Fotó: Wikipedia
A Jürgen Blum, a Braunschweigi Műszaki Egyetem munkatársa által vezetett csapat a Rosetta űrszonda adatait elemezte - számol be a Phys.org. A szerkezet 2014 és 2016 között vizsgálta a 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstököst. Az égitest több mint 4,5 milliárd éve született.
A Rosetta egyik fő célja az volt, hogy segítsen feltérképezni a Naprendszer és a bolygók fejlődésének történetét. Jürgen Blum és kollégái arra jutottak, hogy az űrszonda és leszállóegysége, a Philae adatait csupán egyetlen égitest formálódási modell magyarázhatja meg.
A 67P/Csurjumov–Geraszimenko apró porszemcsékből és kavicsokból épül fel. Az érintett modell alapján ezek a részecskék olyan szorosan koncentrálódtak a Naprendszert létrehozó nebulában, azaz por- és gázfelhőben, hogy közös gravitációs mezőjük végül összeomlást idézett elő.
Az elemzés felfedte a hiányzó láncszemet a bolygószületés folyamatában. A szakértők már eddig is tudták, hogy miként jönnek létre az égitesteket felépítő porrészecskék, illetve, hogy hogyan halmozódik a gravitáció a bolygócsírákban. A két folyamat közti lépésről viszont éveken át folyt a szakmai vita.
Blum szerint, bár a jelenség drámainak tűnhet, valójában azonban meglepően szelíd. A tömörülés során a porszemek nem semmisülnek meg, hanem egy nagyobb gravitációval rendelkező objektummá állnak össze. Mivel a 67P/Csurjumov–Geraszimenko viszonylag kicsi, az üstököst felépítő elemek érintetlenek maradtak, így a szakértők megvizsgálhatták őket.
Az érintett modell egyébként a 67P/Csurjumov–Geraszimenko több tulajdonságát is megmagyarázza, például azt, hogy miért olyan lyukacsos az égitest, és hogy miért szökik ki belőle annyi gáz.
(650x417).png)
Kommentáld!