Többek között a kávé, a kakaó, az alma és a mustár hiányzik majd az asztalunkról, ha folytatódik a beporzó fajok, például a házi és vadméhek, darazsak, lepkék pusztulása. Az MTA Ökológiai Kutatóközpont részvételével készült el az első átfogó nemzetközi jelentés a beporzók helyzetéről. Eszerint beporzók nélkül az élelmiszer-alapanyagok mintegy fele tűnhet el, és milliók élete kerülhet veszélybe.

Alma, áfonya, hagyma, káposzta, karfiol, kakaóbab, kávé, körte, mandula, mustár, napraforgó, repce, retek, sárgarépa, takarmánylucerna, uborka. A fent felsorolt élelmiszer- és haszonnövényekben az a közös, hogy hozamuk a beporzástól függ. A száz leggyakoribb haszonnövény 70 százalékát rovarok vagy más állatok porozzák be. Az emberiség élelmének 30-35 százaléka – mennyiségi értelemben – az állati beporzás sikerességétől függ, ha viszont a növényi alapanyagok sokféleségére, az élelmiszerek minőségére gondolunk, akkor ez az arány jóval magasabb.

„A beporzók egészsége közvetlen kapcsolatban áll a saját jóllétünkkel” – foglalja össze a lényeget Vera Lucia Imperatriz Fonseca biológus, a São Paulói Egyetem professzora. Fonseca volt a társelnöke a Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform (IPBES) keretében végzett tanácskozássorozatnak, amelynek eredményeként február 28-án a nemzetközi szervezet közzétette legelső, a beporzókkal foglalkozó jelentését. Az IPBES a klímaváltozás problémájával foglalkozó, szintén ENSZ-hátterű szervezet, az IPCC mintájára jött létre 2012-ben. A 124 ENSZ-tagállam alapította testület célja a Föld ökológiai állapotának felmérése és az ökoszisztémák katasztrofális romlásának megállítása. A több száz kutató mértékadó eredményeit összegző, két év alatt megszerkesztett jelentés e tevékenység első konkrét eredménye.

A kihalással fenyegetett beporzó fajok száma folyamatosan növekszik, és emögött számos esetben az emberi tevékenység áll. Ennek következményeként milliók élete kerülhet veszélybe, ugyanis a beporzott növények termése, magja, olaja stb. fontos élelmiszer-alapanyag, emellett vitaminok és nyomelemek forrása.

Mi történne, ha jelentősen csökkenne a beporzók száma?

A legvalószínűbb következmény az lenne, hogy az élelmiszerboltok zöldség-gyümölcs részlegeinek kínálata sok helyen a felére csökkenne. A terméshozamok csökkenése miatt nőne az alultápláltság kockázata, és nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy az olyan növények, mint a kávé vagy a kakaó kiemelten fontos bevételi forrást jelentenek több fejlődő országban – hívja fel a figyelmet az IPBES-jelentés.

A beporzásban kulcsfontosságú vadméhek – mint amilyen a képen látható Stelis annulata – 9,2%-át Európában kihalás fenyegeti a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2015-ös jelentése szerint. A vadméhfajok 56,7%-áról nincs kellő mennyiségű és minőségű adatunk. Fotó: IUCN/David Genoud

A Beporzás, beporzók és élelmiszertermelés – tematikus értékelés című jelentésben az IPBES szakértői ugyanakkor javaslatokkal is szolgálnak arra, hogy miként lehet megóvni a globális ökoszisztéma e kritikus fontosságú elemét. A jelentés újdonsága nem csak a szakterületre vonatkozó tanulmányok, kutatások összegzése, hanem az is, hogy a testület beépítette a hagyományosan növénytermesztéssel foglalkozó közösségek évszázadok alatt felhalmozott tapasztalati eredményeit is.

A jelentést elfogadó nemzetközi tanácskozáson Magyarországot Báldi András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) igazgatója képviselte, a jelentés megírásában pedig vezető szerzőként vett részt Kovács-Hostyánszki Anikó, az MTA ÖK Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport kutatója.

Hány faj érintett az IPBES által jelzett negatív folyamatokban?

Csak vadméhekből mintegy 20 ezer fajt tart nyilván a tudomány. A méheken kívül sok lepkefaj, darázs, legyek, egyéb rovarok, valamint denevérfélék és madarak vesznek részt a beporzásban. Az IPBES összegzése szerint a világ éves élelmiszertermeléséből 235-577 milliárd dollárra rúg az a mennyiség, amely direkt módon a beporzóktól függ. Csak egy példa: a csokoládé alapanyaga a kakaófa magja. Az éves kakaóbab-termés értéke 5,7 milliárd dollárra rúg; a növény beporzását többek között gubacsszúnyog-félék végzik. A beporzóktól függő mezőgazdasági termelés az utóbbi 50 évben a háromszorosára bővült a korábbi időkhöz képest, azzal együtt, hogy a beporzókat igénylő kultúrnövények hozama kevésbé stabil, mint a beporzókat nem igénylőké. A beporzók tevékenysége olyan haszonnövények hozama szempontjából is lényeges, mint a gyapot, de sikeressége befolyásolja a bioüzemanyag-alapanyag pálmaolaj és egyes gyógynövények hozamát is.

Az IPBES-jelentésben azt is kiemelik a szakértők, hogy a vadon élő virágos növények 90 százaléka többé-kevésbé szintén igényli a beporzást. A beporzás biztosabban végbemegy, ha vad fajok és házi méhek egyaránt részt vesznek benne. Mi fenyegeti a beporzókat? A gerinces beporzók 16 százalékát világszerte a kihalás fenyegeti. Noha a rovarokról nem készült ilyen világméretű értékelés, egy-egy nagyobb régióval, több országgal foglalkozó kutatások szerint e fajok esetében is jelentős a fenyegetettség, különösen a méhek és a lepkefajok esetében.

A rovar beporzók több mint 40 százalékát helyi jellegű veszélyek fenyegetik.

„Számuk elsősorban a földhasználat változása, az intenzív mezőgazdasági eljárások és a növényvédőszerek alkalmazása, az invazív fajok, betegségek és kártevők megjelenése, valamint a klímaváltozás miatt csökken” – mondja Sir Robert Watson, az IPBES alelnöke. A vadon élő beporzók számának csökkenését eddig Északnyugat-Európában és Észak-Amerikában igazolták vizsgálatok. A világ többi részéről hasonlóan nyugtalanító eredmények érkeztek, azonban a vizsgálati eredmények még túl gyérek ahhoz, hogy nagyléptékű következtetéseket lehessen levonni belőlük – derül ki az IPBES-jelentésből. 
A kutatók szerint a növényvédőszerek – beleértve az EU-ban korlátozás alá eső neonikotinoid hatóanyagú csávázószereket – világszerte veszélyeztetik a beporzókat, hozzátéve, hogy a hosszú távú hatások még nem ismertek. Egy úttörő jellegű, farmokon végzett kutatás szerint például a neonikotinoidos csávázószerek károsítják a vadméheket, a házi méhre nézve azonban nem egyértelműek az eredmények.

A jelentés a genetikailag módosított növényekre (GMO) is kitér.

Az ilyen haszonnövények rendszerint jól tolerálják a növényvédőszereket, vagyis e vegyületeket olyan koncentrációban lehet alkalmazni, amelyek jó eséllyel kipusztítják a gyomokat a táblából, ezáltal viszont a beporzók táplálékforrásai beszűkülnek. A szakértők ugyanakkor hozzáteszik, hogy alig ismerjük a GMO-termesztés indirekt és nem végzetes hatásait beporzókra nézve, és e tényező emiatt rendszerint nem szerepel a kockázatfelmérések szempontjai között. Mit lehet tenni a védelmükben? A jelentés szerint egyértelműen a mezőgazdaság fenntarthatóbbá tétele a megoldás. 

A szakértől az alábbi konkrét intézkedéseket javasolják:

• A termőföldeken létesítsenek vadvirágokkal borított sávokat 
• A termelők egész tájakra kiterjedően biztosítsák vagy növeljék a beporzók élőhelyeinek változatosságát, ennek során használják fel a mozaikos jellegű élőhelyeket kialakító, hagyományos mezőgazdálkodási módszereket
• Csökkentsék a növényvédőszer-használatot: keressenek vegyszermentes módszereket a károk elhárítására, új technológiákkal csökkentsék a vegyszerek szóródását
• Javítsák méhtartás körülményeit (ide értendő a kórokozók elleni fellépés és a méhkereskedelem és -tartás hatékonyabb, jobb szabályozása)