A magyar hősök emlékünnepét május utolsó vasárnapján tartják azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták Magyarországért.
Az elesett magyar hősök emlékezetét először az I. világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe, Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezésére.
Abban az időben állt fel a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság,
melynek feladata a települések emlékmű-állítási programjának
lebonyolítása volt. Az egyik legismertebb alkotás az összes elesett első
világháborús katonára emlékeztető hősök emlékköve, melyet 1929-ben avattak fel a budapesti Hősök terén a Millenniumi emlékmű előtt.
A Hősök emlékünnepét az 1924. évi XIV. törvénycikk rögzítette, mely kimondta, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját (...) a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli”. Ennek ellenére az ünnepet 1945-től, a kommunista időszakban nem tartották meg.
A rendszerváltás után újra lehetett ünnepelni az elesett magyar katonákat, majd a 2001-ben elfogadott LXIII. törvény a korábbi ünnep körét hivatalosan is kibővítette mindenkire, „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.”
A magyar hősök emlékünnepén általában katonai tiszteletadással egybekötött koszorúzási ünnepséget tartanak a rákoskeresztúri Új köztemetőben a magyar katonahősök emlékművénél, valamint a Hősök terén, a hősök emlékkövénél.
Gyújtsunk közösen gyertyát otthonunkban
azokért, kik a szabadság oltárán, a hazáért áldozták életüket. Égjenek
tiszteletükre most a mécsesek és szellemiségük égjen bennünk tovább.
Dicsőség a hősöknek, dicsőség a múltunknak!
Kommentáld!