Domján Dénes Péter

A WWF felszólított 48 halászó nemzetet – akik a Portugáliai Vilamourában gyűltek össze – hogy fejezzék be a Mediterrán kardhal, immár három évtizede tartó túlhalászását és sürgősen fogadják el a helyreállítási tervet, amely a fajkipusztulás elkerülésének egyetlen biztosítéka.

Az ICCAT (Az Atlanti Tonhalak Védelmét Szolgáló Nemzetközi Bizottság) tagországai, köztük az Egyesült Államok, Japán és az Európai Unió (EU) november 14.-e és 21.-e közt döntött a kivitelezési tervekről, vele olyan kulcsfajok sorsáról, mint a mediterrán kardhal, a kékúszájú tonhal illetve különböző cápafajok. A WWF komoly aggodalmát fejezte ki a kardhal eltünedezését illetően és szorgalmazta a faj védelmében való tevékenykedést, hogy ezzel megelőzze az állomány olyan mérvű összeomlását, aminek a közelmúltban tanúi lehettünk a kékúszójú tonhal esetén.

„A mediterrán kardhal kilátásai meglehetősen rizikósak.” – mondta Giuseppe Di Carlo, a WWF Mediterrán Tengeri Kezdeményezésének igazgatója – „A kapások majdnem 50%-al növekedtek az elmúlt 20 évben és túl sok fiatal egyedet fognak ki mielőtt azok képesek lennének az új generációt kitermelni illetve a faj túlélését biztosítani. Nem késleltethetjük a lépések megtételét. Nem ismételhetjük meg ugyanazt a hibát, amelyik a kékúszójú tonhalat a kipusztulás peremére szorította.”

Az ICCAT tudományos bizottságának adatai szerint, a kardhal-állomány ívás képes biomasszája – az állomány reprodukció-képes egyedeinek együttes súlya – 88%-al kisebb, mint amely biztonságosnak lenne mondható az állomány fennmaradásának szempontjából. Másrészt a hal-kapások kétszer olyan nagyok, mint amilyennek lenniük kéne és a kifogott egyedek 70%-a fiatal. „Szükség van a lépések megtételére, hogy megfordítsuk az állomány hanyatlását. Méghozzá sürgősen” – tette hozzá Di Carlo – „Kritikus fontossággal bír, hogy az ICCAT elfogadja a nagyratörő helyreállítási tervet, amely a mediterrán kardhal-állományt fenntartható szintre emeli. Ez fogja biztosítani a nagy mediterrán halászközösségek túlélését. Megélhetésük és jólétük jórészt ezen múlik.”

A mediterrán kardhal egy nagyon értékes faj sok ország számára a mediterrán régióban. Az EU tengeri nyilvántartása szerint a fogások 75%-át teszi ki. Olasz, Spanyol és Görög beszámolók tartalmazzák a legnagyobb fogás mennyiséget. A WWF felszólította az Európai Bizottságot és az EU fő halász-nemzeteit, hogy szignifikánsan csökkentsék a kardhal fogások számát, esélyt adva ezzel az állománynak a felépülésre.

A kékúszójú tonhalat illetően a WWF elismerte az állomány helyzetének javulását. A továbbiakra pedig javasolja az elővigyázatossági elv alkalmazását és a helyreállítási terv melletti kitartást. A WWF ugyanígy elhivatott a cápák sorsát illetően, kiváltképp a kék- és a röviduszonyú makócápák esetén, melyek a túlhalászás miatt szintén sérülékeny helyzetben vannak. A WWF sürgeti az ICCAT országok kormányait, hogy alkossanak egy olyan, hosszútávú érdekeket figyelembe vevő tervet, mely elővigyázatossági kapás-limiteket is magába foglal, ezzel biztosítva az ikonikus fajok megmaradását a környező vizekben. WWF véleménye szerint az ICCAT-nak szintén el kellene fogadnia a cápa-uszony levágás tilalmát. Egyidejűleg hatékonyabban kéne fellépnie az olyan, már létező tilalmak betartatásának ügyében, melyek arra kényszerítik a halászokat, hogy a cápákat csak uszonyostul vihessék a partra.