Egyszer egy családapától kaptam egy levelet, amelyben szó szerint ezt írta: „Összekulcsolt kézzel könyörgök Önnek, talán Ön meg tudja mutatni az egészségemhez visszavezetõ utat és velem együtt szenvedõ családomnak visszaadhat egy egészséges-apát."

Elõzõleg vázolta szenvedéseinek útját: 1961-ben krónikus prosztatagyulladás akuttá vált, annak következtében, hogy rádium tartalmú vízben fürdött. Egyik kórházból a másikba vándorolt, de egy orvos sem operalta meg. Már teljesen kétségbe volt esve. Minden székelésnél vér és genny távozott belõle.

A sok gyógyszertõl patkóbélfekélyt kapott, elpusztult a bélflórája és a mája is súlyosan károsodott. Közelebb állt már a halálhoz, mint az élethez és az orvos utasítására abbahagyta a gyógyszerek szedését. Aztán - ahogy írja - elektromos módszerrel megoperáltak. De a mútét után sem szûnt meg a gyulladás, mind a mai napig. A tabletták és injekciók újra csak rontottak az állapotan.

Ekkor csalánteához és húgyhajtó teához folyamodott, amelyek annyit segítettek, hogy ma ismét tud dolgozni. Ennek a családapának valószínűleg nem kellett volna végigjárni ezt a keserves utat. ha tudomása van a füzikéről, amely a prosztatabetegségeket teljesen meg tudja gyógyítani. 

             A füzike, mint gyógynövény mindmáig jóformán ismeretlen volt. még a használatos füvészkönyvek sem tettek említést róla. De amióta ,.Egészség Isten patikájából" című könyvecském első kiadásában bemutattam, valóságos diadalmenetben vonult be a köztudatba mint a prosztatabántalmaknál használható gyógynövény.

Rövid időn belül egész Európában és azon túl is ismert lett, elsősorban amiatt, hogy már oly sok embernek segített az említett bajokban. Az utóbbi időben már a füvészkönyvekben és az idevágó folyóiratokban is fel-felbukkan. Viszont a füzikének több fajtája van, ami valamelyes bizonytalanságot okoz: Gyógyító fajtái a következők: rózsaszínű füzike (Epilobium roseum), kis virágú füzike (Epilobium parviflorum), hegyi füzike (Epilobium montanum), sötétzöld füzike (Epilobium obscurum), lándzsáslevelű füzike (Epilobium lanceolatum), mocsári füzike (Epilobium palustre), alpesi füzike (Epilobium anagallidifolium) és még jónéhány. A gyógyerejű fajtákat a kicsi pirosas, halványrózsaszín vagy majdnem fehér virágjaik alapján lehet felismerni. Hosszúkás, keskeny magházon ülnek, mintha oda lennének szögezve. Amikor a termése felpattan, fehér, gyapotszerű szőrökkel ellátott magok peregnek ki belőle. Tirolban a füzikét érdekes módon „asszonyhajnak" nevezik.

Az említett gyógyerejű fajtákból az egész növényt gyűjtjük, szárastól, levelestől, virágostól, de közben ügyeljünk arra, hogy a közepén szakítsuk le - egyébként nagyon könnyen törik - hogy tudjon ismét oldalhajtásokat növeszteni. A gyűjtött növényt frissiben vágjuk fel.

A füzike-teából még súlyosabb esetekben is csak két csészével igyunk naponta, egyet reggel éhgyomorra és egyet este. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell orvoshoz fordulnunk. Súlyos betegség esetén mindenképpen kérjük ki az orvos tanácsát. 

             A füzikének két olyan fajtája létezik, amelyeket aligha téveszthetünk össze a többi kisvirágú fajtákkal és amelyeket nem szabad gyűjteni! Az egyik a bolyhos füzike (Epilobium hirsotum), a másik az erdei füzike vagy erdei deréce (Epilobium angustifolium). Az előbbinek a virágai hüvelyk-köröm nagyságúak és bíborszínűek. Gyakran található nagy, bokorszerű telepekben, ahol másfél méterre is megnő, valamint állóvizekben és azok szélén. Szára és levelei húsosak, a levelek alul enyhén bolyhosak.

Az ismert osztrák botanikus Richárd Willfort. aki a füzikét, mint gyógynövényt nagyon jól ismerte, könyvében nem említi. Ahogy mondta, könnyen össze lehet téveszteni az ellentétes hatású erdei füzikével, amelynek a kisvirágú füzikével ellentétben legalább ötször akkora virágai, húsosabb nyele és levelei vannak, valamint sokkal magasabbra nő. 

             Az erdei füzike vagy derece mészkerülő erdők tisztásain, erdőszéleken, tarvágásokon terem. A nagy, bíborvörös virágok hosszú, kúpalakú, laza fürtökben állnak az aíul vöröses száron. A virágzás idején a sok erdei füzike tűzpiros foltokat képez. Népi elnevezése (Unholdenkraut= boszorkányfü) egyértelműen arra utal, hogy prosztata betegsége ellen nem tanácsos felhasználni. 

             Még fiatalasszony voltam, amikor a legszebb férfikorban lévő apósom meghalt prosztata hypertrophiában. a dülmirigy kórosan megnagyobbodik ilyenkor. Egyik szomszédom, aki igazán járatos volt a növénygyógyászatban. megmutatta nekem a kisvirágú füzikét és azt mondta: „Ha az apósa ennek a növénynek a teáját itta volna, még ma is élne. Jól jegyezze meg magának ezt a növényt! Maga még fiatal, sok emberen segíthet még vele." De ahogy ez lenni szokott, amikor fiatal és egészséges az ember, nem törődtem a továbbiakban ezzel a növénnyel. Anyám annál inkább! Minden évben szedett füzikét és nagyon sok vese- és hólyag-megbetegedésre panaszkodó embernek segített. Ennek a növénynek olyan erős a hatása, hogy gyakran egy csapásra elmulasztja a prosztatabetegségben szenvedő panaszait. Voltak esetek, amikor olyan férfiakon segített, akik műtét előtt álltak, mert a vizeletük már csak cseppenként ürült. Természetesen a teát hosszabb ideig kell fogyasztani, hogy gyógyulás következhessen be. 

             Anyámtól hallottam egy betegről, akit már háromszor operáltak hólyagrákkal - klinikailag kimutatott rák volt - és nagyon rossz testi állapotban volt. Azt tanácsoltam neki, igyon füziketeát. Később a kezelőorvosától értesültem róla, hogy meggyógyult. Ez még akkoriban történt, amikor nem foglalkoztam gyógynövényekkel. Gyógyulása erős és maradandó hatást tett rám.

Anyám gyakran mondogatta, hogy ha ő már nem él, akkor se feledkezzek meg ennek a növénynek a gyűjtéséről. 1961-ben Gyertyaszentelőkor meghalt drága édesanyám és én azon a nyáron elfelejtettem füzikét szedni. 

             Az orvosom rendelőjében megtudtam, hogy egyik ismerősöm reménytelen állapotban - hólyagrákkal fekszik a kórházunkban. „Nem, ez a derék ember nem halhat meg" - tört ki belőlem. Amikor ezt mondtam, a füzikére gondoltam. Az orvos, jóllehet ő maga is gyógynövénypárti volt, úgy vélekedett, ebben az esetben már nem segíthet. Azonban nem volt otthon füzikém, és ijedten jutott eszembe, ilyenkor október közepén már minden elvirágzott és elszáradt. Ennek ellenére elindultam keresni. Ismertem egy helyet, ahol nyáron virágozni láttam.

Találtam is néhány elsárgult szárat, amit aztán apróra, vágva elküldtem a nagybeteg feleségének. Naponta reggel és este 1-1 csészével adott neki belőle inni. Két hét múlva az orvosom telefonon arról értesített, hogy a beteg állapotában erőteljes javulás következett be. Nevetve jegyezte meg: „Szóval, segít a füved!"

Azóta százaknak és százaknak tudtam segíteni, ahogy egykor öreg földim mondta nekem: „Jól jegyezze meg magának ezt a növényt, sok embernek segíthet még vele." 

             Egy müncheni gyógyszerész mutatott nekem egy régi, vastag gyógyszerészkönyvet, amelyben még hivatalosan szerepelt a füzike 1880 körül. A szintetikus gyógyszerek azonban teljesen a háttérbe szorították. Előadásaim, növénygyűjtő útjaim és publikációim révén a füzike minden társadalmi rétegben ismertté vált újra. A füzikére való hivatkozásom sok embernél nagy visszhangot keltett; mert mindenhol, ahol csak kirándulásaink során a férjemmel megfordulunk, a hegyekben, erdei utakon, patakpartokon, tarvágásokon, sőt még a Linz melletti Pöstling- és Freinbergen, örömmel fedezzük fel, a füzike középső hajtásai tanúskodnak erről, hogy milyen kíméletesen szedik a gyűjtők. Mindenki, aki ismeri ezt a gyógynövényt, becsüli és kíméletesen gyűjti, ezáltal megóvja a kipusztulástól. A füzike ugyanis szedés után még kétszer, háromszor újra hajt. Ha a gyökértörzs a talajban marad, a következő tavasszal újra kihajt. 

             Nagy örömmel olvasom a hozzám intézett levelekben, hogy sok kiskertben a földieper, a zöldségek és a díszcserjék között füzike is nő. Korábban mint haszontalan gyomot kihúzgálták. Pedig mennyi embernek hozott volna már akkoriban gyógyulást és megújuló életkedvet. Nemrégen egy prosztatarákos lelkészen segítettem, akiről az orvosok már lemondtak, de aki ma ismét teljes munkabírással szenteli magát hivatásának. 

             A Fekete-erdőből érkezett a következő levél: „Sógornőmet sugárártalom érte a kezelés folyamán. sipoly keletkezett a hólyagjában és a belén. Annyira fájt a hólyagja, hogy az orvos kénytelen volt morfiumot adni neki. És ekkor annak alapján, amit az „Egészség Isten patikajából" című könyvében leirt a füzikéről, kerestünk kisvirágú füzikét, találtunk is és egyhetes teakúra után a betegnek megszűnt minden fájdalma. Ez Isten patikájának a csodája' - További gyógyeredmények olvashatók a „Maria Treben gyógyeredményei" című könyvecskémben. 

             Sokan, akik a prosztatájukkal betegeskednek, meggyógyulhatnak az kisvirágú füzike segítségével, gyakran még megműtetni sem kell magukat. Ha már sor került a műtétre, a füzike teája elmulasztja a seb égő fájdalmait és mindazokat a panaszokat, amelyek gyakran jelentkeznek műtét után. De minden esetben konzultálni kell az orvossal. 

             Egy prosztatabántalomból kigyógyult írja Coburgból: „A kisvirágú füzike segített panaszaimon. Szívinfarktussal feküdtem a coburgi kórházban. Mellesleg prosztatabántalmaim is voltak, a szívem rossz állapota miatt azonban nem lehetett* megműteni. Ha rosszabbodna a helyzet, katétert kell behelyezni. - Hallottam a kisvirágú füzikéről, amely hasonló esetekben már sokaknak segített. Napi három csésze füziketeát kezdtem el fogyasztani, pár nap múlva prosztatapanaszaim megszűntek. A teljes gyógyulásig ma is iszom napi két csészével. Teljes szívemből köszönöm az Úristennek. Ön pedig, Treben asszony, segítsen a kisvirágú füzikével sok-sok embernek az ilyen bajában. Hihetetlen, hogy ha a hivatalos orvostudomány már tanácstalan, a Teremtő gyógynövényei milyen nagyszerűen segítenek." 

FELHASZNÁLÁSI MÓD 

Teakészítés: 1 púpozott teáskanál füzikét adunk 1/4 liter vízhez, csak forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk. Naponta legfeljebb 2 csésze tea fogyasztható: reggel éhgyomorra és este félórával a vacsora előtt egy-egy.