A Gueragama sulamericana rekonstrukciója a gyík egykori sivatagi élőhelyén, egy kréta időszaki oázisban. A korai leguán mögött a Caiuajara dobruskii repülő őshüllő néhány példánya látható.
Illusztráció: J. Csötönyi nyomán

A kanadai Alberta Egyetem paleontológusai brazil kollégáikkal együttműködve egy új fosszilis gyíkfajt fedeztek fel Dél-Brazíliában. A Nature Communications folyóiratban leírt Gueragama sulamericana az első acrodonta gyík, amelyet Dél-Amerikában találtak, mind a ma élő, mind pedig a fosszilis fajokat tekintve. Így a lelet izgalmas kérdéseket vet fel a leguánok evolúciójáról és elterjedéséről. Rávilágít, hogy milyen keveset tudunk a déli kontinensek gyíkjainak történetéről, és egyben kivételes lehetőséget nyújt a paleontológusoknak, hiszen ritkán adatik meg a kutatóknak, hogy az adott kontinensen addig ismeretlen család kövületeit vizsgálhassák.

Egyelőre korlátozott információk állnak rendelkezésre a Gueragamáról, mivel eddig csak néhány állkapocs maradványuk került elő. A meghatározás szempontjából a fogak a csontváz legjellemzőbb részei közé tartoznak, amelyek alapján könnyen azonosítani tudták az új fajt az acrodonta gyíkok képviselőjeként. Ha a test többi része került volna elő a nyaktól lefelé, akkor a fogak nélkül sokkal nehezebb lenne meghatározni, hogy melyik gyík családhoz tartozott a faj. A sivatagi környezetben élő mai gyíkok alapján azt feltételezik, hogy a Gueragama napközben beásódva élt az egykori, kréta időszaki forró sivatagban és bőrének színe elősegítette, hogy beolvadjon a homokos és sziklás háttérbe a ragadozók elől. A Gueragama nagyon fontos lelet a leguánok evolúciójának megértésében. Meglepő módon közelebbi rokonságban áll az óvilági kontinenseken (például Afrikában és Indiában) élő gyíkokkal, mint azokkal, amelyek Dél-Amerikában élnek napjainkban.

A ma élő gyíkok egyik legváltozatosabb családját alkotó leguánok két csoportra oszthatók. Az óvilági kontinenseken (Európa, Ázsia, Afrika) található acrodontáknak a fogai ránőnek az állkapocsra, míg az elsősorban az Újvilágban előforduló pleurodontáknál a fog az állkapocs belső oldalára nő.

Az új brazil ősleguán részleges alsó állkapcsa a jellegzetes fogakkal. Méretarány: 2 mm
Illusztráció: Simões et al., 2015 nyomán, Nature Communications

A leguánok ősföldrajzi elterjedése már korábban is komoly vitákat ébresztett, elsősorban a modern acrodonta és pleurodonta leguánok egymást kiegészítő elterjedése miatt. A megfelelő fosszilis leletek hiányában a kutatók elsősorban a mai fajok vizsgálata alapján próbálták megérteni ezt az elterjedési mintát.

A Gueragama új bizonyítékokat biztosít a vitázó feleknek, és ellentmond néhány korábbi elméletnek. Kiderült például, hogy az acrodonta leguánok több tízmillió évvel korábban vándoroltak keresztül a déli helyzetű Gondwana kontinensein, mint eddig gondolták, és olyan területeket is elértek, ahol jelenleg nem fordulnak elő. Ez arra utal, hogy a leguánok mindkét csoportja világszerte elterjedhetett még Pangea szuperkontinensének teljes széttöredezése előtt.

Sok más fontos lelethez hasonlóan, a Gueragama néhány korábbi kérdést megválaszol, de ugyanakkor számos új kérdést vet fel a leguánok evolúciójáról, migrációjáról és jelenlegi elterjedéséről. Egyéb leletek alapján ismert, hogy a kréta időszakban a Gueragama pleurodontákkal együtt fordult elő, ma viszont az amerikai kontinenseken kizárólag pleurodonta leguánok élnek. Miért és hogyan tűntek el erről a területről az acrodonták, miközben a pleurodonták megmaradtak? Vajon ez az élőhelyekért folytatott versenyre utal? A kréta korszak végi tömeges kihalás eltérő módon hatott rájuk? Mikor és hogyan érték el Dél-Amerikát? Innen vándoroltak Afrikába és Indiába? Hogy lehetnek a brazíliai fosszilis acrodonták közelebbi rokonságban a mai óvilági gyíkokkal, mint a dél-amerikaiakkal?

Az ősföldrajzi elterjedéssel és a faunaváltással kapcsolatos kérdések érdekesek mind a paleontológusok, mind a herpetológusok számára. Sok munka vár még ezen a téren a paleontológusokra, hiszen egy nagyon izgalmas történet szálait kellene kibogozniuk. Az új ősmaradvány alapján kiderült, hogy a leguánok evolúciója jóval korábban kezdődött, mint eddig gondolták, hiszen az acrodonták már 80 millió éve jelen voltak Dél-Amerikában. A paleontológusok ezért az ennél idősebb korú kőzetekben folytathatják a kutatást, hogy közelebb jussanak a leguánok kialakulásához.