A fővárostól, Manilától 65 kilométer távolságban lévő Taal vulkán több mint négy évtizeden keresztül aludt, olykor azonban földrengésrajok jelezték, hogy friss magma érkezik alá. Kitörés azonban nem történt.

Tavaly márciusban ismét gyakoribbá váltak a földrengések. A helyi vulkanológiai intézet, a PHIVOLCS az első szintre emelte a készültségi szintet, de nem történt semmi egészen január 12-én délig. Egy órakor újra földrengések sorát észlelték a műszerek, ezért a szakemberek a második fokozatra emelték a készültséget.

Mindössze egy óra telt el, és megindult a kitörés.

Szerencsére nem volt senki a kráter közelében, nem volt áldozata a kitörésnek, de a Taal-tó környezetében több millióan élnek, és ismert, a vulkán kitörései az elmúlt évszázadokban már több mint ezer életet követeltek – írta az Infostartnak küldött elemzésében Harangi Szabolcs vulkanológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja.

Egy óra kellett ahhoz, hogy a magma utat találjon a felszínre. Pontosabban először ki kellett takarítania a kürtőt: a magma óriási nyomása miatt repedések keletkeztek a kőzettestben, ahova viszont leszivárgott a vulkán kráterében lévő tó vize. A felfűtött víz pedig gyorsan gőzzé vált, és ez délután 2 órakor egy freatikus kitörést indított el, azaz a felszínközeli szétrobbant kőzetek darabjai tódultak a felszínre. Ahogy a kürtő kitisztult, már a magma is utat talált, és a kitörés intenzívebbé vált:

a felfelé gomolygó vulkáni hamufelhő 12-15 kilométer magasba emelkedett, miközben villámok tucatjai cikáztak benne.

A vulkánkitörésekhez kapcsolódó villámok már nem annyira szokatlanok, egyre több esetben figyelhetők meg és egyre több fantasztikus felvétel készül róluk. Sőt, a villámok megfigyelése segít a kitörés előrejelzésben is.

Az elmúlt évtizedben egyre több kutatás irányult arra, hogy magyarázatot találjanak a szakemberek arra, hogy miért kíséri egyes vulkánkitöréseket villámlás, másokat pedig miért nem.

Szemet kápráztató villámlásokat figyeltek meg az izlandi Eyjafjallajökull 2010-es kitörése során, a chilei Calbuco, Chaitén és Puyehue kitörései alkalmával, és szinte minden alkalommal villámlás kíséri a japán Sakurajima kitöréseit is. Villámok járták át a Vezúv legutolsó kitörési felhőjét is 1944-ben, és villámlásokat írt le ifjabb Plinius a Vezúv 79-es kitörése során is.

A villámlás létrejöttéhez jelentős töltéskülönbség kialakulása szükséges, ami zivatarfelhőben a vízcseppek és jégkristályok mozgásával, az ütközések során kialakuló töltésszétválással, valamint a felhő alsó és felső része közötti jelentős töltéskülönbséggel magyarázható. Nem sokban különbözik ettől a kitörési felhőoszlopban cikázó villámok kialakulása, de

vannak lényeges különbségek: a vulkáni hamufelhőben történő intenzívebb ütközések és a magasabb hőmérséklet. Emiatt még drámaibb egy vulkánkitöréshez kapcsolódó villámtevékenység.

A legnagyobb villámok általában nagy kitörési felhők esetében, a vulkáni működés legerősebb szakaszában figyelhetők meg. A magas hőmérséklet és a nagy mennyiségű piciny, milliméternél is kisebb vulkáni hamuszemcse elősegíti, hogy sok ütközés legyen, és ezek során a részecskék elektromosan feltöltődjenek.

Ami még szükséges: a töltésszétválás. A 10-15 kilométer magasra emelkedő hamuoszlop teteje a légkör alacsony hőmérsékletű rétegébe jut, ahova csak a kisebb hamuszemcsék kerülnek, a vízgőz pedig jégkristályokká fagy. Ezzel szemben a kitörési felhő alján magasabb hőmérsékletű, nagyobb tömegű vulkáni hamuszemcse van.

A kitörési felhő turbulens gomolygása élesen elkülöníti a különböző töltésű részecskéket és ezzel óriási feszültség alakul ki a kitörési oszlop egyes részei, illetve a hamufelhő és a földfelszín között. A hatalmas töltéskülönbség hirtelen villámlással oldódik fel, amikor elektronok milliárdjai mozognak a két pólus között.

Egy kitörési felhőben egyszerre több villám is kialakulhat, sőt ezek a földbe is csaphatnak, és ez komoly veszélyt jelent a közelben tartózkodókra.

Bár a kitörés intenzitása némileg csökkent, de nem állt meg. Ilyen hosszú szunnyadás után várható, hogy komolyabb kitörés történhet, és ez napokig is eltarthat. Ha ismét víz kerül a kürtőbe, akkor még nagyobb energiájú robbanásos kitörés következik be, oldalirányba mindent elsöprő piroklasztárak (vulkáni törmelékek folyamai) indulhatnak el, ahogy ez 1965-ben történt.

A Taal-tó környékén mindent szürke vulkáni hamu borít, az eső miatt sok helyen sártenger alakult ki, állatok hulltak el. A magasba gomolygó kitörési felhőoszlop repülőjáratokat akasztott meg és máris több tizedmillió tonna kén-dioxid jutott a magas légkörbe. Érdemes tehát vigyázó szemeinket Fülöp-szigetek aktív vulkánján tartani…

"Nagy a potenciális veszély. Egy komoly robbanásos kitörés komoly vulkáni esőt is okozhat, ami sokakat veszélyeztet: 60 kilométeres körzetben 25 millióan laknak, sokkal nagyobb a népsűrűség, mint bármikor korábban" – mondta Harangi Szabolcs az InfoRádióban.

Ám a vulkanológus szerint aggodalomra ad okot, hogy számos helyen repedések nyílnak a vulkánon, ami azt jelzi, hogy jelentős a magma felnyomulása.

"A Taal vulkán és környezet most nagyon veszélyes hely. Vasárnap délelőtt még turistákat vezettek a kráter közelében, majdnem megismétlődött, ami néhány hete az új-zélandi White-szigeten történt" – mondta Harangi Szabolcs.