Kiemelt hírünk

Magyarország természeti környezetének állapota szerencsére továbbra sem igényli a madarak egész éves etetését, és azért dolgozunk, hogy ez a jövőben se váljon szükségessé. A téli madáretetés befejezésének megfelelő időzítésével azonban különösen a település madarak számára nyújthatunk kora tavasszal is segítséget. A tavaszi vonulás és a költéskezdés időzítésében a legfontosabb szempont a megfelelő táplálékellátottság. Ez azért nélkülözhetetlen, mert a vonulás utáni kondíció-visszaállítás, a fészeképítés, majd különösen a tojásrakás jelentős többletenergiát igényel.

Éppen ezért a március közepétől április közepéig tartó időszak - különösen elhúzódó tél és hűvös tavasz esetén - kritikus periódus a korán fészkelni kezdő madarak és ezek azévi (első költésből származó) szaporulata számára. Ez különösen a települési, főleg a városi, belvárosi madarakra igaz, ahol a természetes növényzet területi aránya az épületek, az utak és utcák miatt a természetesnél jóval alacsonyabb.

Bármilyen meglepőnek tűnik is, a kora tavasz elsősorban nem a rovarevők, hanem a magevők számára jelent kihívást. Ennek oka, hogy ekkorra szinte teljesen kiürülnek az előző ősszel képződött természetes magraktárak (hullottmag bázisok, érett virágzatok, vadföldek), miközben a növényi élet sem indul még be. Ezzel szemben a rovarok akár télen is repülnek, ha süt a nap és a hőmérséklet +10 C° környékére emelkedik, ami kora tavasszal már általánosnak számít.

Ezzel az eltérő természetes táplálékkínálattal magyarázható, hogy az etetési időszak végén a cinegék és más rovarevők száma gyakran drasztikusan csökken, vagy ezek a fajok el is tűnnek az etetőkről, miközben a magevők nagyobb számban és olyan etetőhelyeken is megjelenhetnek, ahol akár egész télen egyet sem lehetett látni.

Ezért az javasoljuk, hogy ha a madarak, különösen magevők (tengelic, zöldike, erdei pinty, meggyvágó) továbbra is (akár "új fajként") látogatják az etetőnket, az etetést március végéig (akár április elejéig-közepéig) is folytassuk úgy, hogy az eleségben a napraforgómag mellett nagyobb arányban (ez télen szerepeljenek az apró magvak (pl. állatkereskedésben is beszerezhető köles, pintyeknek és papagájoknak árult keverék) és az alma.

Április elejére (enyhe tavaszokon akár néhány héttel korábban) a megújuló növényzet: a fák és bokrok friss rügyei, levelei és hajtása, a friss fűtakaró és a gyepszinti virágzó lágyszárúak már kellő természetes táplálékbázis kínál a madaraknak. Ilyenkor kell abbahagynunk az etetés, de ha ennek helyszínén tovább működtetjük az itató-madárfürdőt, illetve "élesítjük" a porfürdőt, akkor tavasztól sem kell nélkülöznünk a télen megszokott madárnyüzsgést a kertben, az ablakban, erkélyen.

Miért ne etessünk egész évben?
Az elmúlt évszázadban kialakult gyakorlat szerint a madáretetés a fagyos, havas, ónos esős időszak, tehát a késő ősztől kora tavaszig tartó hónapok madárvédelmi tevékenysége. Mára ez az egykor magától értetődően tiszta kép összetettebbé vált. Nyugat-Európa egyes régióinak környezetállapot-romlása, többek között a megfelelő mennyiségű egészséges táplálék szűkös hozzáférhetősége miatt az énekesmadarak állományai drámaian csökkentek, ezért az ottani állatvédelmi szemlélet (nem kis mértékben a madáretetés kiemelt természetvédelmi figyelemfelhívó, szemléletformáló hatása miatt) a madarak egész éves etetését támogatja.

Hazánkban szerencsére továbbra sincs szükség az egész éves etetés gyakorlatának bevezetésére, mert április második felétől még a települési zöldfelületek is képesek ellátni táplálékkal a madarainkat.

Az etetésnek legkésőbb az énekesmadarak első költésének fiókakelésre ütemezett befejezése két madárvédelmi okból is fontos. Egyrészt megfigyelések számolnak be arról, hogy a cinegék hajlamosak az etetőben maradó napraforgóval etetni a fiókáikat, akik ezt nem tudják megemészteni, és a gyomortól a nyelőcsőig felgyülemlő magoktól megfulladhatnak, elpusztulhatnak. Másrészt nagyon fontos, hogy madaraink (a szülők és a fiatalok egyaránt) a lehető legnagyobb mértékben az élőhelyi környezetük kínálta feltételekhez alkalmazkodva éljenek, a fiatalok ezt tanulják meg, ne váljanak a folytonos (és szükségtelen) emberi segítségre építő "tehetetlen" és kiszolgáltatott lényekké, akik egyből bajba kerülnek, ha az emberi segítség megszűnik. Magyarország természeti környezete alapvetően még nem romlott le annyira, hogy a házunk-kertünk madarainak jelentős része ne találna elegendő táplálékot magának. Ezért az etetés helyett ott és azzal segítsünk, amire és ahol ez valóban szükséges. Ezekről az eszközökről az alábbi oldalainkon olvashat: