A vándorsólyom ritka költőfaj Magyarországon, alig harminc pár költ a hegyvidékeken. Telelni azonban szép számban jönnek ide. A napokban a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság területére is megérkeztek az első példányok, ahova szintén a napokban hazatért egy gyógyult parlagisas.

A múlt század első évtizedeiben még gyakran lehetett találkozni vándorsólyommal a Bükkben, a Zempléni-hegységben, a Pilisben és másutt is. A szintetikus rovarirtó szerek – főleg a DDT – széleskörű használata miatt azonban világszerte drasztikusan lecsökkent az állomány. Hazánkban 1964 és 1997 között egyetlen sikeres költést sem regisztráltak, amiért elsősorban a környezetben felhalmozódott DDT okolható. A szer használatát egyébként legelőször Magyarországon tiltották be 1968-ban, majd hamarosan a többi országban is. A kedvező hatások azonban csak évtizedek múltával jelentkeztek.

Az utóbbi tizenöt évben a vándorsólymok száma Európa-szerte, így nálunk is örvendetes módon növekszik. Napjainkban már mintegy harminc pár fészkel a hazai hegyvidékeken. Európa északabbi tájairól (a vándormadarak csapatait követve, s azokból zsákmányolva) azonban ennél jóval többen érkeznek ide telelni.

A KMNPI területén az első példányokat szeptember 23-án a Makó környéki szikes pusztákon figyelték meg kollégáink. Azóta láttunk már vándorsólymot a Dévaványai-Ecsegi pusztákon, Békéscsabán, a Biharugrai halastavak környékén és a Maros mentén is. Eddig mintegy tíz vándorsólymot figyeltünk meg a KMNPI területén, de valószínűleg érkeznek még továbbiak is- írta a park honlapján.

Talán kevesen tudják, hogy a vándorsólyom a Föld leggyorsabb állata. Zuhanórepülés közben sebessége a 300 km/órát is meghaladhatja.

Hazatért a gyógyult parlagi sas

Visszatért költőhelyére, a Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületére az a parlagi sas, amelyet még júliusban szállítottunk be a Hortobágyi Madárkórházba.  A feltehetően mérgezést szenvedett, igen rossz állapotban lévő madárra Kelemen Imre hivatásos vadász talált rá július 21-én a szikes pusztában. A parlagi sas nagyon le volt gyengülve, nem tudott repülni, sőt még lábra állni sem. 

A sérült, beteg sast a Hortobágyi Madárkórházba szállítottuk, ahol sikeresen meggyógyították és a közelmúltban szabadon engedték. Mivel GPS-jeladóval felszerelt példányról van szó, így követni lehetett az útját, s mint kiderült, egyenesen visszarepült költőterületére, a dévaványai 400 hektáros Túzokvédelmi Mintaterületre.

Munkatársaink néhány nappal ezelőtt már látták is, amint a pusztában vadászgatott. Mivel öreg madárról van szó (erre fekete tollazatából, s a hátán lévő fehér foltból lehet következtetni), így nem valószínű, hogy a jövőben messzebbre vándorol el innen. Az idősebb madarak ugyanis már nem tesznek nagy utazásokat, egész évben csak a költőhely 15-20 kilométeres körzetében mozognak.

Élelmet most bőven találhatnak a parlagi sasok, ugyanis nagyon sok a mezei nyúl és a mezei pocok. Szívesen gyűjtögetik az országutak mentén elütött nyulakat, fácánokat is.  A madárkórházból visszatért parlagi sast továbbra is fokozott figyelemmel kísérik a KMNPI munkatársai.