Sassi di Matera
Matera címere
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Basilicata
Megye	Matera (MT)
Frazionék	La Martella, Venusio, Picciano A, Picciano B
Irányítószám	75100
Körzethívószám	0835
Népesség
Teljes népesség	60 171 fő (2008)[1] +/-
Népsűrűség	155,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	401 m
Terület	387,40 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Matera Pozíció Olaszország térképén Koordináták: é. sz. 40° 40′, k. h. 16° 36′ térkép ▼
é. sz. 40° 40′, k. h. 16° 36′

Matera város (közigazgatásilag comune) Olaszország Basilicata régiójában, Matera megyében, a Gravina di Matera partján.

A város nevezetessége a Sassi di Matera, a történelmi központot alkotó barlanglakásokból álló negyedek komplexuma, amely 1993 óta az UNESCO Világörökségének részét képezi. A komplexumot a történelmi központ (olasz nevén Cività) valamint a Sasso Caveoso és a Sasso Barisano alkotja. A már az őskorban lakott barlanglabirintusokban még a 20. század 50-es éveiben is éltek emberek áram és víz nélkül, rettenetes higiéniai körülmények között. Ez volt Olaszország egyik legnagyobb nyomornegyede. Lakosainak a város modern városnegyedeibe való áttelepítése után a barlangváros állapota leromlott, mígnem a 80-as években az olasz kormány programot indított megmentésére.

Sassi di Matera

Sassi di Matera
Világörökség
Sassi di Matera
Adatok
Ország	Olaszország
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	III, IV, V

A materai barlanglakások kialakítása és lakhatóvá tétele az évszázadok során jelentősen változott. Az első lakosok a karsztfelszín természetes barlangjaiban telepedtek meg. A következő fázisban elzárták a barlangok bejáratát, illetve véséssel kibővítették azokat, elsősorban hosszanti irányban. A lakótér kibővítését nemcsak a barlang bővítésével érték el, hanem a bejárat elé szobákat, előszobákat építettek kőből. Az ilyen típusú lakások neve lamione. A barlanglakásokat rendszerint dőlve vájták, annak érdekében, hogy a bejáraton át beszűrődő napfény annak legmélyebb pontjait is elérje. A barlanglakásokat gyakran egymás tetejére építették, ezeket labirintusszerű lépcsősorok és utcácskák kötötték össze.

A lakások vízellátását az úgynevezett palombarók biztosították. Ezek vájt, körte alakú gyűjtőmedencék voltak, melyeket több rétegben vízszigeteltek, és amelyek vizét földalatti források, kutak biztosították, vagy pedig az esővizet gyűjtötték össze bennük. A legnagyobb palombaro a mai Piazza Vittorio Veneto alatt épült fel. A tufába vájt tartály mennyezetét masszív oszlopok tartják, melyek magassága eléri a 15 métert.

A falak vízszigetelését háromrétegű habarccsal, úgynevezett cocciopestóval oldották meg. Az egyes lakásoknak saját vízgyűjtője volt, illetve több esetben az udvarokba tömörülő lakások használtak egy közöset.

A különböző háztípusok elnevezései:

• lamia vagy lamione – hosszú barlang, amely elé kőből előszobát vagy szobát építettek,
• jazzo – egy központi udvar körül vájt barlanglakások,
• vicinato – félkörben elhelyezkedő lakások, melyek egy közös vízgyűjtőt (palombaro) használtak,
• case a corte – a jazzo fejlettebb változata, néhol emeletes házakkal,
• case palaziate – egymásra épült barlanglakások, melyeket lépcsők kötöttek össze (többemeletes palotákhoz hasonlítanak).

A materai sassik területén a következő épületek állnak:

• 60 barlangtemplom,
• 20 épített templom,
• 3012 lakás, amelyből:
  • 665 barlanglakás, melyek bejárata az utca szintje alatt van,
  • 1672 barlanglakás, melyek bejárata az utca szintjén van,
  • 362 már meglévő lakásra épült barlanglakás,
  • 307 egyemeletes ház,
  • 8 kétemeletes ház,
  • 1645 kezdetleges barlanglakás.

A sassik kiürítésekor ezekben az épületekben összesen 18 000-en laktak.

Barlangok a város közelében

A Barlangtemplomok regionális parkot (Parco Regionale delle Chiese Rupestri) 1990-ben alapították azzal a céllal, hogy védelem alá helyezzék a Matera könyéki barlangtemplomok régészeti, történelmi és természeti örökségét. A terület két község területét öleli fel: Matera és Montescaglioso. A park felügyelete az egykori Santa Lucia alla Cività templomban székel, hozzá tartozik egy dokumentációs központ valamint egy múzeum. A Murge szívében álló Radogna tanyán rendeztek be egy kiállítást a barlanglakások őskori történetéről. Ez egyben a kiindulópontja a vidéket bejáró sétáknak. A park területén 11 régészeti terület található, 46 barlangtemplom, 5 remetelak, 5 falu, 37 tanya, 21 vidéki palota, 11 akol. Az ezeket összekötő utakat tratturinak nevezik, amelyeket korábban a pásztorok használtak a Murge és a Pollino masszívum legelői közötti vándorlásaik során.

• Murgia Timone – Kis falu, melyet valaha vizesárok vett körül. A 19. század végén fedezték fel, valószínűleg a neolitikum végén és bronzkor elején lakták.
• Murgecchia – Az 1960-as években tárták fel. A késő neolitikumban alapított falucskát kettős árokrendszer vette körbe. A feltárt sírok alapján a régészek megállapították, hogy a 11. századig lakták.