Megkopott cserépedény
Egyszer
volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt
együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál
zajlottak.
Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága
étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa már öreg
volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett, ezért kilötyögtette az
ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért
korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és
nem engedte a családi asztalhoz ülni.
Így a nagypapa a sarokban ült le
egy sámlira, ölbe vette a tányérját, és úgy evett. Egy óvatlan
pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű tányér, tartalmával
együtt leesett a konyha kövére, és darabokra tört.
Nagyon mérges
lett az asszony, és a férje is, hogy a drága étkészletből eltört egy
tányér, amit nagyon sajnáltak. Rá is ripakodtak az idős emberre az
ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján elővettek egy csorba,
megkopott cserépedényt, és az volt a nagypapa tányérja. Ő nem
ellenkezett, beletörődött a sorsába, és elfogadta az ócska holmit. Finom
vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes szemmel evett. Szeretett
volna ő is az asztalnál ülni a családjával. Újra megismétlődött az eset.
Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a nagypapa remegő kezéből, és
ripityára tört a konyha kövén.
Az anya már készült, hogy ismét
leszidja a nagypapát, amikor felugrott az asztaltól a gyermekük, és
odasietett a cserepekhez. Elkezdte összeszedegetni óvatosan, egyenként.
Erre az apja rákiáltott, hogy üljön le. A gyerek ránézett, és azt
felelte.
– Nem ülök le. Összeszedem, és összeragasztom a
cserepeket, hogy amikor ti lesztek öregek, akkor ti is ebből a tányérból
egyetek!
Kommentáld!