Az ország középső részén található kiskunsági szikes tavakon késő ősszel is óriási a madárforgalom.

 

 

Nagy lilik
Fotó: Dr. Bankovics Attila

Ezrével érkeznek Észak-Európából, illetve Eurázsia térségéből a vadludak, a komolyabb fagyok beálltáig láthatunk még darvakat, és megfigyelhetünk például kanalas récéket, havasi partfutókat vagy fokozottan védett rétisast. A Dunatetétlen határában elhelyezkedő Böddi-szék azért remek célpont egy őszi madarász sétára, mert viszonylag kis területen rengeteg madárfajjal lehet találkozni. A Böddi-széken található Széki lile tanösvény és a madármegfigyelő torony szabadon látogatható, de vezetett túrákhoz is lehet csatlakozni.

A Böddi-szék az időszakosan kiszáradó magyarországi tavak egyike. Európában ritka és különleges jelentőségű élőhely, része a Natura 2000 hálózatnak (az EU ökológiai hálózata), és hazai jogszabályok által is védett terület. Itt zajlik a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság egyik legnagyobb volumenű élőhely-rekonstrukciós programja: az unió LIFE+ elnevezésű természetvédelmi keretének csaknem kétmilliárd forintos támogatásával hamarosan egyesíteni fogják az ötvenes években csatornával kettévágott szikes tómedret, a tó körüli elnádasodott szikes réteket pedig őshonos magyar háziállat fajtákkal legeltetetik majd, így várhatóan jelentősen növekszik a madarak által kedvelt sekély, szikes vízfelület.

A késő őszi madárvendégek közül talán a darvakat a legkönnyebb felismerni. A gólyánál magasabb, hosszú lábú, hosszú nyakú, kecses, palaszürke madarak vonulásuk során pár hetet táplálkozással és pihenéssel töltenek hazánk területén. Naplemente idején elnyújtott, V betűt formázó csapatokban érkeznek a vízre, miközben gyakran hallatják jellegzetes trombitáló-krúgató hangjukat.

Nyári lúd
Fotó:  Dr. Bankovics Attila

A vadliba csapatokat szintén könnyű felismerni, de a csapatokat alkotó fajokat már korántsem olyan egyszerű azonosítani. A vadliba ugyanis egy gyűjtőfogalom, több fajt takar, melyek a gyakorlatlan szem számára bizony meglehetősen egyformák. A Böddi-széken leggyakrabban nyári lúddal és nagy lilikkel találkozhatunk. A nyári lúdnak röptében feltűnő világosszürke, szinte fehérnek tetsző sáv látható a szárnya felső oldalán. Hangja a házi lúdéhoz hasonló gágogás, nem véletlenül, hisz ez a faj a házi liba őse. A nyári lúd egyre nagyobb számban fészkel Magyarországon, de ilyenkor ősszel a hazai csapatok kiegészülnek az Észak-Európából érkező példányokkal. A vonulás tetőzésekor a Böddi-széken akár háromezerre is duzzadhat a létszámuk.

A libacsapatok másik gyakori faja a nagy lilik, amely létszámában messze túlszárnyalja a nyári ludakat, előfordul, hogy akár tízezer példány is megfigyelhető ezen a területen. A nagy lilik hasoldalán sötét sávok, a csőre felett pedig fehér folt látható, bár ezek a jellemzők a fiatalokon még nincsenek meg. Ami biztosan segít a nagy lilik azonosításában az a hangja: a lilik ugyanis a saját nevét mondogatja, magas li-lik kiáltásával. A nálunk telelő nagy lilikek többsége az orosz tundráról, négy-ötezer kilométer megtétele után érkezik a Kárpát-medencébe.

A darvak és a vadlibák is gyakran repülnek V alakban, így takarékoskodnak az energiával. A V alakú kötelékben ugyanis a madarak kihasználják az előttük repülő madár szárnyai által keltett felhajtóerőt, amivel energiát takaríthatnak meg. A V betű elején mindig egy jó erőben lévő, idősebb, tapasztalt példány halad.

A libales időpont és helyszíne: 2015. november 14-én, szombaton a Dunatetétlen melletti Böddi-széken a Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvány szervez libalest.

Jelentkezés: Oroszi Zoltánnál  a 30-362-9255-ös telefonszámon.