária Terézia királynő aláírta a kiváltságlevelet. Mária Terézia ezzel nem uralkodói kegyet gyakorolt, hiszen a redempció - a megváltás - során a térség lakói komoly anyagi és emberi áldozatvállalással önmagukat váltották meg.Az 570 000 rajnai forint megfizetése és a katonai kötelezettségek teljesítése révén elnyert redempció új jogrendet, földtulajdont és társadalmi berendezkedést eredményezett.

1848 után a jászkunok elhagyták rendi vonásaikat, de ezután is tovább éltek a helyi hagyományok, s az egykori törvények részben szokásjogként érvényesültek. A Jászság 1876-ig a Jászkun Kerület részeként működött, mint vármegyei hatóság alá nem tartozó közigazgatási egység.

A Jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület kezdeményezésére közadakozásból készült jászkapitány-szobrot a 260. évforduló alkalmából, 2005-ben avatták fel a város főterén, s azóta minden évben itt ünneplik a Jászok napját.