greenfo/MTI

1500 éve nem tapasztalt oxigénhiány alakult ki a Balti-tenger partjainál az elmúlt évszázadban. A 377 ezer négyzetkilométer felszínű, átlagosan 55 méter mély tenger már eddig is közismert volt arról, hogy egyes területein annyira oxigénhiányos a víz, amiben a legtöbb tengeri állat nem élne ott meg. Nem csoda, hogy a Balti-tengerben található a világ legnagyobb holt zónái közül több is.

Mostanra eddig nem veszélyeztetett, tengerparti területeken is olyan mértékű oxigénhiány alakult ki, amire az elmúlt 1500 évben nem volt példa. Az alacsony oxigéntartalmú területek terjedésének végzetes következményei lehetnek: csökkentheti a halhozamot és a tengeri élővilág erőteljes pusztulásához vezethet.  Finn és német kutatók tanulmánya szerint – amit a Biogeosciences című tudományos lapban mutattak be – az ember okozta szennyezés, a Balti-tengert körülvevő országokból származó trágya és szennyvíz a fő oka ennek a krízisnek. 

Tom Jilbert, a Helsinki Egyetem kutatója szerint a 20. században a Balti-tengerbe nagy mennyiségben került emberi tápanyag, melynek hatása a mai napig érezhető. Annak ellenére, hogy a legutóbbi mérések szerint csökkent az efféle szennyező anyagok kibocsátása, az új tanulmány alapján arra a következtetésre jutott, hogy „nincs nyoma a javulásnak” a Finnország és Svédország közötti partvidéki tengeri régióban, az Archipelago nevű " tengeri szigethíd".  Ennek oka a tudósok szerint a klímaváltozás. A melegebb víz ugyanis kevésbé képes megtartani az oxigént, így a globális felmelegedés súlyosbítja az oxigénhiányt. „ƒNem a klímaváltozás volt a nagy holt zónák kialakulásának oka, de ez a gyógyulás késleltetésének fontos tényezője” – fogalmaznak a tudósok.

A kutatócsoport megfigyelte, hogy az oxigénszint a 900-1350 közötti, az úgynevezett középkori éghajlati anomália idején is alacsony volt, de a jelenlegi oxigénhiány ahhoz képest is példátlanul súlyos mértékű. A Balti-tenger földlemeze ráadásul emelkedik, mióta a jégkorszak végén eltűnt róla a súlyos jég, ez az emelkedés pedig még hajlamosabbá tesz néhány part menti területet az oxigénhiányra.

A Balti-tenger partvonalánál lévő folyók emberi tevékenységből szennyezőanyagokat szállítanak a tengerbe, elősegítve ezzel az algavirágzást. Amikor az algák meghalnak, lemerülnek a tengerfenékre, ott a baktériumok lebontják őket, ehhez pedig oxigént használnak fel. Ha csökken a vízbe kerülő trágya és egyéb szennyezések mennyisége, várhatóan csökken az algavirágzás mértéke és csökken a holt zónák kiterjedése.

A holt zónában azonban a lebomló algák több foszfort bocsátanak ki, amely visszaáramlik a felszíni vízrétegekbe, ahol a cianobaktériumok növekedését támogatja. Ezek a baktériumok nitrogént vesznek fel a légkörből. Ennek eredményeképpen a foszfor és nitrogén mennyisége azt követően is magas marad, hogy csökkent az emberi tevékenység hatása. A kutatók szerint ez egy olyan, önmagát fenntartó ördögi kör, amely megállításához évtizedekre van szükség.