Szomorú jubileumához érkezett a hazai madárvédelem: a január végén Heves megyében elpusztult parlagi sas pár a negyvenkilencedik és ötvenedik áldozata az elmúlt hat év ragadozómérgezéseinek.

Fotó: Horváth Márton/ MME

2012. január végén egy Heves megyében terepbejárását tartó sportvadász fedezte fel a negyvenkilencedikként számon tartott mérgezett parlagi sas tetemét, s riasztotta a Magyar Madártani Egyesületet (MME) és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságát.

Nem sokkal később a madár párjára is ráleltek. Utólag kiderült, korábban már lelőni is megpróbálták, a madárról készült röntgenfelvételen sörétszemek láthatók. Azt még túlélte. Az egyik parlagi sason szlovák gyűrű volt, de a pár nálunk költött; az egyesület munkatársai tudják is, melyik revír, a sasok által „uralt” terület maradt árván.

A ragadozó madarak és egyéb védett vagy fokozottan védett madarak mérgezéséről szóló híradásokkal sajnos sokszor találkozhatnak az újságolvasók. 1997 óta mintegy ezer alkalommal derült ki, hogy az ország különböző pontjain megtalált, elhullott madarakat megmérgezték – vélhetően nem szándékosan, de pusztulásukban szinte minden esetben közrejátszott az emberi hanyagság. Hogy mennyi lehet azoknak az elhullott madaraknak a száma, amelyeket nem találtak meg, senki sem tudja, hiszen a nemzeti parkok és természetvédelmi szervezetek csupán néhány kiemelt faj esetében végeznek számlálást. Nem tudjuk, mennyi az összes, ott élő madarak száma, és az, hogy megtalálnak-e egy sérült vagy mérgezett madarat, sokszor a szerencsén is múlik: ott, akkor jár-e valaki.

A természetvédelemmel foglalkozók igyekeznek megrajzolni a lehető legrészletesebb madártérképet, ennek egyik eszköze a rendszeresen meghirdetett számláló program. A január végi, 9. Sasszinkron eredményét épp a napokban tették közzé: a több mint 11 ezer négyzetkilométert átkutató megfigyelők 530 rétisast, 230 parlagi sast, 7 szirti sast és 6 fekete sast regisztráltak.

Szakemberek szerint a hazai parlagi sas költőállomány 140 pár, de mivel a felhívások ellenére továbbra is történnek mérgezések, társadalmi szemléletformáló programot indítanak az ilyen esetek megelőzésére. Ha a természetvédők, vadászok és az agráriumban dolgozók között sikerül a madárvédelem tudományos vizsgálatokkal is alátámasztott érveit elfogadtatni, akkor a program sikeres lehet.

Többnyire éppen a felsorolt szereplők érintettek ez ügyben, hiszen a mérgezések hátterében legtöbbször dúvadirtás vagy a kártevők elleni védekezés áll, és a madarak „csak” másodlagos áldozatok. Ha ugyanis például rókának kitett csalétekből valamilyen állat fogyaszt, majd elpusztul, és ezt a hullát szintén megtalálja egy másik, táplálék után kutató húsevő, az is elpusztulhat, sőt, akár humán mérgezések is előfordulhatnak.

Az utóbbi évek mérgezései során legtöbbször a karbofuránt (növényvédőszer) mutatták ki az elpusztult állatok szöveteiből, ennek forgalmazása ma már tilos. A hortobágyi Madárkórház Alapítvány állatorvosa, Déri János több ízben alkalmazott mérgezés-gyanús eseteknél atropin injekciót, ami felgyorsítja az anyagcserét, és a gyors beavatkozásnak köszönhetően többek között réti sasokat és egerészölyveket mentettek így meg.

Amint tájékoztatott, náluk jelenleg 3 (egyébként az év madarának választott) egerészölyvet kezelnek mérgezés gyanújával. Ők az idén kerültek be a madárkórházba, két másik példánnyal együtt, de utóbbiak olyan rossz állapotban voltak, hogy nem tudtak rajtuk segíteni. Pusztulásukat mérgezett pockok elfogyasztása okozhatta. (A szabad földeken a csávázószerekkel kezelt vetőmagokat a szabályok szerint minden esetben földdel kellene takarni, de ezt időnként elmulasztják, így az ilyen magvakat elfogyasztó állatoknak ez közvetlenül mérgezést okoz – a szerk.) A karbofuránkészletek előbb-utóbb elfogynak, ám a kártevők elleni védekezés folyamatos, így az állatorvos más anyagokkal is találkozik. A különböző mérgezéseknek más-más tünetei lehetnek, és az ellenszerük is más, ezért ilyenkor, ahogy most is, az Országos Állategészségügyi Intézetbe mintát küldenek, amit toxikológiai vizsgálattal elemeznek.

A mérgezéses ügyek egyébként igen kényes témának számítanak, a károkozást az érintettek nem szívesen ismerik el – ha egyáltalán kiderül, ki vonható felelősségre. A parlagisas-mérgezéses esetben természetkárosítás miatt indult nyomozás, ismeretlen tettes ellen. Ha a mérgezés valamelyik vadásztársaság területén történik, és kimutatják, hogy olyan méreg pusztított, amelyik másodlagosan is hathat, az illetékes tisztiorvos – a humán mérgezés megelőzése érdekében – elrendelheti a vadászati tilalmat, de kézenfekvő, hogy a mérgezések megelőzése lenne az egyetlen jó megoldás.

Forrás: Veres Hajni/ Vagy.hu