Nehéz elhinni, hogy egy omladozó tiszai partfal valaminek az otthona lehet, pedig egyes fajok több ezer kilométert is utaznak azért, hogy itt neveljék fel utódaikat. Bár hazánk egyik legnagyobb partifecske-kolóniája ezen a területen fészkel, jellegzetes üregeinek nyomát sem láthatjuk még.

Dr. Szép Tibor, a Nyíregyházi Egyetem szakembere az M1 – Kék bolygó című műsorában kifejtette, még kora tavasz van, az itt költeni készülő madarak első nagyobb hulláma körülbelül 2-3 hét múlva várható, május végére – júniusra az egész fal tele lesz partifecskékkel. Hozzátette, becsléseik szerint körülbelül 2000-2500 üreg is lehet a partfalon, amit a madarak kiásnak.

A partifecskéknek a legjobb praktika a kullancsok és egyéb paraziták elkerülésére, ha minden évben új üreget ásnak. Viszont nem csak a paraziták veszélyesek ezekre a kis üreglakókra. A megfelelő élőhelyek számának csökkenése, az emberi tevékenység és a rókák elszaporodásánál jelentősebb hatást gyakorol rájuk a klímaváltozás. A szakember szavai szerint nagyon drámai csökkenés jellemzi a hosszú távú vonuló madarakat, így a fecskéket is.

A Tiszán a 90-es években körülbelül 30 ezer pár partifecske fészkelt, tavaly már csak 3-4 ezer pár költött az egész Tiszán.

partifecske fotó: Dr. Szép TiborA kiszámíthatatlan időjáráshoz, és az egyre korábban beköszöntő tavaszhoz egyszerűen nincs idejük alkalmazkodni, ezáltal a kiszolgáltatott állatok jelentős része nem tér vissza szaporodni. A hazatérő példányoknak sincs egyszerű dolga, ha olyan időjárással találják szembe magukat, mint amilyet mi is tapasztalhattunk április közepén.

Szép Tibor kifejtette, amikor rossz idő van, nagyon felértékelődnek azok a holtágak, mocsarak, ahol ilyen hideg időben is lehet rovarokat találni. Tímár határában például a környék összes fecskéje ezek fölött a víztestek fölött táplálkozik, mert itt még ilyenkor is kirepül az az egy-két rovar, amivel át tudja magát lendíteni azon az egy-két napon, amíg máshol nem talál táplálékot – magyarázta.

A partifecske életének csupán egyharmadát tölti Európában. Ahhoz, hogy a vonulási útvonalról is adatokhoz jussunk, a technikát kell segítségül hívnunk, hiszen a nyomkövetés nem egyszerű egy ilyen kis testű állat esetében. Erre nyújt megoldást a geolokátor.

partifecske geolokátorral kép Dr Szép Tibor

A szerkezetet kis hátizsákszerűen, egyszerűen felteszik a madárra, ezáltal 300 kilométeres pontossággal be lehet azonosítani, hogy az adott egyed hol töltötte az éjszakát. Az eredmények a Szaharán átkelő madarak pontos útvonalán túl, pihenőhelyeiknek fontosságára is felhívták a kutatók figyelmét.

Sokan kíváncsiak rá, mikor érkeznek meg országunkba a fecskék és egyéb költöző fajok. Nekik érdemes lehet figyelni a Madáratlasz-program internetes oldalát, ahol a költöző fajok előfordulásáról és gyakoriságáról szóló térképek és adatok bárkinek elérhetőek.