Fotó: dreamstime
Abban viszont nagyon is különbözünk, hogy mit kezdünk ezzel a szemétmennyiséggel, hogyan szabadulunk meg tőle.
A svédek 99 százalékban újrahasznosítják a szemetüket – írja a fenntarthatósággal foglalkozó inhabitat.com
weboldal. Az északi országban kétségkívül elől járnak a
hulladékfeldolgozásban és újrahasznosításban. Sikerük titka, egy olyan
hulladékkezelési rendszer, amelyben rangsorolják a különböző
hulladékhasznosítási technikákat. Ennek értelmében nem dobják ki
elhasználódott, megrongálódott tárgyaikat, hanem amit lehet, megjavítva
használhatóvá tesznek.
A rendszerben a következő lépés az
újrafeldolgozás, melynek során a régi termékeket nyersanyagként
használják új termékek előállítására, az egyes termékek használható
részeit is feldolgozták. Ha pedig már nincs semmi hasznosítható,
következhet a szemétlerakó, ahová a megtermelt hulladéknak csak az 1
százaléka kerül, az itt lerakott szemetet égetéssel semmisítik meg.
Évente 2 millió tonna háztartási hulladékot ártalmatlanítanak így. A
szemétégetők folyamatos működéséhez évi 800 000 tonna szemetet
importálnak Nagy-Britanniából, Olaszországból, Norvégiából és
Írországból. Az égetésből származó energiával majdnem 1 millió
háztartást fűtenek és harmadannyi lakás elektromos ellátását
biztosítják.
Míg Svédországban ügyelnek arra, hogy az égetés a legkisebb
környezetterheléssel járjon, és ezt gondos szelektivitás mellett végzik
addig más országokban, például Ghánában, Nepálban és Mexikóban, kevésbé
körültekintően szabadulnak meg a hulladéktól.
A scientificamerican.com című
tudományos hírportál cikke szerint itt az összegyűjtött szemetet
szétválogatás nélkül a szabadég alatt égetik el, növelve a
légszennyezést. Rámutatnak, hogy a nyílt terepen történő égetés sokkal
jobban megnöveli az üvegházhatást, mint ahogy ezt eddig tudták. Az
egészségkárosító tényezőkről nem is beszélve, ugyanis a szemét elégetése
során széndioxid, aprószemcsés anyagok (por, fémrészecskék), higany,
poliaromás szénhidrogének (nem tökéletes égéskor keletkeznek, kis
mennyiségben is károsak lehetnek szervezetünkre) kerülnek a levegőbe.
Ezek a szennyezőanyagok tüdőbetegségeket, idegrendszeri problémákat
okozhat, de felelősek lehetnek szívrohamért és a rák néhány fajtájáért.
Becslések szerint a világon a szemét 40 százalékától ilyen égetéssel
szabadulnak meg.
Ezek után kíváncsi lettem, hogy vajon mi történik az én szemetemmel,
amikor a vegyes háztartási hulladékgyűjtőbe illetve a szelektív kukákba
kerül. Kérdésemre az NHSZ Szolnok Közszolgáltató Nonprofit Kft.
ügyvezetője Papp László elmondta, hogy a háztartási, nem szelektíven
gyűjtött hulladékban bizony nagyon sok hasznosítható dolog van és ez
nálunk lerakókba kerül. Többek között ezért is, a cég Szolnok városában
1995 óta működteti a szelektív hulladékgyűjtő szigeteket a társasházas
övezetekben, valamint 2008-ban bevezetésre került a házhoz menő zsákos
szelektív hulladékgyűjtés is.
Ennek keretein belül a családiházas
övezetekben sárga zsákban gyűjthető a szennyeződéstől mentes papír,
italos karton, műanyag, fém csomagolási hulladék, szórólap, újság,
papírdoboz, PET palack, illetve környezetbarát zöld zsákokban gyűjthető
az úgynevezett zöld hulladék, mint az avar, levágott fű, konyhai zöld
hulladék.
A szelektíven gyűjtött hulladék Szolnokon, az Újszászi úton működő
Átrakó, Válogató és Tömörítő Állomásra kerülnek, ahol szükség szerint
történik az anyagok további válogatása, mint a PET palackok színe
szerint, illetve minden egyéb kezelés, egészen a tiszta hulladékok
bálázásáig. A várostól 50 kilométerre Kétpón működik a Regionális
Hulladékkezelő Központ, ahol akár évi 75 ezer tonna hulladékot is
kezelnek. Itt, amit csak tudnak, hasznosítanak, például az építési,
bontási törmeléket vagy a lebomló zöld hulladékot, melyből komposztot
készítenek.
A hulladéklerakóba kerülő szerves anyag, a hulladéklerakó
technikai színvonalától függetlenül, biológiailag bomlani kezd. A
folyamatot anaerob biodegradációnak nevezzük, ennek során magas
metántartalmú úgynevezett depóniagáz képződik. Egy gázmotor segítségével
a felhasználható gáz elektromos árammá alakul, ami egy 400 V
feszültségű transzformátoron keresztül járul hozzá a környező
települések energia szükségletének a kielégítéséhez.
„Ott még nem
tartunk, ahol a svédek”- mondja a szakember, és leszögezi, hogy a
társaság által folytatott erőteljes környezeti nevelés ellenére is még
gyerekcipőbe jár a szemléletváltás és sajnos nálunk még mindig sok
hasznosítható dolog kerül a lerakóba.
Írta: Massay-Kiss Andrea
Kommentáld!