Marosvásárhely A székelység fővárosa, művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központja. Az egykori Marosszék, Maros-Torda vármegye, majd a Magyar Autonóm Tartomány, ma pedig Maros megye székhelye, a körülötte létrejött Marosvásárhely Metropolisz Övezet központja.
Marosvásárhely északnyugat felől nézve
Látnivalók
Marosvásárhely Maros megye egyik legnagyobb turisztikai állomásai közé tartozik. A fő látványosságnak számít a belváros, de a belvároson kívül a Somos-tetőn található állatkert, Weekend telep és a minden évben megrendezett Félsziget Fesztivál is igen népszerű a turisták körében.
Belváros
Marosvásárhely belvárosának az északi részén fekszik a vár. A vár helyén Báthory István, erdélyi vajda várkastélyának romjai állottak. A megerősített építményt 1492-ben
építették a város melletti dombra. Ez azonban nem volt elégséges egy
esetleges külső támadás esetén, hogy megvédje a várost. Így az 1601-ben
a betörő török-tatár seregek zavartalanul garázdálkodhattak, földig
rombolva a vár belső épületeit. Egy év elteltével Basta emberei
megsemmisítették azokat az épületeket, amelyek valami szerencse folytán
épségben átvészelték a török pusztítást.
A támadások idején a város
nemességének egy része Brassóban lelt menedékre. Borsos Tamás, Marosvásárhely jövendőbeli főbírája látva a brassóiak jól megerősített várát, állítólag, így kiáltott fel: „ó
ha csak egyetlen ilyen bástyát tudnék építeni Marosvásárhelyen, akkor
nem lenne szükség arra, hogy az emberek az erdőben keressenek menedéket
veszély esetén”. Főbírósága idején (1602-1605) Borsos Tamás több
kérvényt intézett az erdélyi fejedelemhez és a török szultánhoz, ezekben
kérte a város számára egy vár építésének engedélyezését. A szükséges
jóváhagyások megszerzése után, a vár építését 1602-ben kezdték el, Báthory István
várkastélyának helyén. Megépítették a bástyákat és a tíz méter vastag
falakat. A várat egy tíz méter széles, nyolc méter mély árokkal vették
körül. A város lakossága jelentős mértékben hozzájárult a vár és a
bástyák megépítéséhez. A városbeli céhek vállalták öt bástya (összesen
hét bástyája van a várnak) megépítésének költségeit és munkálatait, ezek
mai napig őrzik nevükben építőik mesterségét. Ha a Bernády György térről elindulunk a Petru Maior Tudományegyetem felé és megkerüljük a várat, az első bástya, amelyet megpillantunk, a Vargák bástyája, majd továbbmenve következik a Szűcsök és a Lakatosok közös bástyája, valamint a Kádárok bástyája. A volt Rákóczi Ferenc, a jelenlegi Vár sétányon elhaladva megtekinthetjük a Mészárosok majd a Szabók bástyáját. Ezen a sétányon található a város jelenlegi Rákóczi-szobra. A Kapu bástya, mint neve is mutatja, bejáratul szolgált az erődítménybe. A vár utolsó bástyája, a Báthory bástya, nevét építtetőjéről kapta. Befejezése után, feltehetőleg 1658, a vár belső udvarában több lakóházat építettek, ezeket 1775-ben bontották le, amikor a Habsburg vezetés emberei katonai építményeket (lőszerraktárak, laktanya stb.) emeltek ott. Ezeket az építményeket csak 1962-ben bontották le, amikor a helyi vezetőség egy pihenő-szórakoztató parkot akart létesíteni a vár udvarán.
A várban található a református vártemplom. A templomot a 14. században a ferencesek építették. A 16. században Marosvásárhely a reformáció oldalára állt és a templom 1557-1559 környékén a reformátusok tulajdonába került. 1602-ben Basta csapatai felégették a templomot. 1658-ban a II. Rákóczi György
ellen támadó törökök támadásakor a templomhajó mennyezete beomlott, az
ablakok üvegfestményei és az orgona is elpusztult. A templom éveken át
fedetlenül állt, míg Teleki Mihály adományából 1685-1693 között részben helyreállították. Ezután kezdődött a templom fénykora. 1789-ben Johann Brause által készített barokk orgonával, 1841-ben pedig Bertúk György díszes úrasztalával gyarapodott. A 16 mázsás nagyharangot Kolozsvárott öntötte Andrássofszki János és Dániel, míg a 603 kilogrammos kisharangot 1972-ben
öntötte Zlotaru János Sárkmányban. A templom több neves eseménynek is
helyt adott: itt tartották az első magyar egyetemes református zsinatot,
itt erősítették meg a Tordán kimondott vallásszabadságot és itt választották fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet.
A Rózsák-terén több templom is található. A Keresztelő Szent János-templom helyére 1707-ben egy kápolnát építettek. A későbbiekben szükségesnek bizonyult egy nagyobb templom, ezért 1764-re be is fejezték a mai főplébániatemplom építését. A templom Scherzer Bálint jezsuita terve szerint, Hammer Konrád
kolozsvári építész kivitelezésében, készült el. A zártsorú egyhajós
templom hajójának és szentélyének szélessége azonos dongaboltozatokkal
van lefedve. A dongaboltozaton levő festett képek tárgya Szűz Mária
mennybemenetele és a Háromkirályok. Főhomlokzatát erőteljes főpárkány
tagolja, felette emelkedő két torony főpárkánya – az óra számlapjánál –
részben íves, a torony homlokzatát két-két széles lizéna díszíti. A két
nagy torony végződése tipikus barokk jegyeket visel és a harmadik kis torony is hasonló formájú. A különböző nagyságú és formájú ablakok íves záródásúak. A Barátok temploma a Rózsák-tere és Színház-tér közt található. A ferencesek temploma és kolostora a Petky család adományából épült 1745-1777 között, barokk stílusban. A kolostor udvarán elemi iskola működött. A templomot, a kolostort és az iskola épületét 1971-ben a Nemzeti Színház
építésekor lebontották, a kolostorkertet is megszüntették. A torony
csak kegyeleti okok miatt maradhatott fenn, ugyanis alatta kriptasor
található, amelynek lejárata a toronyból indul. A trianoni békeszerződés után, 1925-1934 között a belvárosban egy ortodox templom építése zajlott, amit ténylegesen csak 1990
után fejeztek be. A templom építésekor az volt a cél, hogy magassága
meghaladja a többi magyar történelmi egyház templomának és a Közigazgatási Palotának a tornyának a magasságát. A cél megvalósítása nagyon nehéz volt, mivel a vártemplom
egy dombos emelkedésen fekszik, illetve a Rózsák-terén nagyon szűkös
volt a hely. A templom esztétikáját rontja, hogy nagyon kicsi területen
fekszik, kicsi a szélessége, de viszonylag magas.
A belváros déli oldalán több neves látnivaló is található. A két szecessziós épület, a Közigazgatási Palota és a Kultúrpalota Bernády György
polgármester munkássága idején épült. A Kultúrpalotára kiírt pályázatot
Komor és Jakab egy kétemeletes épülettervvel nyerte meg, csak később, Bernády György polgármester kérésére alakították három emeletesre. 1911-ben kezdődött meg az építkezés és 1913-ra már a belső díszítések is befejeződtek. Az épület gazdag szobor- és mozaikdísze
ellenére is nyugodt összhatású. Az ablakokon magyar mondák jelenetei
elevenednek meg. A tető kék, vörös és fehér cserepek fedik, melyeket a
híres Zsolnay gyár készített. A harmadik emeleti szinten, a külső
homlokzatot, Körösfői-Kriesch Aladár
"Hódolat Hungáriának" című mozaikja díszíti. Középen Hungária
allegorikus nőalakja ül a trónon, fején a magyar korona és kezében kard
található. A mozaik két oldalán sisakos Frany von Tuck és Gustav Klimt
Pallasz Athéné áll. A bal oldali angyal kezében Marosvásárhely címerét,
a jobb oldali meg Mátyás király címerét tartja. A főhomlokzaton a
szobrok és reliefek kőből és bronzból készültek, ezt még nemzeti
pantheonnak is nevezik. Az első emeleten elhelyezkedő Tükörterem négy
rézdomborítású félkupolákkal díszített, íves ablakok mellvédjén magyar
írok arcképei tűnnek fel (Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond stb.). A négyeskapu felett emelkedő négy bronzrelief Szent Erzsébetet, Bolyai Jánost és Farkast, Aranka Györgyöt és Erkel Ferenc Bánk bánját eleveníti meg. Az oldalhomlokzaton félköríves záródású mozaikok találhatók.
A Kultúrpalotához hasonlóan a Közigazgatási Palota is a magyar szecesszió jegyében épült. Túlélte a román nacionalista megmozdulásokat, de a külső falon a Magyar Királyság lenyűgöző címerét, illetve a Róth Miksa által festett ablaküvegeket, amelyek Ferenc Józsefet (ez volt a legnagyobb), Bethlen Gábort, Kossuth Lajost, Deák Ferencet és II. Rákóczi Ferencet ábrázolják, eltüntették. A díszes ablaküvegek helyébe egyszerű, közönséges üvegeket tettek. 2007-ben
a festett ablaküvegek előkerültek, illetve elkezdődött a restaurálásuk,
amelyet a Budapesti Fővárosi Önkormányzat és a Róth Miksa Múzeum is
támogat. A restaurálás után, remélhetőleg, visszakerülnek majd az
eredeti helyükbe.
A Polgármesteri hivatal épülete a trianoni békeszerződés után épült. Az épület stílusa nem illik a belvároséba.
A Kiskatedrálisnak nevezett templom a vatikáni Szent Péter-bazilika kicsinyített mása. Feltehetőleg a nevét is innen kapta. Szintén a trianoni békeszerződés után épült, 1926-1936 között. 1936. szeptember 8-án volt felszentelve. 1948-ban a kommunista karhatalom betiltotta a Görög Katolikus Egyházat, és ezért a templomot az ortodoxok kapták meg. Jelenleg a Görögkatolikus Egyház több kérvényt nyújtott be az épület visszaszolgáltatásáért, de ez még nem történt meg.
A belváros keleti részének legimpozánsabb építménye a Bolyai Farkas Líceum, illetve a Református Kollégium épülete. 1601–1602-ben Basta hadai feldúlták a vártemplomot, és ekkor költözött át a tanintézmény arra a helyre, ahol ma is áll. 1802. szeptember 27-én a kollégium birtokába került Marosvásárhely első nyomdája. Bolyai Farkas 1804
májusában megtartotta székfoglaló beszédét, ezzel megkezdődött az
intézet felvirágzása. Bolyai Farkas az oktatás korszerűsítését
szorgalmazta.
Az ismert matematikus fia, Bolyai János is tanított itt. Az intézmény falain belül fedezi fel relativitás-elméletének alapjait. A trianoni békeszerződés után az épületet államosították. 1957-ben, az intézmény fennállásának 400. évfordulóján felvette az intézmény a Bolyai Farkas nevét. Az 1960-as
év gyászos nap volt a középiskola életében, ugyanis az akkori
nacionalista román hatalom vegyes tannyelvű intézménnyé alakította át. A
2005–2006-os tanévtől kezdődően beszüntették a román osztályokat és újra teljesen magyar tanintézménnyé vált. 2007-ben ünnepélyesen leleplezték a Református Kollégium címerét a homlokzaton. Jelenleg az Erdélyi Református Egyházkerület visszakapott épületében két iskola, a Bolyai Farkas Líceum és a Református Kollégium működik.
Szintén a keleti oldalon található a Gecse Utcai Unitárius Templom, amelyet 1929-1930 között alakították a mostani késő szecessziós stílusra. A templomtól nem messze található a Teleki–Bolyai Könyvtár. Teleki Sámuel,
Erdély kancellárja, aki nemcsak gazdag, de rendkívül művelt ember is
volt, több európai egyetemen tanult. Vagyona nagy részét a több mint
40 000 kötet megvásárlására fordította, amellyel létrehozta a ma nevét
viselő Közkönyvtárat. A könyvtár több ősnyomtatványt, sok régi könyvet,
kéziratot és könyvritkaságot őriz. Teleki Sámuel halála után a Téka
rendszeres gyarapodása akadozni kezdett, majdnem megszűnt. Az alapító
végrendeletében gondoskodott a gyűjtemény sorsáról: hitbizományként
örököseire hagyta, kötelezve őket a könyvtár továbbműködtetésére,
ugyanakkor felügyeletével az erdélyi református főkonzisztóriumot bízta
meg.
A belváros legkeletibb nevezetessége a Kis templom, a város második református temploma. A Kis templom helyén 1628-tól egészen a templom felépítéséig, a Református Egyháznak az ispotálya, a szegényeknek szánt imaháza volt. 1815-ben lebontották az ispotályt és nekikezdtek az új templom felépítésének, amit 1818-ra be is fejeztek. Azonban pénzhiány miatt, csak 1830. július 1-jére készült el a mostani tetőzet, illetve a torony díszítése. Az orgonát 1855-ben szentelték fel. A Lantos András tervei alapján készült négymázsás harangot Nemes Dániel, míg a 10 mázsás harangot 1929-ben özvegy Páll Domokosné ajándékozta az egyházközségnek.
A zsinagóga a belváros nyugati oldalán, a volt Székely Múzeum, a mostani Növénytani Múzeumtól és a Kossuth utcától egyenlő távolságra. 1899-1900 között épült Jacob Gärtner,
bécsi építészmérnök tervei alapján. A város 1857-ben épült első
zsinagógája a 19. század végén már nem elégítette ki a megnövekedett
létszámú status quo ante hitközség igényeit, ezért 1898-ban megrendelték az építésztől a terveket. Az eklektikus stílusú zsinagógát 1900-ban avatták fel, benne 552 hellyel: 314 a földszinten a férfiak, és 238 az erkélyen a nők számára. A zsinagógát 1970-ben, 1975-ben és 1985-ben
részben tatarozták ugyan, de az állaga egyre romlott, a beázás és a
talajvíz miatt az oldalfalakon repedések keletkeztek, amelyek már a
kupola leomlásával fenyegettek. 1998-ban nemzetközi hozzájárulással sikerült összegyűjteni a forrásokat a teljes felújításhoz; a zsinagógát 2000-ben szentelték újra.
Külváros
A külváros - egyben a város - legmagasabb pontja a Somos-tető. A Somos-tető fontos turisztikai állomás. Már Bernády György
polgármester idejében is vonzóerővel rendelkezett a gyógyulni
vágyóknak, főleg a szanatórium megépítése után. Jelenleg itt található a
helyi állatkert, ami egyben Románia egyik legnagyobb és egyetlen olyan állatkertje, amely teljes mértékben megfelel az Európai Unió
által meghatározott követelményeknek. A 20 hektáron fekvő állatkertben
500 állat, 120 fajból található. A Somos-tetőn egy kisvasút is
található, amelyet gyakran csak „gyerekvasútnak” neveznek a helyiek. A
vasút már csak szezonális jelleggel működik, nagyon kedvelt a
kisgyerekek körében.
A volt November 7, a jelenlegi 1989. december 22. Negyedben található a Weekend telep. A Weekend telep tervei Fodor Imre
polgármester idejében készültek. A telep nem csak a fürdőzni vágyóknak
nyújt kikapcsolódást, a több tucat medencéjével, hanem a sportolni
vágyóknak is, mivel több tenisz-, futballpálya is található.
A Weekend telep mellett minden év nyarán megrendezik a budapesti Sziget Fesztivál romániai ikertestvérét, a Félsziget Fesztivált. 2007-ben volt először nyereséges a rendezvény, több mint 43 000 euró bevételhez jutott, illetve összesen 63 000-en látogattak el.[11]
Híres emberek
Számos marosvásárhelyi, avagy Marosvásárhelyen született vagy itt élt
személy vált híressé a tudomány, a művészetek, a sport vagy a közélet
területén
. A teljes listát lásd a Híres marosvásárhelyiek listája című szócikkben (nem teljes a lista).
Néhány Marosvásárhelyen született híresség:
- 1816-ban Zeyk Domokos honvédszázados, szabadsághős, Bem József segédtisztje.
- 1832. április 4-én Deák Farkas az MTA tagja, a vaskoronarend tagja.
- 1866. december 17-én Ferenczy József festőművész.
- 1881. március 30-án Balogh Endre író.
- 1884. december 2.: Ostenburg-Moravek Gyula katonatiszt, politikus, csendőrparancsnok.
- 1903. március 1-jén Tőkés Anna színművésznő.
- 1913. július 17-én Hazai Kálmán vízilabdázó, úszó, olimpiai bajnok.
- 1923. december 5. Czitrom János pszichológus, műfordító
- 1947. július 12-én Orbán György zeneszerző.
- 1951. július 22-én Frunda György erdélyi magyar politikus, közéleti szereplő.
- 1953. március 11-én Bölöni László labdarúgó, edző.
- 1957-ben Tolvaly Ferenc író, költő.
- 1961. december 31-én Dávid Júlia képzőművész.
- 1964. augusztus 8-án Keresztes Ildikó színművésznő, énekesnő.
- 1971. június 21-én Nagy Zsolt politikus, Románia volt távközlési minisztere.
- 1971-ben Hégető Honorka riporter.
- 1980-ban Tisza Kata írónő.
Kommentáld!