A  MEDVEHAGYMA

             A tavasz mindig meghozza a reményt, hogy újra sütni fog a nap és meleg lesz. Ismét jókedvűek és vidámak vagyunk, örülünk az első kizöldellő növénynek, a madarak boldog csivitelésének, teljes szívvel érezzük, hogy mindez jóságos Teremtőnk ajándéka. E megújult zöldellő pompa láttán fogjunk hozzá egy tavaszi kúrához, megtisztuláshoz és szervezetünk salaktalanításához, ami egészségünk korántsem megvetendő felfrissülését jelenti. 

             A tavasz első hírnökei közé tartozik a medvehagyma, melyet a németek erdei fokhagymának, boszorkányhagymának, cigányhagymának «is hívnak. Régi magyar neve sásihagyma, poszhagyma. Levelei élénkzöldek, fényesek, hosszúnyelűek, lándzsa alakúak, hasonlítanak a gyöngyvirágéra. Hosszúkás hagymáját fehér, átlátszó hártya, buroklevél fedi. Sima, világoszöld szára két levél közt hozza virággömbjét. Az ernyős virágzatban csillagszerű kis liliomvirágok helyezkednek el. A szár 30 cm-re nő meg. A medvehagyma csak humuszban gazdag, árnyékos ligeterdőkben, források mentén, nálunk főleg bükkösökben a hegyvidékeken terem. Erőteljes fokhagymaillatát már messziről megérzi az ember, még mielőtt meglátná. Ettől a szagtól kapta a vadfokhagyma nevet, s ez az, ami biztonsággal kizárja, hogy összetévesszük a gyöngyvirág vagy a mérgező őszi kikerics levélzetével. 

             Németországban nagyon sok ártéri erdő tele van tavasszal a medvehagyma friss, zöld leveleivel. A medvehagyma áprilisban-májusban virágzik nálunk. Hatalmas gyógyerő szunnyad benne, és a nép azt tartja, téli álmuk után a medvék is ezt keresik, hogy gyomrukat, beleiket és vérüket megtisztítsák vele. A medvehagyma tulajdonságai lényegében megyegyeznek a mi fokhagymánkéval, ám gyógyereje jóval nagyobb. Ezért különösen alkalmas a szervezet tavaszi salaktalanítására, és elősegíti az idült bőrbetegségek gyógyítását is. 

             Mivel a levelek hatása szárított állapotban gyengül, a tavaszi kúrához frissen használjuk. Feldarabolva vajaskenyérre szórhatjuk, egészen apróra vágva (nyersen) megfűszerezhetünk vele levest, burgonyát, tésztát és más ételeket is, amelyeknek az ízét egyébként petrezselyemmel javítanánk. A medvehagyma leveleiből salátát (és főzeléket is) készíthetünk. 

             Mivel nagyobb mennyiségben fogyasztva csípős ízt ad, amikor főzeléket csinálunk belőle, keverjünk hozzá csalánleveleket. 

             A zsenge leveleket áprilisban és májusban kell szedni, tehát még a virágzás előtt, a hagymáját nyár utóján és ősszel. A medvehagyma hagymáját ugyanúgy használhatjuk fel, mini a fokhagymát. Érzékeny gyomrú egyének a növény levelét és hagymáját vágják össze apróra, öntsék le meleg tejjel, s csak két-három órai áztatás után fogyasszák kortyonként. 

             Jó ha egész évre gondoskodunk magunknak medvehagymáról, hogy bármikor rendelkezésünkre állhasson gyógyító ereje, készítsünk belőle eszenciát (lásd a Felhasználási módok-nál). Ebből 10-12 cseppet vegyünk be kevés vízben. A cseppek javítják az ember memóriáját, elejét veszik az érelmeszesedésnek és sokféle betegséget elmulasztanak. 

             A medvehagyma igen kedvezően hat a gyomorra és a bélrendszerre. Ajánlható gázképződéssel és kólikával járó akut és krónikus hasmenés ellen ugyanúgy mint szorulás esetén, amit a belek görcsös összehúzódása vagy renyhesége okoz. A medvehagyma hamar kihajtja az emberből a bélférgeket, még az orsógilisztát is. A bélműködés javulásával megszűnnek azok a panaszok is, amelyek különösen idős embereknél valamint a mértéktelenül evőknél a belek túltelítettsége vagy lanyha működése következtében lépnek fel. A medvehagyma fogyasztása enyhíti a gyomor okozta szívzavarokat és álmatlanságot, valamint az artériák elmeszesedéséből vagy magas vérnyomásból eredő panaszokat, mint pl. szédülés, fejfájás. A magas vérnyomás lassan szűnik meg. A medvehagyma-bor (lásd a Felhasználási módok-nál) csodálatos orvosság azon idős emberek számára, akiket mellkasi elhurutosodás következtében nehézlégzés kínoz. Idült köhögésre is jó, mert oldódik a váladék és ezzel szűnik a légszomj. Az idős korban oly gyakori tüdőkór és vízkór esetében is a legmelegebben ajánlható gyógyszer. 

             A frissen felhasznált levelek tisztítják a vesét és a húgyhólyagot, elősegítik a vizelet ürítését. 

             Nehezen gyógyuló sebek hamar behegednek, ha friss hagymalével kenjük be. Még a koszorúér-megbetegedésre is jó a medvehagyma. 

             Felbecsülhetetlen értékű vértisztítószer, amely mindenekelőtt a krónikus bőrbajok kezelésénél vált be. A svájci természetgyógyász és gyógyfüves lelkész, Künzle különösen dicsérte ezt a növényt; „Az egész testet megtisztítja, kihajtja belőle a megrekedt, kóros anyagokat, egészségessé teszi a vért, kiűzi és elpusztítja a mérgező anyagokat. Az örökké betegeskedő embereknek, a sömörös, pattanásos, korpázó arcbőrűeknek, a reumásoknak és görvélykórosoknak úgy kellene tisztelniük a medvehagymát, mint az aranyat. Nincs a Földön még egy olyan növény, amelyik ennyire hatásosan tisztítaná a gyomrot, a bélrendszert és a vért, mint ez. A fiatal emberek kivirulnak tőle mint a rózsa, és kinyílnának mint a fenyőtoboz a napfénytől." Künzle a továbbiakban előadja, hogy ismer olyan családokat, akik „azelőtt egész évben betegeskedtek, orvostól orvosig jártak, tele kiütésekkel és sömörökkel, egésztestükben görvélyesek voltak, olyan sápadtnak látszottak, mintha már a sírjukból kaparták volna elő őket. 

             Ezek az emberek, miután hosszabb ideig használták Istennek e nagyszerű adományát, teljesen egészségesek lettek. 

FELHASZNÁLÁSI MÓDOK 

Fűszerként: a friss medvehagyma-leveleket apróra vágjuk, mint a metélőhagymát vagy a petrezselymet, és kenyérre, levesbe, salátára, húsételre szórjuk. 

Medvehagyma-eszencia: az apróra vágott leveleket vagy hagymafejeket lazán üvegbe töltjük, 38-40%-os gabonapálinkával vagy egyéb házilag főzött pálinkával felöntjük és 14 napig melegen (a napon vagy kályha közelében) tartjuk. 

Medvehagyma-bor: az apróra vágott levelekből egy maréknyit, kb. '/4 liter fehérborban rövid ideig felforralunk. ízlés szerint mézzel vagy sziruppal édesítjük és napközben apránként kortyolunk az így nyert borpárlatból.