Vérehulló fecskefű 

          Ha az ember tudja, hogy régi füvészkönyvekben hányféle néven említik a vérehulló fecskefüvet - a magyar elnevezések küzül a gódirc, cinadó, vereslõfû, aranyfü sokat sejtet akkor el lehet képzelni, milyen nagy becsben állott ez a nép széles rétegeinél ma mérgezõ gyomnak beállított növény. Korunk idegenkedését csak azzal tudom magyarázni, hogy a gyógyszeripar kezdetén százszor elátkoztak minden értékes gyógynövényt, hogy a népet elriasszák a gyógynövényektõl és ugyanakkor rászoktassák a szintetikus gyógyszerekre. 

          A vérehulló fecskefü a maga 30-80 cm magas, felágazó, csöves, szögletes szárán májustól egész nyáron át õszig hozza ernyõben álló sárga virágait. Levelei szárnyasan szeldeltek, a szárnyak csipkések. A szárából és a gyökértörzsbõl is narancssárga, sûrû nedv csordul ki. A legszívesebben déli fekvésû erdõszéleken, falak, kerítések mentén és törmelékhalmokon terem. Ha mégoly száraz is a nyár és szikkadtak az erdõs lankák, a növénybõl még ilyenkor is bõven folyik a narancssárga nedv. De még télen is gyûjthetjük, amikor mindent hó borít, feltéve ha megjegyeztük a termõhelyét. 

          A vérehulló fecskefû vértisztító és vérképzõ hatású. Csalánnal és bodza hajtásával együtt használnám leukémia (fehérvérûség) esetén. Ebbõl a teakeverékbõl viszont legalább két litert meg kell inni naponta, hogy eredményes legyen a kezelés. 

          A fecskefû a legmegbízhatóbb szer súlyos májbetegség esetén, különösen ha friss növényt használunk. A megmosott, friss növénybõl azon nedvesen kinyerjük a levét, ezt kétszer annyi langyos vízzel hígítva napközben kortyonként fogyasztjuk. Nagyon jótékonyan hat az anyagcserére, mint vér- és májtisztító. Sikerrel alkalmazható vese-, epe- és májbetegségek esetén.

Borba áztatva nagyon gyorsan megszünteti a sárgaságot (tegyünk 30 gramm fecskefüvet gyökerestül 1 -2 órára fél liter fehérborba.) Ajánlható a végbélnyílásban égõ érzést okozó aranyér, vizelés közben jelentkezõ nyilalló, szúró fájdalom esetén, de fülzúgás ellen is jó.

Ezekben az esetekben langyos vízzel hígított, kifacsart fecskefûlevet vagy két-három csésze teát kell meginni kortyonként napközben (a teát nem fõzzük, csak forrázzuk). Külsõleg rosszindulatú bõrbántalmak, tyúkszemek, szemölcsök és sömör gyógyítására használható.

A szürkehályog és a szaruhártya foltjai is eltûnnek lassanként. Még a látóhártya bevérzése és leválása esetén is segít. Megmosunk egy levelet és a megnedvesített hüvelyk- és mutatóujjunk között szétmorzsoljuk a lágy szárát. Az így nyert nedves anyagot a mutatóujjunkkal - miközben a szem csukva van - a szemzugba kenjük. Habár nem a szembe kenjük, átterjed oda is. Ugyanez érvényes a szürkehályogra, a gyengénlátásra és fõként az egészséges, ám megerõltetett szemre is.

Én magam is érzem jótékony hatását, amikor sokszor a késõ éjszakai óráig fent maradok, hogy a beérkezett leveleket megválaszoljam. Teljesen kimerülten hozok a kertbõl fecskefüvet és a levelével, ahogy már mondtam, bekenem a szemzugomat. Mindig az a jólesõ érzésem támad utána, mintha fátyolt húznának el a szemem elõl. A homeopátia tinktúrát állít elõ a fecskefûbõl, amelybõl az említett betegségek esetén naponta 2-3-szor 10-15 cseppet alkalmazunk kevés vízzel. 

          Néhány évvel ezelõtt beszélt nekem valaki egy parasztasszonyról, akinek a jobb alsó szemhéjáh ujjbegynyi vörös daganat nõtt. A szemorvos, akit azért keresett fel, mert szemüveget akart íratni és akinek nem tetszett a dolog, szövetmintát küldött belõle a laboratóriumba. A daganat már hét vagy nyolc éve megvolt és semmiféle panaszt nem okozott az asszonynak. A szövettani eredmény bõrrákot mutatott ki. Ugye el tudják képzelni, micsoda megrázkódtatást jelentett ez a fiatalasszonynak. Mivel a családja az ismeretségi körünkhöz tartozott, felhívtam a figyelmét a fecskefûre. Ez februárban történt ésa tél szerencsére enyhe volt akkor. A fecskefű akkor télen is zöldéit.

Azt tanácsoltam neki, hogy ássa ki a növényt, ültesse át egy virágcserépbe hogy mindig kéznél legyen. Meghagytam neki, hogy naponta öt-hat alkalommal is kenje be a fecskefű narancssárga nedvével a szemhéját. Megnyugtattam, hogy a szemének nem fog ártani. Ezenkívül azt is mondtam neki, hogy havonta egyszer menjen el Linzbe röntgenbesugárzásra, az orvos utasításának megfelelően, bár ezek a besugárzások nem szüntetik meg a rosszindulatú fekélyeket, sőt alkalmasint a bőr egészséges részeit, de még a csontokat is szétroncsolják. Éppen Karácsony előtt ért aztán az öröm, hogy a rosszindulatú daganat eltűnt. Amikor a fiatalasszony eljött hozzám, már az ajtóban rögtön a nyakamba borult. Előtte járt a szemorvosnál, aki csodálkozva kérdezte meg tőle, ugyan mit csinált. Azt felelte: „Havonta Linzbe jártam röntgenbesugárzásra." Mire az orvos: „Ha ez a röntgentől múlt el, akkor az kész csöda!"

Aztán még azt is elmesélte, hogy lelkileg nem tudott volna kitartani, nem tudta volna a többi beteg csontig szétmart arcának a látványát elviselni, ha nem öntök belé annyi bátorságot, hitet és önbizalmat, amikor útnak eresztettem. 

          Most pedig arra kérem valamennyiüket, akik e sorokat olvassák: hasonló esetben Önök is segítsenek és akadályozzák meg, hogy embertársaik szörnyű sorsra jussanak. 

          Napjainkra annyira elszennyeződött a környezetünk, hogy rohamosan nő azoknak az eseteknek a száma, amikor egy pirosló, hirtelen növekedni kezdő szemölcsből bőrrák lesz. 

          Vesezavarra utal az, ha a nők arca kiszőrösödik, valamint a karjukon és a lábukon megerősödik a szőrzet. A szóban forgó testrészt fecskefű levével kell bekenni, amit a növényből gyümölcs-centrifugával nyerünk ki (friss lé fél évig is eltartható hűtőszekrényben), és amit néhány óráig hagyunk felszívódni. Aztán lágy szappannal mossuk le és a félig megszáradt bőrfelületet kezeljük körömvirág-kenőccsel, kamilla- vagy orbáncfű-olajjal (lásd a Felhasználási módoknál). 

          Ezenkívül ajánlott csalántea-kúrát végezni, egész napra elosztva legkevesebb 3-4 csészével kell meginni belőle, valamint zsurlóból ülőfürdőt venni, ami javítja a vesék vérellátását (lásd a Zsurlónál is). 

          Egy Mainz-környéki ismerősöm napi sétái során a fent leírt módon alkalmazta a fecskefű levét. Egy öreg farkaskutya volt hűséges kísérője ilyenkor. Egyszer tréfából bekente a kutya szemét a fecskefű levével, ami szemmel láthatóan jólesett neki, mert azóta minden alkalommal könyörögve ült le a gazdája elé, amikor az fecskefűlével kezelte magát. 

          Novemberben előadást tartottam az egyik felső-ausztriai egyházközségben, ahol megismerkedtem egy egyházfival, aki szemüveget viselt. Amikor februárban ismét a plébánián jártam, a sekrestyés már nem hordott szemüveget. Ahogy jómaga előadta, ennek pusztán az az oka, hogy november óta tanácsomra naponta fecskefű levével kezelte magát. Azonkívül most sokkal jobban lát mint akkor szemüveggel. Ebben az időszakban a hótakaró alól kellett kikotornia a fecskefüvet. Azért említem meg ezt, hogy megmutassam, bizonyos gyógynövények még télen is szedhetők frissen, amikor pedig úgy látszik, a növényi élet megszűnt. 

FELHASZNÁLÁSI MÓDOK 

Teakészítés: 1 csapott teáskanál fecskefüvet adunk V4 liter vízhez, csak forrázzuk. Friss lé: a leveleket, szárakat és virágokat jól megmossuk és azon nedvesen gyümölcs-centrifugával nyerjük ki a levét. Tinktúra: mint homeopatikus szert a gyógyszertárból kell beszerezni. Bor-alapanyag: 30 gramm fecskefüvet gyökerestül V2 liter fehérborral leöntünk, 1-2 óráig állni hagyjuk, aztán kifacsarjuk és kortyonként fogyasztjuk.