A paleolit táplálkozás az utóbbi évek legnagyobb életmód-slágere lett. Legújabban egy kutatás megkérdőjelezte az étrend alaptézisét.

Szerző : Futaki Balázs

Először 1975-ben, egy Voegtlin nevű gasztroenterológus vetette fel a kérdést: az emberi szervezet hogyan alkalmazkodhat az ugrásszerű civilizációs fejlődéshez – már ami a táplálkozást illeti. A szakember evolúciós alapon vizsgálta az emberi táplálkozást, és arra jutott, hogy eredendően húsevő állatok vagyunk, legalábbis ami a paleolit kori ősember táplálkozási szokásait illeti.

Az elméletből a 21. század elejére nőtt ki az óriási tömegeket megnyerő mozgalom, dr. Loren Cordain vezetésével. A paleolit táplálkozás hívei azt vallják, hogy szervezetünk nem képes olyan gyorsan alkalmazkodni az étrendi változásokhoz, mint ahogy az új élelmiszerek megjelennek. Az ősember táplálkozási szokásaihoz képest szervezetünk nem tud olyan gyorsan átállni az új alapanyagok, ételek feldolgozására, mint amilyen gyorsan az élelmiszer-technológia és civilizációs táplálkozási szokásaink változnak. 

A paleolit étrend ennek megfelelően sovány húsokból, zöldségekből, tengeri herkentyűkből és gyümölcsökből áll. A széndhidrát-bevitelt csökkenteni kell, az egészséges zsírok – például halolaj – javára.

Újabb kutatási eredmények

A fent vázolt elmélet alapja őseink táplálkozási szokásai, bár erről eddig csak feltételezéseket hallhattunk. A régészek azonban újabb és újabb módszereket vetnek be, hogy az ősember táplálkozási szokásairól minél teljesebb képet kaphassunk.

Az American Journal of Physical Anthropology c. lapban megjelent eredmények például magyarázatot adhatnak arra, miért véli úgy sok régész, hogy az ősemberek a kalória nagy részét sovány húsokból vagy halakból nyerték, a mai embert viszont valósággal megmérgezné az ilyen fehérjedús étrend. 

– Ha a korai régészeti elméleteket megnézzük az étrenddel kapcsolatban, nagyon sok állati fehérjéről számolnak be, amit azonban nagyon nehéz fiziológiai alapon megmagyarázni – állítja a tanulmány vezetője, Tamsin O'Connell, a Cambridge-i Egyetem kutatója. – Mi úgy véljük, hogy az állati fehérje összességében nem játszott ilyen jelentős szerepet az étrendjükben.

Honnan tudhatjuk, mit evett az ősember?

Az ősember által fogyasztott hús mennyiségét a régészek az alapján tudják megállapítani, hogy a fehérje az egyetlen makrotápanyag, amely tartalmaz nitrogént. Az egyes élelmiszerek különböző arányban tartalmaznak nehéz és könnyű nitrogénizotópokat, így a kutatók a nehéz és a könnyű nitrogénizotópok arányának mérésével a megkövesedett csontokban rekonstruálhatják az ősi étrendet egy adott ökoszisztémában. A szervezet azonban inkább a nehéz nitrogénizotópokat raktározza el, ezért a kutatók számításaikat egy meghatározott arányhoz igazítják, hogy számításba vegyék ezt a tendenciát. E számítási minta szerint azonban az ősember étrendje 60-80 százalék fehérjét tartalmazott, melynek többsége állati forrásból származott. Ez azért is furcsa, mert a mai ember étrendje legfeljebb 45 százalék bármilyen forrásból származó fehérjét tartalmaz. O'Connell ezen ellentmondásnak köszönhetően fogott gyanút, és azt feltételezte, hogy a számítási minta azért lehet hibás, mert eredetileg nem ember-, hanem állatkísérleteken alapult.

Mit találtak a kutatók?

A kutatócsoport emberi vérminták segítségével aprólékosan rekonstruálta az alanyok szokásos étrendjét, pontosan megmérték, mennyit ettek egy héten, továbbá mintákat vettek az egyes ételekből. Az élelmiszerekben és a vérmintákban lévő nitrogénizotóp-arányok összehasonlításával pontos becslést kaptak arról, mennyi nehéz nitrogénizotópot raktároz az emberi szervezet, amit aztán kivetítettek az emberi hajra és csontra is.

A szakértők azt állítják, hogy a körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt élt első gazdálkodók fehérjebevitelének legfeljebb 40-50 százaléka származhatott állati forrásból. Étrendjük körülbelül a mai indiai és kínai farmerekéhez hasonlíthatott. A paleolit vadászó-gyűjtögető emberek is kevesebb húst fogyasztottak, mint ahogy a paleolit étrend hívei eddig gondolták. A kutatók úgy vélik, hogy az állati fehérje jelentősége összességében alacsonyabb, és ez különösen igaz a neolit gazdálkodók szempontjából. Ez pedig azt jelenti, hogy ők az étrendjükben az állati és a növényi fehérjék jobb egyensúlyát alakították ki.