A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában

(mai Szombathely – Húsmuskétás Dzsafi barátom világa) látta meg a napvilágot

316-ban egy római tribunus (elöljáró) fiaként.

Pannonhalmát 1823-ig Szentmártonnak, ill. Szent Márton hegyének nevezték,mert a hagyomány szerint Márton a közelben lévő Savariában született.

Katonaként Franciahonba került, ahol Amiens városában

egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak.

Aznap éjszaka álmában megjelent előtte Jézus, a koldus alakjában.

Ettől fogva nem a hadsereget, hanem Istenét szolgálta, megkeresztelkedett.

Misszionáriusként sok jót cselekedett.

Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni.

A monda szerint mikor ennek hírét vette,az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt.

A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak,így elárulva Márton rejtekhelyét.

Mártont 371-ben püspökké szentelték, és haláláig,398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Márton-nap története itthon

Szent Márton kultusza Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István - tisztelete jeléül

- zászlaira a hadvezér Márton képét festette.

A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére.

Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett.

A Pannonhalmi Bencés Főapátság is Márton tiszteletére épült

azon a helyen (Savaria Sicca),ahol az egyik hagyomány szerint a szent született.

A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják,

hogy Márton szülővárosa Savaria,vagyis Szombathely. (Dzsafi, mily neves helyen élsz!)

Libasült mellől elhagyhatatlan a jó bor

A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket, és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort, és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

Márton napja a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ma is sok helyen táncos mulatságot csapnak, ahol az asztalról nem hiányozhat legalább egy libahúsból készült fogás és persze az újbor sem!

Időjárással kapcsolatos jóslások is kötődnek ehhez a naphoz.

A sült liba csontjából jósoltak a várható időjárásra:

ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor a tél havas lesz,

ha a csont rövid és barna, akkor sáros.

Az aznapi időből is jósoltak: ha Márton fehér lovon jön,enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.

Sokfelé azt tartják, hogy a Márton napi idő a márciusi időt mutatja.

Egyes területeken úgy hiszik a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent.

A régi kalendárium írása szerint „Márton napján a lúd,ha jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál”.

A köztudatban ezzel a nappal kapcsolatban a Márton-napi lakomák a legismertebbek.

A hiedelem szerint ludat illik enni ezen a napon,

mert aki Márton napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik.

Úgy hitték, minél többet isznak, annál egészségesebbek lesznek.

Tipikus ételek ezen a napon a libaleves és a libasült párolt káposztával.

zsemle- vagy burgonyagombóccal.

Márton az újbor bírája is, ilyenkor ugyanis már iható az ezévi szüretelés eredménye.

A Márton-napi lúdpecsenyés vacsora végén már kiforrott újborral szokás koccintani, ezt hívják Márton poharának.

Márton nap szokásai Európában

A német nyelvterületeken (Németország és Ausztria)fáklyás felvonulásokat tartanak, Márton-tüzeket gyújtanak.

Manapság ebben elsősorban a gyerekek vesznek részt,sötétedéskor a maguk készítette lampionjaikkal járják,az utcákat miközben régi Márton napi dalokat énekelnek.

Máltán elsősorban a gyerekek ünnepe,ekkor ők diót, mogyorót, narancsot és mandarint kapnak nasiként.

Belgium keleti részén, valamint Flandria nyugati tartományaiban

november 11-én a gyerekek ajándékot kapnak

Szent Mártontól, ahogy más kultúrákban a Mikulástól.

Portugáliában ezt a napot országszerte ünneplik.

A családok és barátok gyűlnek ilyenkor össze,sült gesztenyét esznek és bort isznak. Itt úgy tartják,hogy Szent Márton - miután a köpönyege felét odaadta egy koldusnak- folytatta útját, és a másik felét is elajándékozta egy szegény embernek.

A hideg időben hosszú útnak nézett elébe, de csodák csodájára a nap olyan erősen kezdett sütni, hogy a fagy felengedett.

Mivel ez novemberben igen furcsa, isteni közbenjárásnak vették.

Azóta is Szent Márton nyaraként emlegetik,ha ezen a napon a hideg időjárást megtöri egy-egy napsugár.

Lengyeloszágban, Poznan városában felvonulással

és ünnepséggel emlékeznek meg a szentről. Poznan városában egyébként a főutca is róla kapta nevét.

Ilyenkor egy különleges vajas kiflit sütnek,ez a “rogal świętomarciński”