Mecsek
A Mecsek (horvátul: Meček, németül: Metscheck) középhegység Magyarországon, a Dél-Dunántúlon, Pécstől északra. A legmagasabb csúcsa a Zengő, amelynek magassága 682 m.
A Mecsek három részre tagolható:
Földrajza
A hegység körülbelül 500 négyzetkilométernyi területet fed be. Az ország többi részéhez viszonyítva gazdag ásványkincsekben (többek közt uránban is). Déli határa a Pécsi-félmedence, észak-északkeleti a Völgységi-patak és az Ófalui-völgy,
északnyugati a Dombóvár-Szentlőrinc törésvonal, keleten pedig a Duna
ártere. Legmagasabb pontjai: Zengő (682 m), Tubes (611 m), Hármas-hegy
(604 m), Dobogó (594 m), Jakab-hegy (592 m), Szószék (586 m),
Szamár-hegy (564 m).
A klíma vegyes jelleget mutat, elemei részben mediterránok, részben kontinentálisak. A tájra húsz-harminc olyan növényfaj is jellemző, amely nem él a Kárpát-medence más részein.
Geológiája
Általában
A Mecsek Tisia részeként fejlődött. A Kárpát-medence öves szerkezeti felépítésében a dél-magyarországi egységhez, abban pedig a kaposfő–kecskeméti kristályos pala, a mecsek–észak-alföldi perm-mezozoós, és a görcsöny–kelet-alföldi kristályos pászták övezeteibe tartozik, délről a mecsekalji diszlokációs öv (vagy Mecsekalja–Szolnok vonal) egyértelműen határolja el a Görcsönyi-hegységtől, keleten a villány-szalatnaki mélytörés választja el a Duna–Tisza köze gránitos aljzatától. A Mecsek keleti előterében a legidősebb ismert fekűkőzetek paleozoós kristályos képződmények, metamorfitok és granitoidok alkotják. A szigetvári töréstől délnyugatra eső területen a metamorf összlet északnyugat-délkeleti csapású rögvonulatokban lelhető fel. A Mecsek geológiai
értelemben szorosan összefügg a dél-baranyai szigetrögök néven ismert
nagytektonikai egység többi tagjával. Ezek ősi hegységmaradványok,
amelyek a Mecseken kívül a Villányi-hegység és a Geresdi- (vagy Mórágyi-) dombság.
Az alaphegység proterozoós vagy ópaleozoós üledékes eredetű metamorfitokból (kristályos palák, migmatitos gránit), intrúziós magmatestekből (gránit), felső karbon és perm kontinentális üledékekből, geoszinklinális (vegyesen tengeri és kontinentális kifejlődésű) eredetű mezozoós kőzetekből áll. Fedőhegységi sorozata hiányos, a paleogén csak nyomokban van, a neogén azonban teljes molassz rétegsorú.
Külszíni szénbánya
Pécs mellett
A mezozoikum során az egész terület gyorsan süllyedt, körülbelül 8000 méter vastagságú üledékes és vulkanitos összlet képződött.
Vízrajza
A Mecsek legfontosabb vízgyűjtői: Északon a Völgységi-patak, északnyugaton a Baranya-csatorna, délnyugaton a Pécsi-víz, délen a Vasas-Belvárdi víz. Ezeket a Mecsekből mintegy ezer forrás táplálja.
Éghajlata
A Mecsekben szubmediterrán hatások érvényesülnek, az északi és a déli
lejtők közt azonban jelentős éghajlati különbségek alakultak ki. Az
éves csapadék átlaga 710 mm, az éves középhőmérséklet 10°C körül van.
Élővilága
ga
A Mecsekben 13 olyan növénytársulást
írtak le, amelyek csak itt fordulnak elő. Több, mint száz védett és
fokozottan védett növényfaj él itt! Több növényfaj Európában a Mecsekben
éri el földrajzi elterjedésének északi határát. A hegységtől északra
csak szórványosan vagy egyáltalán nem fordul elő. Ilyen fajok például az
aranyos baraboly (Chaerophyllum aureum), a baranyai peremizs (Inula
spiraeifolia), az illatos hunyor (Helleborus odorus), az olasz müge
(Asperula taurina ssp. leucanthera). A nevezetes bennszülött (endemikus)
fajok közül kiemelt természeti örökség a bánáti bazsarózsa (Paeonia
banatica).
Az itt élő kétéltűek és hüllők minden faja védettt, helyenként terelőhálókkal óvják őket az elgázolástól. Az Orfűi-tavaknál és az Egregyi-víztározónál tavaszonként békementő táborokat szerveznek, amelyek ezrével mentik meg a békákat.
Állatvilága
ga
Jellemző állatai:
- Puhatestűek: magyar vakcsiga, keleti ajtóscsiga (mindkettő védett).
- Rákok: folyami rák (pl. a réka-völgyi Halász-patakban).
- Rovarok
- Szitakötők: sárgasávos hegyi szitakötő (Magyarországon csak a Melegmányi-völgyben és Zobákpuszta mellett.
- Imádkozó sáska, fűrészlábú szöcske, áttelelő sáska, magyar tarsza, kárpáti tarsza, szerény tarsza, óriás énekes kabóca, mannakabóca.
- Szarvasbogár, orrszarvúbogár, havasi cincér, atracélcincér (az utolsó csak Pécsvárad közelében).
- Lepkék: farkasalmalepke, fecskefarkú lepke, kardoslepke, kis apollólepke, magyar boglárka, nagy tűzlepke, díszes tarkalepke, nagy pávaszem, díszes csuklyásbagoly és a néha tenyérnyire megnövő szőrös tölgy selyemszövő.
- Halak: fürge cselle, kövi csík (Völgységi-patak).
- Kétéltűek: barna varangy, sárgahasú unka, erdei béka, pettyes gőte, tarajos gőte, zöld gyík, fürgegyík, faligyík, lábatlan gyík (vagy kuszma).
- Kígyók: erdei sikló, rézsikló, kockás sikló, vízisikló.
- Teknősök: mocsári teknős.
Barlangok
A hegység területén körülbelül száz barlang található. A változatos alapkőzeten kialakult mészkőterületeket nagyrészt nemkarsztos kőzet borítja, csak kis felszíni kibukkanásokat találunk, amelyek elárulják, hogy mi is van a lábunk alatt. Ezek szurdokvölgyek, mély, tölcsér alakú víznyelősorok és néhány igazi karsztforrás. A mecseki barlangok jelentős része szűk, kacskaringós aknákból állnak, víznyelőként indulnak és 20-30 méter után eltömődnek. Ilyen jellegű víznyelők táplálják az Abaligeti-barlangot csakúgy, mint a vízellátásba befogott orfűi Vízfő-forrás barlangját, a Mánfai-kőlyukat vagy akár a Tettye-forrást is. Különlegesek a Babás Szerköveknél a permi vörös homokkövében mállással kialakult üregek. Szintén nem szokványos módon alakult ki a miocén mészkőben szivárgó vizek hatására kialakult Füstös-lik.
Tájvédelmi körzetei
Természetvédelmi területe
- Nagy-mező és Arany-hegy Természetvédelmi Terület
Felhasznált irodalom
- Kordos L. – Jakucs L., Gádoros M., Tardy J. : Magyarország barlangjai, Gondolat kiadó, Budapest, 1984
- Antal Sándor: Földtan IV: Magyarország szerkezeti és regionális földtana. Budapest: Műszaki Kiadó. 1985. ISBN 963-10-6607-X
- Hunyadi László. Földtan III – Általános földtörténeti ismeretek. Műszaki Kiadó (1979). ISBN 963-10-2959-x
Források
Külső hivatkozások
Kommentáld!