Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20. – Budapest, 2011. szeptember 27.^[1]) Kossuth-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet egyik képviselője. A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteleti elnöke.

„A magyar szerves építészet feladata, hogy szolgálja az Európai Közép ezoterikus létét.” (Makovecz Imre, 1985)

„Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.” (Makovecz Imre, 2002)

A magyar organikus építészet mestere Budapesten született, Makovecz Imre laboráns és Sallai Juliánna gyermekeként.^[2] Élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon, ami nemcsak személyes életére, de későbbi pályájára is nagy hatást gyakorolt. Első közösségi emlékéről így ír:

„Talán nem róható fel nekem mint építésznek, hogy első közösségi emlékem egy vörös téglás épület. A Németvölgyi úti óvoda és iskola intézményei a mai napig egymás mellett állnak, az immáron legendává vált Mackós szoborcsoporttal az előtérben. A szemüveges, könyvet lapozgató Mackó urat azóta is a tanulás szimbólumának tartom. Oda jártam oviba, és onnét ültem át az elemi iskola első négy évének padjaiba is. Ez a történet pontosan a második világháború éveiről szól, 1939 és ’45 között…” ^[3]

Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1954-ben kezdte és 1959-ben fejezte be. „A Műegyetem sajátos konglomerátum, megtisztelő csodálatos palota volt. Boldog és büszke voltam, hogy bekerülhettem oda. Nagyon érdekes volt másodéves koromban felfedezni a Műegyetem dokumentációs irodáját, amelyre a mai napig is hálával gondolok vissza. …Weichinger professzor ajánlására […] megismerhettem Frank Lloyd Wright személyét, gondolatait és munkáit.” ^[4]

1959 és 1977 között különböző állami tervezővállalatoknál dolgozott (BVTV, SZÖVTERV, VÁTI ^[5]), de közben munkatársaival a vidéket járta, hogy az akkor elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezzen és faluházakat építsen azok megmaradása érdekében.

Sárospatakon a panel típusú házaknál jóval költségkímélőbb lakóházakat is építeni kezdtek, de akkoriban ezt az állami vezetés nem nézte jó szemmel, így ő önkéntes száműzetésbe vonult, és 1977-81 között a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítészeként dolgozott.

Karrierjében akkor következett be az áttörés, amikor 1981-ben önálló építészirodát alapított, és a Makona Tervező Kisszövetkezet vezetője lett (az iroda neve jelenleg Makona Építész Tervező és Vállalkozó Kft.). Számos középületet (templomot, művelődési házat) tervezett, elsősorban vidéki városokban. Teljesen egyéni kompozíciójú épületeivel vált híressé, az organikus építészeti stílus megteremtője.

Első figyelemreméltó munkájának a paksi templomot tartja, amely karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetével, ívelt kapubejáratával, egyéni stílusával országos hírnevet szerzett tervezőjének. Hasonlóan turistalátványosság és stílusának karakteres hordozója a néhány évvel előbb épült siófoki evangélikus templom is. Ennél is korábbi munkája a Farkasréti temető ravatalozójának belső tere. De az ő hírnevét öregbíti a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, a középkori hangulatot keltő Stephaneumon is. Jellegzetes stílusjegyeit hordozza újabb munkái közül a makói Hagymaház és az egri uszoda.

Építészként fő műve az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja. Máig száznál több különböző funkciójú, jellegzetes stílusjegyeket hordozó épület jelzi munkásságának eredményét. A hagyományos alapanyagok, s főleg a fa felhasználásával készült épületeknek hagyományőrző hatása van, így a fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használja. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki és a teteje pedig az égből ereszkedett volna alá. Építészete organikus, mivel szándéka az, hogy egylényegűvé váljon az épület a környezettel, szervesen illeszkedjen a tájba.

1981-től a BME, az Iparművészeti Főiskola és a MÉSZ Mesteriskola ^[6], 1987-től a Nemzetközi Építészeti Akadémia tanára lett, 1989-ben a Kós Károly Egyesülés egyik alapítója volt, később örökös tagjává választották. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója volt, később elnöke lett és soraiban tudhatja a Nemzetközi Építészeti Akadémia is.

Konzervatív közéleti személyiségként is ismert, ez a tevékenysége a rendszerváltás után lett intenzívebb. Különböző közéleti civil egyesületeket alapított. A konzervatív politikusok tanácsadóként véleményét gyakran kikérik. Az Országépítő Alapítvány egyik alapítója (1988), azóta kuratóriumának elnöke. 1993-98 között a Herendi Porcelángyár Rt. Igazgatótanácsának elnöke, 1996-98 között pedig a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja volt. A Balassi Bálint-emlékkard díjazást odaítélő Balassi Kuratórium elnöke. A konzervatív, jobboldali közéleti személyiségeket, tudósokat, művészeket tömörítő Nemzeti Egység Mozgalom vezetője. 2002-ben részt vett a Szövetség a Nemzetért polgári kör megalapításában.

2011. szeptember 27-én érte a halál, temetése október 8-án volt a Farkasréti temetőben, több ezer ember jelenlétében.^[7]November 5-én, Szent Imre napján Budapesten a Magyarság Háza Corvin termében Pálinkás József, az MTA elnöke és Maróth Miklós, az MTA alelnöke levezette alakuló közgyűlésen megalakult a Magyar Művészeti Akadémia köztestület, amelynek Makovecz Imrét örökös tiszteleti elnökkévé választották.^[8]

• 1969 Ybl Miklós-díj
• 1987 Ifjúsági Díj
• 1987 Amerikai Építészek Szövetségének tiszteletbli tagja
• 1989 SZOT-díj
• 1990 Kossuth-díj
• 1992 A Skót Építésszövetség tiszteletbeli tagja
• 1992 A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal
• 1993 Dundee-i Egyetem díszdoktora
• 1996 Magyar Örökség díj
• 1997 A Francia Építészeti Akadémia Nagy Aranyérme
• 1998 A Brit Építésszövetség tiszteletbeli tagja
• 1999 Steindl Imre-díj
• 2001 Corvin-lánc
• 2003 Prima Primissima díj
• 2007 Budapest XII. kerülete (Hegyvidék) díszpolgára
• 2011 Budapest díszpolgára
• 2011 Szent István-díj

• 1963 Vendéglő, Berhida 1964
• 1964 Cápa Vendéglő, Velence
• 1964 Sió Csárda, Szekszárd
• 1965 Üdülő, Balatonszepezd
• 1966 Csárda, Tatabánya
• 1969 Étterem, Gyulavár
• 1972-1977 Művelődési ház, Sárospatak 1983
• 1973 Étterem, Szentendre
• 1975 Ravatalozó, Budapest, Farkasréti temető ravatalozója 1977
• 1977 Szállásépületek, Visegrád
• 1978 Mogyoró-hegy kemping, Visegrád
• 1979 Siház, Dobogókő
• 1980 Tanya, Visegrád
• 1980 Visegrád vendéglő, Visegrád
• 1980 Lakóháztömb, Sárospatak 1987-1988
• 1981 Faluház, Zalaszentlászló 1985
• 1983 R.kat. templom Budapest – nem épült meg
• 1983 Kultúrház, Jászapáti
• 1985 Faluház, Bak
• 1985 Gimnázium, Visegrád
• 1985-1987 Vigadó, Szigetvár 1994 [1]
• 1986-1987 Evangélikus templom, Siófok 1990
• 1987-1988 R.kat. templom, Paks 1991
• 1988 Középiskola, Sárospatak 1993
• 1988 Duna-part beépítési terve, Visegrád
• 1989 Üzletház, Überlingen
• 1990-1991, 1997 Ref. templom, Temesvár – 2008
• 1990-1991 Magyar pavilon, Sevilla, Világkiállítás 1992
• 1990-1993 R.kat. templom, Budapest, Gazdagrét – nem épült meg
• 1991-1995 Színház, Lendva 2004
• 1992 Középiskola, Dugny, első díjas terv volt – nem épült meg
• 1992-1993 Pálos kolostor, belső, Budapest, Gellért-hegy – nem épült meg
• 1993 Görög-kat. templom, Csenger 2000
• 1993-1995 Sportuszoda, Eger 2000 [2] [3]
• 1994 Pavilon-tervek, Budapest, Világkiállítás – nem épült meg
• 1994-1996 Egyetemi templom, Piliscsaba – nem épült meg
• 1994 Templom, Dunaszerdahely 2002
• 1994-1997 Ref. templom, Kolozsvár épül
• 1995 R.kat. templom, Százhalombatta 1996-1998
• 1995 Emlékmű, Budapest
• 1995-1996 Ref. templom, Vargyas 2005
• 1995-1997 Egyetemi épület (Stephaneum), Piliscsaba 2001
• 1996 Hagymaház, Makó 1998
• 1997-1998 Ravatalozó, Sepsiszentgyörgy 2005
• 1998-200 Uszoda, Eger
• 1999 R.kat. templom, Pethőhenye
• 2000 Erdei János Sportcsarnok, Makó
• 2001 R.kat. templom, Csíkszereda 2003
• 2002 R.kat. templom, Dunaszerdahely
• 2003 Kopt kolostor, Taposiris Magna (Egyiptom) épül
• 2004-2005 R.kat. templom, Budapest, Felső-Krisztinaváros, első díjas terv
• 2006 Boldogasszony kápolna, Pilisszántó
• 2006 Városi könyvtár, Makó – nem épült meg
• 2007 Világhy-ház, Ispánk [4]
• 2007 (Török Ádámmal) Családi ház, Ispánk Országépítő 2009/3. 15-17.o.
• 2008 Autóbusz-pályaudvar, Makó 2010
• 2008 Búza utcai bölcsőde, Makó épül
• 2009 Termál és Gyógyfürdő, Makó épül
• 2010 Közhivatalok Háza, Makó 2011
• 2011 Zenepavilon, Makó épül

• 1978 Dombóvár
• 1980 Zalaszentgrót
• 1983 Vác
• 1989 Rotterdam
• 1989-1990 Budapest
• 1992 Skócia
• 1995 Lakitelek
• 1996 Wroclaw, Detmold (D), Svédország, Izrael, Finnország
• 1997 Thurzó Galéria, Szentendre
• 1997 Temesvár
• 2007 Vitalitas Galéria, Szombathely

• 1991 Velencei Építészeti Biennálé, Velence
• 1995 Magyar élő építészet, (Budapest)

• Makovecz, I.: In the Search of a Hungarian Architectural Identity. In: The New Hungarian Quarterly, 1985. 4: 225.
• Makovecz, I.: Technique et Architecture. 1985. 6-7: 108.
• Makovecz I.: Sopánkodás helyett – falvaink építészetéről. In: Falu 1986. 1.
• Makovecz I.: Építész és megrendelő. In: Magyar Építőművészet, 1986. 4.
• Makovecz I.: Az erdei művelődés háza. In: Magyar Építőművészet, 1988. 2.
• Makovecz I.: Dráma. In: Magyar Építőművészet, 1988. 4-5.
• Gerle J., Kovács A., Makovecz I.: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Kiadó - BONEX, Budapest, 1990.
• Makovecz I.: Írások, 2000-1990. Editio plurilingua, 2001.
• Makovecz I.: Válaszok, 2001-1981. Editio plurilingua, 2001.

• Makovecz Imre: Írások, 2000-1990 (:Editio plurilingua, 2001)
• Makovecz Imre: Válaszok, 2001-1981 (Editio plurilingua, 2001)
• Makovecz Imre: Rajzok (Bp., 2004)
• Makovecz Imre: Rajzok és írások (Bp., 2007)