Mátyás király a cinkotai kántornál

Utazásba indult Mátyás király, bevetődött a cinkotai kántorhon. Szállást és vacsorát kírt, de nem volt egyebe a kántornak, csak három tojása, azt is megsüttette Mátyás királynak a cinkotai kántor. Kérdezte Mátyás királyt, hogy:

- Egy kis bor jó vóna?

- Ne tessík hozni! - mondta Mátyás király.

- De kírem, hozatok, mer ín is szeretem - mondta a kántor.

Mátyás király ellenire hozatott bort, píze nem vót, ekűdte a bibliát, és mégis hozatott bort Mátyás királynak, osztán elbúcsúzott.

Mikor Mátyás király hazaírt, mingyá eszibe jutott a cinkotai kántor. Levelet írt, hogy keresse fel Budán, a lakásán Mátyás Sándort. Útnak vette magát a kántor, hogy felkeresi azt a Mátyás Sándor pajtást. Fel is ment, fel is találta Mátyás Sándor házát. Nem akart bemenni, mer a királyi palotába utasították, hogy itt lakik, de mit vót mit tenni, csak bement. Mátyás király már akkor királyi ruhába vót, és tévesztésse nem merte ráfogni, hogy ez a Mátyás Sándor. Kérdezte Mátyás király, hogy mi járatba van. A cinkotai kántor aszonta:

- Mátyás Sándornak egy íccakára szálást adtam meg vacsorát: megevett három tojást, aszonta, most nem fizetek, maj eljön hozzám Budára látogatásra, akkor megfizetek.

Mátyás király osztán összehítta a főtanácsosokat, hogy őtözzenek a legszebb ruhába, jőjjenek el ebídre. Akkor elmentek ebídre, a cinkotai kántort felesígestől felültette az első helre, amazok meg csak csodálkoztak rajta, hogy mifíle ember lehet. A cinkotai kántor osztán megköszönte a szívessígét.

Mikor felálottak, Mátyás király kihítta a palota közepire a főtanácsosokat, aszonta:

- Vessék le magukról egyenkint a felsőruhájokat, tegyék a cinkotai kántor hátára!

Görnyedt mán alatta a cinkotai kántor, nem tudta, hogy mit akarnak véle. Eccer csak aszonta Mátyás király, hogy:

- Mindenki váltsa ki a maga gúnyáját!

Ami írtíket írt a ruha, az asztalra kellett letenni mindenkinek, a Mátyás király elébe, a ruha árát. Odahítta osztán az asztalhon, a pízt nekiadta, de meghatta neki, hogy amihent hazaír, a bibliáját kiváltsa.

Öcsöd (Vajdaság)

Nincs májja, mint a csóri csukának

A csóri vendégfogadóban (mely Fehér vármegyének egy magyar faluja) soha a' vendégek csuka májját nem ehettenek; mert a' szakácsné (igen szeretvén a' megsűlt májjat önni) maga emisztett el, azt akarván a' vendégekkel elhitetni: hogy a' csóri csukának semmi májja nem lenne. Mátyás király semmi májat nem evett, nem ugyan azért, mintha nem szeretné, hanem (Galeottusnak írássa szerént) kis korában két embert látván, kik a' csuka májon vér folytáig összevesztenek, megfogadta légyen: hogy soha nem fogja azt önni. Egyszer még is a' csóri vendégfogadóba (midőn a' csukát béhozták) a' szakácsnétúl a' csuka máját kérdezte. Akkor mondotta a' szakácsné: hogy a' csóri csukának nincsen májja. Ekkor a' király is: de a' palotai pácának se lesz száma. Ekkor előadta a' májat.

Dugonics András

Mátyás király és a csűri csukamáj

Mátyás királyrul, amint hallottam nagyapámtul, a dédnagyapámtul, hogy Mátyás király egy olyan igazságos ember vót, hogy meglátogatott mindenféle embereket. Amilyen emberekhez ment, olyan ruhába öltözött. Elment Csűr községbe a kocsmároshoz, és kért csukamájat, mert Mátyás király a csukamájat nagyon szerette. Itt a csűri kocsmáros a csukamájat eladta, és Mátyás királynak nem adott. És azt mondta, hogy:

- A csűri csukának nincsen mája!

Mátyás király ezt türelmesen elhallgatta. Majd a csűri kocsmárosnak vót egy ügye. A község rázúdult, a község meglepte. A királyho kellett neki fordulni. Azt mondta Mátyás király:

- Ha a csűri csukának nincsen mája, Mátyás király pácájának nincsen igazsága!

Ezzel eleresztette, nem döntött vele semmit.

A csűri kocsmáros megértette, hogy ű is ravaszsággal élt a csukamájjal, de Mátyás király is ravaszsággal élt a kormánypálcával.

Biri (Szabolcs-Szatmár megye)