Margó Tivadar
Margó Tivadar (szerbül: Теодор Марго, görögül: Θεοδώρος Μάρκου) (Pest 1816. március 5. – Pusztaszentlőrinc, 1896. szeptember 5.) szerb származású orvos, honvédorvos, zoológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Életpályája
A család a görögországi Kozani városából származik. A családnév Markovics, Marku, Margó alakban is előfordul. Margó Tivadar nagyapja még Ercsiben volt görög kereskedő. Apja Margó György (szerbül: Георгије Марго, görögül: Γεώργιος Μάρκου) (1780–1857) a pesti szerb ortodox
egyházközség lelkésze volt, kiválóan beszélt görögül, németül, szerbül,
románul és magyarul. Margó Tivadar egyik testvére, Margó Emilián miskolci görög ortodox lelkészként működött 1862 és 1881 között: e minőségében ő végezte a tokaji ortodox görög egyházközség anyakönyvezését is.
Tivadar a gimnáziumi tanulmányait Pesten végezte, majd 1834-től
1838-ig a pesti egyetemen természet-, társadalom- és orvostudományokat
tanult. 1834-ban bölcsészdoktori, 1840-ben orvosi oklevelet szerzett.
Tanulmányait Bécsben folytatta, ahol 1841-ben sebészdoktori és
szülészmesteri képesítést szerzett.
Ezután néhány évig különböző bécsi
kórházakban segédorvosként orvosi gyakorlatot folytatott, majd hazatért,
és a pesti egyetemen Schordann Zsigmondnak, az élettan és felsőbb bonctan professzorának tanszékén tanársegédként működött.
Az 1848–49-es szabadságharcban honvédorvosként vett részt. 1845-1853 között a pesti szerb Tökölyánum
házi orvosa volt. 1851-ben megszerzett képesítés után a pesti egyetemen
a szövettan magántanára lett, egyúttal 1851 és 1859 között helyettes
tanárként a sebészhallgatóknak előkészítő természettudományokból tartott
előadásokat és 1857 és 1858 között az élettan és a felsőbb anatómia
helyettes tanára is volt.
1858-ban ismét Bécsbe ment, ahol szövettani
kutatásokat folytatott. A bécsi kormány bécsi, majd gráci egyetemi
tanári állást ajánlott fel neki, ő azonban hazatért és 1860-ban a kolozsvári
orvossebészeti intézetben a gyakorlati orvostudományok nyilvános rendes
tanára lett. 1862 nyarán a pesti egyetemen az állattan és az
összehasonlító bonctan rendkívüli tanárává nevezték ki.
Ettől kezdve
haláláig a fővárosban élt. 1874-től 1881-ig az egyetem orvostudományi
karán a fejlődéstan, 1881-től haláláig az anatómia nyilvános rendes
tanára volt. Eközben tanított a Magyar Királyi Tanárképző Intézet
Gyakorló Főgymnasiumában (a mai ELTE Trefort Ágoston
Gyakorlóiskola) is. Oktatói és tudományos tevékenysége mellett részt
vállalt az egyetem vezetésében is, 1865 és 1866 között a
bölcsészettudományi kar dékánja, 1879 és 1880 között az egyetem rektora,
1898 és 1899 között az orvostudományi kar dékánja volt.
Tudományos pályája
A magyarországi tudományos biológia egyik megalapozója. Tanári
működése mellett a zoológia terén különböző vizsgálatok és tanulmányok
tételével is foglalkozott s ezek eredményeit számos dolgozatban tette
közzé.
Társasági tagságai
- A Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1860; rendes: 1870; tiszteleti: 1891);
- a British Association for Advencement of Sciences külső tagja;
- a bécsi zoológiai-botanikai társaság rendes tagja;
- a francia zoológiai társaság rendes tagja.
Kommentáld!