Egy mélyen az antarktiszi jégpáncél alatt elhelyezkedő tóban olyan metánevő mikroorganizmusok élnek, melyek a jégtakaró visszahúzódásakor csökkenthetik a légkörbe kerülő üvegházhatású gáz mennyiségét.

Kép: Wikipedia

A Nature Geoscience folyóiratban megjelent tanulmány a metán eddig ismeretlen, jég alatti útját követi nyomon egy olyan helyen, melyről korábban úgy hitték, teljesen alkalmatlan az élet megtelepedésére. A kutatók az Antarktisz egyik gleccser alatti tavából, a Whillans-tóból származó víz- és üledékmintákat elemezték. A szakértők 800 méternyi jégpáncélon fúrtak át, hogy elérjék a tavat.

Miután a csapat megvizsgálta a tóba jutó metán mennyiségét, valamint elvégezte a genomikai analíziseket, kiderült, hogy a vízbe kerülő metán 99 százalékát helyi mikroorganizmusok nyelik el - számol be a Floridai Egyetem oldala.

Brent Christner, az egyetem mikrobiológusa és a tanulmány társszerzője szerint ezen apró élőlények hatalmas hatással lehetnek a felmelegedő bolygóra, hiszen megakadályozhatják a jég olvadásakor a metán légkörbe áramlását.

„Ez egy olyan környezet, melyről a legtöbb ember ránézésre nem hinné, hogy valaha is igazán hatással lehet ránk. Ez azonban egy olyan folyamat, amely éghajlati következményekkel járhat” - mondta a kutató.

Mivel az Antarktisz mélyben fekvő tavait nem éri el a napfény, bizonyos helyi mikrobák a metánt alakítják át szén-dioxiddá az energia előállításához. A metán több hőt köt meg az atmoszférában, mint a szén-dioxid, a mikroorganizmusok pedig kulcsszerepet játszhatnának a légkörbe jutó metán mennyiségének csökkentésében.

Christner szerint sok az aggodalom a jégtakaró alatt lévő gáz mennyiségét illetően, hiszen nem tudni pontosan, hogy mi is zajlik odalent. Az új vizsgálat felfedte, hogy a Whillans-tóban rengeteg a metán, a jég eltűnésével pedig nagy mennyiségű gáz szabadulhat fel. A kutatók korábban megállapították, hogy nagyjából 100 billió köbméternyi metán vár a jeges kontinens mélyén arra, hogy a légkörbe jusson - ennyi gázzal több mint egymilliárd hőlégballont tölthetnénk meg.

Az antarktiszi gáz harmincszor erősebb üvegházhatást válthat ki, mint azonos mennyiségű szén-dioxid. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szén-dioxid ne gyorsítaná fel a globális felmelegedést.

Christner csapata a jövőben megvizsgálja, hogy a jelenség mennyire elterjedt az Antarktisz többi szubglaciális tavában. A szakértők 2018-2019-ben a régió egyéb vizeihez is le akarnak fúrni.