Marco Polo
Sok kutató véli úgy, hogy Marco Polo sohasem látta Kínát.
Egy német Kína-szakértő most mégis azt állítja, járt a velencei utazó
Kínában.
Számos kutató érvelt amellett, hogy a velencei kereskedő, Marco Polo a
Fekete-tenger vidékén, Konstantinápolyban és Perzsiában tett utazásai
során Kínáról hallott történeteket mesélte később úgy el, mintha azok
vele estek volna meg. De tulajdonképpen már a 18. századtól sokan
fogalmaztak meg kétségeket Polo igazmondásával kapcsolatban.
Hans Ulrich Vogel a Tübingeni Egyetem sinológusa most egy egész könyvet
(Marco Polo was in China: New Evidence from Currencies, Salts and
Revenues ) szentelt annak bizonyítására, hogy Polo igenis járt Kínában.
A kétkedők például nem értik, miért nem említi a velencei kereskedő a
Nagy Falat. Vogel azzal érvel, hogy a Nagy Falat manapság ismert
formájában a Ming-dinasztia idején építették ki a 14-17. század között.
Marco Polo (1254-1324) idejében katonai jelentőségét vesztett, több
helyen beomlott, szétmállott földsánc volt inkább. Másik ellenérv, hogy
miért nem említi egyetlen kínai forrás sem Polo és rokonai látogatását.
Vogel szerint
ez sem jelent sokat, hiszen a pápai legátust, Giovanni de Marignollit
sem említik, aki pedig igen fontos missziót teljesített a kínai
udvarban.
Ugyanakkor Vogel kihangsúlyozza, sehol máshol nem lehet olyan
részletesen olvasni a kínai papírpénzekről és só-kitermelésről, mint
Polónál. Kizárólag a velencei írta le pontosan, hogyan készítették a
fehér eperfa (morus alba) kérgéből a papírpénzt, részletezte annak
alakját, méretét és arra is kitért, miként használják azt a
kereskedelemben.
Úgyszintén egyedül Marco Polónál olvasható, hogy a papírpénzt nem
mindenütt használták Kínában. Főként Észak-Kínában és a Jangce környékén
volt forgalomban, míg Fucsienben és Jünnanban például sóval, arannyal
és ezüsttel fizettek. Ezeket az adatokat régészeti bizonyítékok és olyan
kínai források is alátámasztják, amiket jóval Polo kínai útja után
fordítottak le, vagyis a velencei nem olvashatta azokat, hiszen nem
ismerte a kínai nyelvet – érvel Vogel.
Marco Polo só-kitermelésről szóló leírása is pontos és egyedi.
Felsorolta az általa ismert legfontosabb só-kitermelő központokat:
Csanglut, Lianghuajt, Liangcsőt és Jünnant.
Mindezek alapján Vogel úgy véli, Polo járt Kínában, Kublaj kán (1215-1294) udvarában.
Polo kalandjait – amelyet egy
rabtársa vetett papírra és jelentetett meg – kortársai nem vették
komolyan.
Il Milionénak, 1 milliónak nevezték A világ leírása, avagy
Marco Polo utazásai című könyvet utalva a szerintük benne lévő
hazugságok számára. Polo apjával és nagybátyjával 1271-ben indult
keletre, és Perzsián keresztül állítólag el is jutottak Kublaj kán
udvarába, ahol 1275 és 1292 között magas állami hivatalokat viseltek;
végül a Polók 1295-ben tértek vissza Velencébe. Marco Polo 1298-ban a
genovaiak fogságába esett, és a börtönben a pisai Rustichellónak mesélte
el kalandjait.
Kommentáld!