Mégsem viszik haza a kertbe

A newcastle-i Keith Cooper épp feleségével és kutyájával sétált, mikor az asszony észrevett egy hatalmas, érdekes növényt a bozótban, s arra kérte férjét, nézze meg közelebbről, hátha hazavihetnek belőle egy hajtást. Miután Keith közelebbről is megnézte a fehér virágú növényt, pont belegyalogolt annak leveleibe. A növény toxinja azonnal a bőrébe került, ami nemcsak irritációt okozott, de extrém fényérzékenységet is - a kaukázusi medvetalp ugyanis megszünteti a bőr UV-sugárzásokkal szembeni ellenállását. A szerencsétlen férfi először azt hitte, csak megcsípte egy bogár, és az okozza lába vörösségét, megduzzadását, de a tünetek később sem csillapodtak (fotókat itt láthatsz). Az orvosok elképedve látták sebes lábát, melyen már járni is alig tudott, és fitofotodermatitisszel diagnosztizálták. Bőre azért roncsolódott ilyen súlyosan, mert a mérgező növény hosszú évekre védtelenné tette bőrét a nap sugaraival szemben, így ha meg akar gyógyulni, akkor teljesen kerülnie kell a lábát érő napfényt hét éven át.

Vakság, kiütések: már hazánkban is fenyeget

A kaukázusi medvetalp meglehetősen nagy mennyiségben tartalmaz furanokumarinokat, egy olyan anyagot, mely rákkeltő, és fényérzékennyé teszi a bőrt. A kellemetlen tünetek már akkor jelentkeznek, ha csak hozzáérünk a levelekhez, melyeken finom, a csalánéhoz hasonló szőrök találhatók. Ha a méreggel érintkező bőrfelületet később napnak tesszük ki, akkor felhólyagosodik, kisebesedik, viszket, a későbbi gyógyulás után pedig feketés-lilás hegek maradnak vissza.

Mindez azonban semmi ahhoz képest, hogy szembe kerülve a méreg akár egy életen át tartó vakságot is okozhat: Németországban évi tíz-tizenötezer olyan balesetet regisztrálnak, ahol időleges vagy végleges vakságot, bőrirritációkat okozott a medvetalp. A helyzetet nehezíti, hogy maga a növény szinte mindenütt megtalálható, már hazánkban is: Keszthely környékén és a Tisza egyes szakaszain már tömegesen nő.

Hogyan ismerheted fel?

Mivel már itthon is megjelent, nem árt tisztában lenni a kaukázusi medvetalp külső-belső tulajdonságaival, hiszen így tudod csak jó messzire elkerülni. A növény 2-5 méter magasra nő, meglehetősen igénytelen a tápanyagellátást illetve szára vaskos, és liláspiros foltokkal borított, levélnyele üreges, levelei összetettek, mély bemetszésekkel felületükön. Maguk a levelek is nagyra nőnek, akár egy-két méter szélesek is lehetnek, a csomós, fehér virágok pedig tavasztól nyár végéig bújnak meg közöttük a nagy ernyős virágzaton. Évelő, nagyon erős növény, így ha egy helyen megkapaszkodott, onnan igen nehéz kiirtani. Magjai akár 7-15 éven át csíraképesek, így még ha nagy nehézségek árán ki is szedték a növényt a földből, bármikor újra kinőhet elszórt magjaiból. A kaukázusi medvetalpat egyébként kivágni is alig lehet: azonnal újra kihajt egészen addig, míg a mélyre nyúló gyökérrészt teljesen el nem távolítják a földből. Gyomirtókkal sem érdemes próbálkozni, mert azok is csak a föld feletti hajtások ellen hatásosak.

Más növény is irritálhat

Ha sokat túráztok a szabadban, vagy nagy kertetek van, akkor fontos, hogy tisztában legyetek az irritáló növények nevével, kinézetével. Legtöbben ismerjük a csalánt, mely rövid ideig tartó, fájdalmas hólyagokat okoz, de mérges szömörcéről már kevesebben hallottak, pedig égő, vörös, viszkető kiütéseket okoz, melyek több napig megmaradhatnak. Bizonyos kerti virágok vagy szobanövények mindemellett nemcsak bőrirritációt, de mérgezéses tüneteket is okozhatnak, főleg akkor, ha kisgyermek vagy háziállat rágja meg őket - velük is érdemes jó előre megismerkedni, nehogy bajt okozzanak.