A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME)
1979-óta választja vagy szavaztatja meg az év madarát. 2016-ra 3
„láthatatlan tyúk”: a fürj, a haris és az ugartyúk közül választhatnak
az emberek a www.mme.hu honlapon 2015. július 27-ig.
Az MME "Év madara" program célja és küldetése olyan fajok vagy
madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a
lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (például: gazdálkodók,
vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe van. A szavazás azért a
megelőző év közepén történik, hogy a döntést követően legyen idő
előkészíteni a nyomtatott és egyéb anyagokat január 1-re.
A 2016 év madara lakossági szavazásra ajánlott három madárfajjal
hazánk legértékesebb nyílt, elsősorban sík vidéki élőhelyei védelmének
fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. Színezetét és
viselkedését tekintve a fürj, a haris és az ugartyúk is hasonló,
tyúkszerű megjelenésű. Földszínekből álló álcázó mintás tollazatot
viselnek, talajlakó, rejtőzködő életmódjuk miatt pedig ritkán kerülnek
szem elé. Ennek ellenére nem közeli rokonai egymásnak, egyedül a fürj
tartozik a tyúkalakúak közé, a haris darualakú, az ugartyúk pedig
lilealakú a „láthatatlan tyúkok” megjelölés ezért került idézőjelbe.
Az év madara 2016 "láthatatlan tyúk" jelöltjei: fürj, haris és ugartyúk.
Mindhárom madár a természetkímélő agrárgazdálkodás nagykövet fajának tekinthető.
Mivel ezek a madarak a legeltetett gyepek, rétek és kaszálók mellett a
szántókon is fészkelnek és táplálkoznak, a védelmükben alkalmazható és
alkalmazandó megoldások:
- az élőhelytípusnak megfelelő legelőállat-állománnyal végzett legeltetés;
- madár- és apróvadbarát kaszálás (pl.: útvonalválasztás, kaszálási magasság, vadriasztólánc használata);
- füves mezsgyeszegélyek meghagyása;
- búvósávokat meghagyó kaszálás;
- rovartelelő bakhátak kialakítása;
- a szántókkal körülvett, növénytermesztésre nem alkalmas nedves laposok megőrzése
az ezeken az élőhelytípusokon előforduló állat- és növényfajok
sokaságának megmaradására, a biológiai sokféleségre is kedvezően hat.
Fürj
Ez az alig ökölnyi tyúkalakú, ezen belül a fácánfélék közé tartozó
védett madárka áprilisban érkezik vissza az afrikai telelőterületekről.
Állománya az 1980-as években erősen lecsökkent, azóta lassan, de
országosan nem kiegyenlítetten emelkedik. Hosszú távú vonulóként a
fürjre is negatívan hatnak az időjárási szélsőségek, a Szahara déli
peremén húzódó Száhel-övezet táplálékhiányos éveinek gyakoribbá válása,
valamint a Földközi-tenger észak-afrikai és dél-európai országaiban ma
is dívó, nagyüzemi méreteket elérő madárbefogás és -lelövés.
Bár a szárazabb talajú, magasabb füvű réteken és a
haszonnövény-kultúrákban is bujkáló, rejtett életmódot folytat,
jellegzetes „pitypalaty-pitypalaty” hangja messziről árulkodik
jelenlétéről. Ezért a faj megfigyelésére remek madarásztúrák
szervezhetőek országszerte.
Haris
A recsegő hangot hallató haris (a faj latin tudományos neve is a
hangutánzó Crex crex) nemcsak a sík vidéki, de a dombvidéki és
előhegységi üde, magas füvű rétek védett madara. Ez, valamint hosszú
távú vonuló viselkedésük fokozottan veszélyeztetetté teszik a fajt: a
gépi kaszálás egész fészekaljakat pusztít el, a mediterrán régió
kíméletlen madárvadászata (csak Egyiptomban évi 914 ezer harist lőnek
le és ejtenek hálóval csapdába) pedig a vonuló egyedeket ritkítja
folyamatosan.
A faj érdekessége, hogy elsősorban szürkületkor és éjszaka „énekel”,
amikor a jellegzetes recsegő hang a hidegebb, sűrűbb (különösen
talajközelben) levegőben messzebb terjed. A faj megismerésére akár
fülemülék éjszakája programmal összevonva izgalmas túrák szervezhetőek
országszerte.
Ugartyúk
Nevével ellentétben ez a madár nem a tyúkokkal, hanem a lilékkel áll
közelebbi rokonságban. Elsősorban a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl
gyepeinek és szikpadkás pusztáinak madara, de alkalmilag erdőtelepítések
kopárain és mezőgazdasági területeken is fészkel.
Az ugartyúk a madárvilág mozdulatlanság-művész madara. Álcázó mintás
tollazatában bízva többnyire takarás nélkül álldogál vagy üldögél a
nyílt területeken. Ha mozognia kell, ezt szaggatott fejmozgással,
illetve nyújtott testtel szaladva teszi. Elsősorban az esti és a hajnali
szürkületben, illetve teliholdas éjszakákon aktív. Sötétben is jól lát,
bagolyszerűen hatalmas, sárga szemei segítik rovarokból, bogarakból,
apró gerincesekből álló táplálékának megkeresésében, melyekért a rögöket
is felforgatja. Vonuló, a telet Észak- és Közép-Afrika félsivatagos és
szavannaterületein tölti.
A 2016 év madara honlap-szavazófelület >>>
Kommentáld!