Egy kisebb jéghegy úszik Grönland partjainál
Fotó: Profimedia
Csak a legutóbbi időszakban értettük meg azokat a komplex folyamatokat, amelyek a jégtakaró változásait a legnagyobb mértékben befolyásolják. Minden jel arra utal, hogy fordulóponthoz érkeztünk. Az elmúlt években az Északi-sark egyes részein bizonyos novemberi napokon a hőmérséklet 20 fokkal magasabb volt az átlagosnál (NSIDC). Bár az Északi-sarkon a felmelegedés legalább kétszer olyan gyors, mint a kontinentális területeken, a hőmérséklet emelkedése önmagában nem ad magyarázatot a grönlandi jég csapadékos eróziójának jelenlegi ütemére. A kutatók részben a jégalap megváltozásában és a jégen élő mikrobák és algák aktivitásában vélik megtalálni a magyarázatot. Utóbbiak olyan pigmenteket hoznak létre, amelyek elősegítik a jég napenergia elnyelését. Az Egyesült Királyság Sheffield Egyetemének szakemberei mérésekkel igazolták, hogy a jégfelszín már nem annyira fehér, mint néhány évvel ezelőtt, így jobban elnyeli a látható és közeli infravörös spektrumú napsugárzást. Ugyanakkor a felolvadó és visszafagyó jégkristályok elveszítik tüskés alakjukat, ezzel tovább csökken a fényvisszaverő képességük. A műholdas adatok azt mutatják, hogy a jég a peremterületeken 5 százalékkal sötétebb (Kintisch 2017). Ez arra vezethető vissza, hogy az évszázadok során csapdába esett részecskék koncentrálódtak a jégtakaró olvadási zónájában. Az úgynevezett „dark ice” jelenséghez például az európai gyárak por és füst jellegű szennyezőanyag-kibocsátása és a kanadai erdőtüzek is hozzájárultak.
A felmelegedés öngerjesztő folyamat, az algák és baktériumok virágzása a melegebb hőmérséklet következménye, ugyanakkor a legjelentősebb tényező a jég sötétedésében. A sötét baktériumok és algák által fedett foltokon elnyelt napenergia segít fenntartani a víz fagypont feletti hőmérsékletét, így egyre mélyebb vizes foltok jelentkeznek a felszínközeli régióban. A kutatók számos különleges fajjal találkoznak (például Ancylonema nordenskiöldii, vagy Mesotaenium berggrenii) (Lutz 2016). Mivel a létformáknak itt szélsőséges viszonyokat kell elviselniük, a hidegen és fagyás-kiolvadás periódusokon kívül az erős ultraibolya sugárzást is le kell küzdeniük (Yallop et al. 2010; Anderson et al. 2017). De a szélsőséges körülményekhez történő alkalmazkodás is gyorsítja a folyamatot: A barna pigmentek megvédik a növényeket az UV káros hatásaitól, ugyanakkor megnövelik a jég energia felvételét, hozzájárulva az olvadás radikális felgyorsulásához. Az olvadék állandó jelenléte további, szélsőségeket kevésbé tűrő fajok megtelepedését eredményezi.
Vörös színű alga a hómezőn. Az albedó csökkenése gyorsítja az olvadást
Forrás: climatenewsnetwork
A speciális időjárási mintázatok meleg, nedves levegőt irányítanak a térségbe, amely a sérülékeny jég felett szinte állandóan kifejti hatását, így a sötét, téli időszakban sem tud az északi sarkvidék a korábbi mértékben visszajegesedni. A felmelegedést tehát számos fizikai és biológiai faktor is erősíti, de ezek még nincsenek mindenre kiterjedően leírva. A vizsgálatok fő iránya a műholdas távérzékelési adatok pontosítása, validálása irányába mozdult el. A kutatók mintaterületeket jelöltek ki, amelyeket csak „pixel”-ként emlegetnek, utalva a műholdfelvétel elemi részecskéjére, a spektrális és felszínjeleket leíró legkisebb képi egységre. A csaknem napi rendszerességgel gyűjtött űrfelvételek pixelei 500 m szélességű terepi foltot képeznek le, és ehhez igazították a különböző elhelyezkedésű mintaterületeket. Rendszeresen készülnek nagyfelbontású légifelvételek repülőgépekről, amelyek 3 - 20 cm részletességűek és a nyári időszakban 0,4 - 10 cm részletességgel kis területekről UAV felvételek (pilóta nélküli repülőeszközökkel). A felmérések elsősorban a rádióhullámokkal (radar távérzékelés), aktív (lézeres letapogatás) és passzív (multispektrális fényképezés) optikai módszerekkel gyűjthető információk elemzésén alapulnak.
A sarki jégtakaró olvadási zónájának anomáliái (Eli Kintisch alapján: (Science 2017)
Az északi-sarkvidék felmelegedését tehát nem kizárólag a helyben elnyelt napenergia befolyásolja. A megváltozó klimatikus viszonyok egyre gyakrabban terelnek meleg légáramlatokat a sarkvidékek irányába, amelyek akkor is kifejtik hatásukat, ha az adott területet felhő borítja. Az elsősorban a levegőáramlatok befolyásolta olvadás esetében mértek már ki 4 m vastagságú jégréteg elolvadását egy rövid, teljes felhőborítású nyári periódusban. A távolról érkező meleg levegő és a helyben elnyelt elektromágneses sugarak hatását általában együttesen kell értékelni, egy összetett áramlástani rendszer ismeretében.
2014. június 10-én és 2016. június 15-én készült felvételek a grönlandi jégolvadék korai megjelenéséről
Forrás: NASA/Images of Change
Az Antarktisz állapota is meghatározó szerepet tölt be a földi klíma alakulásában. A dél felé áramló párás levegő a Föld forgása és a hőmérsékletváltozás miatt körpályára tér az Antarktisz körül. Mivel nem ütközik szárazföldi akadályokba hatalmas energiák lépnek fel a déli féltekén, a legerősebb folytonos óceáni áramlást indukálva a hatvanadik szélességi kör magasságában. Ezt futóáramlásnak nevezzük. Így az Antarktiszt általában nem érhetik el melegebb vagy csapadékos áramlatok, ezért lehet a Föld legszárazabb és leghidegebb helye. A kontinens körül a szélsőséges évszakváltásnak köszönhetően 25 000 gigatonna víz halmazállapot változása figyelhető meg minden évben.
150 km/h sebességű katabatikus szél tombol a hideg, száraz kontinensen, és amikor a peremterületeken -2,5 ⁰C alá hűti a sós vizet, az megfagy és a sóoldat a folyamat közben kiválik. A sűrű, tengervíznél töményebb, oxigéndús sóoldat lesüllyed és a tengerfenéken szétterülve észak felé hömpölyög. Ez a lassú, Haloklin nevű áramlat az egyenlítő felé halad, mozgásban tartva és hűtve az óceánokat, szabályozza a víz átlaghőmérsékletét. A Haloklin az északi féltekén is megfigyelhető, és olyan gátat képez, amely védi a jégtakarót a melegebb vizekkel való érintkezéstől (Plueddemann 1998). A Brit Antarktiszi Kutatóprogram (British Antarctic Survey) konklúziója szerint ezek a hideg áramlatok adnak magyarázatot a Census of Marine Life program során talált több mint kétszáz azonos fajra a két sarkvidéken, egymástól 13 000 kilométer távolságban.
Az északi Halocline áramlást létrehozó folyamatok
Illusztráció: Jayne Doucette, WHOI
A felmelegedést tehát számos tényező lassítja, ugyanakkor mégis gyorsuló tendenciákkal találkozunk. Grönland jégének megolvadása évente nagyjából 250 milliárd tonna édesvizet juttat az óceánba, amely kevésbé sűrű, mint a sós tengervíz. Ennek eredményeként a Haloklin áramlatok gyengülhetnek, ami további áramlatok megváltozását eredményezi. Az északi sarkvidék jégborítása és a Haloklin áramlás gátolja Ázsia, Európa és Észak-Amerika északi részein a tengerbe folyó édesvizek áramlását. A jégtakaró elvesztésével az óceáni áramlatok, az úgynevezett óceáni szállítószalag működése felborulhat. Fiamma Straneo oceanográfus szerint még kevés, északról bekeveredő édesvíz is jelentősen befolyásolhatja a globális éghajlatot. Kaliforniai kutatók jelenleg bizonyítják, hogy a déli sarki folyamatok megváltozása önmagában is képes a globális óceáni rendszerek felborítására (Sun 2017).
A műholdfelvételek, a helyszíni mérések és a távoli kontinensek időjárására is kiható események borús képet vetítenek elénk.
Az antarktiszi kutatóállomások és műholdfelvételek is aggasztó változásokat tárnak fel. A Pine-szigeti gleccser leszakadása 2013. október 28-án és november 13-án készült műholdfelvételeken.
Ugyanott 2017. január 24. és január 26. között jóval gyorsabb elválások figyelhetőek meg
Forrás: NASA/Images of Change
A jég olvadása önmagában is gyorsítja a folyamatot, mert a víz és a szárazföld albedója (sugárzás visszaverő képessége) jóval kisebb, és az így elnyelt hőtöbblet a légköri szén-dioxid üvegházhatásának nagyjából egynegyede (Pistone et al. 2014).
A felmelegedési folyamat gyorsulását jellemzi, hogy a biotikus, abiotikus és geomorfológiai tényezők nemlineáris reakciót táplálnak: a felmelegedés az elmúlt évtizedben 60 százalékkal több olvadékvizet és törmeléket szabadított fel, mint a korábbi adatsorokkal vizsgálható évszázados időszakban.
A gleccserek visszahúzódása
A jégtakaró radikális megfogyatkozása nem csak a sarkvidékeken jellemző. A magas hegységek gleccserei is vészesen visszahúzódnak. A gleccserek köveket, törmeléket hordoznak, amely a jég alsó részén halad. Ez a törmelék csiszolja fényesre a sziklákat. Amennyiben a jégrétegek alatt az alapkőzetre olvadékvíz kerül, az jelentősen felgyorsítja a jég mozgását, a gleccser gyorsabban továbbít jégtömegeket az olvadási zónába. A jég térfogata már csak azért is nehezen becsülhető, mert a gleccserek jégrétegeiben kisméretű, vízzel telt üregek vannak, és a halmazállapot-váltás folyamatos. Ettől képes kanyarogva haladni a hatalmas jégtömeg a jégszilánkok radikális felszíni kipattanása nélkül. Amikor megnézzük, hogy a nyári hóhatár mennyire húzódott vissza mindössze egy év alatt Sierra Nevada hegyvidékén, érzékelhetővé válik, hogy napjainkra milyen radikális mértéket öltött a felmelegedés.
A hótakaró visszahúzódása egy év távlatából. Sierra Nevada hegyei 2016 és 2017 júniusában
Forrás: NASA/Images of Change
A perui Qori Kalis gleccser 1978. júliusában és 2011. júliusában
Forrás: NASA/Images of Change
A globális következmények
A sarkvidékek olvadása erősen kihat a globális folyamatokra. Ami jelenleg is érzékelhető, az évszakok eltolódása, és az, hogy az időjárási rendszerek nyugat-kelet irányú vándorlása lelassul (Kintisch 2016). A gleccserek már összezsugorodtak, az északi folyókon és a tavakon a jégfoltok felbomlanak, a növényi és állati élőhelyek magassági tagolódása eltolódott, a növények hamarabb virágzanak, hosszabb, intenzívebb hőhullámokat és szélsőséges időjárási körülményeket tapasztalunk. Ezeket a folyamatokat a tudósok régebben jelezték, és ma már az életünk részét képezik, számolunk velük, de ezek a hatások tovább erősödnek. A klímaváltozás okozta károk aránya évről évre növekszik a megtermelt javakhoz képest (IPCC jelentés).
Szokás még a világóceán vízszint-emelkedését említeni. Csupán a grönlandi olvadásból 27 cm globális tengerszint-emelkedés prognosztizálható ebben az évszázadban. Ezt több független modell értékelésével állapították meg. Ráadásul az antarktiszi jég legalább tízszer annyi vizet raktároz, mint a grönlandi.
Mi a kontinentális területek időjárásában beállt szélsőségeken keresztül tapasztaljuk a változást. A kutatók azonban Grönlandon mindennek sokkal hátborzongatóbb jeleit is megfigyelhették, amikor az egyik vizsgálati helyszínen a sátrak alatt megmaradt a hó és jégréteg vastagsága, míg a sátrak körül a nap melegítette felszín tovább olvadt. A vizsgálati napok végén a sátrak bizarr jégemelvényeken álltak a kietlen jégsík közepén. A szakértők egyetértenek abban, hogy az északi sarkon a nyári időszakban évtizedeken belül egyáltalán nem lesz jégborítás.
Az Arktisz jege visszahúzódott állapotban 1984-ben és 2012-ben. Az ábra az adott év minimális jégborítását mutatja be
Forrás: NASA/Images of Change
Vannak azonban a folyamatban lassító hatások is. Amennyiben a fagyott felszíneket felváltják a fotoszintetizáló felületek, megkezdődik a szén-dioxid megkötése. A szén mérleget a jég borításából frissen szabadult területek, valamint a British Antartic Survey által feltárt óceáni algavirágzás szénmegkötő hatása csak elenyésző mértékben javítja. Ráadásul a jeges talajból, a permafroszt rétegeiből kilépő üvegházhatású gázok is nagyobb mértékben járulnak hozzá a felmelegedéshez, így ez a kompenzáló tényező csupán a klímaváltozás szoftveres modellezésekor lényeges a pontosabb idő és mérőszám meghatározás érdekében. A permafroszt rétegekben tárolt metán tízszer, hússzor annyi energiát alakít hőenergiává az elektromágneses hullámokból, mint a szén-dioxid. A metán ilyen irányú energiamegkötési hatásfokán a szakemberek között sincsen egyetértés. A metán felszabadulása átbillenési pontot jelenthet a klímaváltozásban.
Amennyiben a felmelegedés gyors és radikális lehűlésbe csap át (később foglalkozunk ezzel a szcenárióval), a jég újabb öngerjesztő folyamatot indít el, amely szintén ellensúlyozó tényező: A jégtakaró megakadályozza a szén-dioxid természetes elvonódását a légkörből, így annak kiürülése újabb gátakba ütközik, felhalmozódása felgyorsul. A biotikus tényezők radikális lecsökkenése, a száraz, jeges és hideg felszínborítás gátolja a növényi szén-dioxid elvonást, így a lassú melegedés pályájára állítva az évezredes éghajlati trendet. A földtörténet 90 százalékában nem létezett jégborított terület bolygónk felszínén. Jelenleg jégkorszakban élünk, azaz a Föld nagy területein jégtakaró található, amely meghatározó a klímaviszonyokra nézve. Ehhez alkalmazkodtunk, erre épül létformánk, társadalmunk és ehhez alkalmazkodott a szervezetünk. Fennmaradásunk és kényelmünk záloga a folyamatosan módosuló klímán belüli radikális változások elkerülése, és jégkorszakunk védelme, „szinten tartása”. Ehhez azonban az emberiség még nem elég fejlett, így ki vagyunk téve a természetes klímamódosító folyamatoknak, valamint az antropogén klímamódosító tényezőknek, mintegy a létünk és fejlődésünk melléktermékének. Valójában a saját környezetre és globális klímára gyakorolt hatásunkat sem ismerjük elegendő részletességgel ahhoz, hogy ideális döntéseket hozzunk.
A klímaváltozás és az ember
Az 1950-es évektől tapasztalható légköri CO2 koncentráció növekedés félelmetes mértéket öltött. Ma már nem kérdés, hogy az üvegházhatású gázok - elsősorban a légkör infravörös energia felvevő képességének növelésével - jelentősen hozzájárulnak a globális felmelegedéshez. A grönlandi, az antarktiszi és a trópusi hegyi gleccserekből származó jégmagok azt mutatják, hogy a Föld klímája reagál az üvegházhatást okozó gázok változásaira. További bizonyítékok nyerhetőek ki fák évgyűrűiből, óceáni üledékekből, a korallzátonyok elhalt anyagából, és üledékes kőzetrétegekből, amelyek arra utalnak, hogy a jelenlegi felmelegedés körülbelül tízszer gyorsabb, mint a korábbi jégkorszakok végén tapasztalható visszamelegedések átlagos sebessége. Az is bebizonyosodott, hogy a sarkvidékek felmelegedése egyértelműen az emberi tevékenységre vezethető vissza (Monaghan et al. 2008). 100 északi-sarki és 20 déli-sarki meteorológiai állomás 1900 és 2008 között gyűjtött adatait futtatták le különböző szimulációkon, de csak azok a szimulációk adták ki a valós hőmérsékletváltozást, amelyek figyelembe vették az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A szélsőséges európai időjárási eseményekre leginkább a sarkvidék állapota van hatással. Az Északi-sarkvidék drámai olvadása már most olyan extrém időjárási körülményeket idéz elő, amely több száz millió embert érint Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában. Mindez leglátványosabban a halálos nyári hőhullámokban és árvizekben nyilvánul meg. Jennifer Francis, az Egyesült Államok Rutgers Egyetemének sarkvidéki éghajlat szakértője attól tart, hogy nem lesz időnk előre felismerni a sarkvidékek melegedésének a sűrűn lakott területeken jelentkező káros hatásait. Ide sorolják a dollár milliárdos károkat okozó 2009-2010, 2010-2011 és 2013-2014 évi negatív és pozitív havazási rekordokat Európában, valamint az uralkodó szélirányok megváltozását és az ebből következő kiszámíthatatlan éghajlati anomáliákat. Ilyen közvetlen kapcsolat mutatható ki a rekordméretű kaliforniai aszállyal is. A kutatók 2004-ben előre jelezték ezeket az eseményeket, de most azt mondják, hogy a bekövetkezésük jóval gyorsabb volt a vártnál. Dim Coumou a potsdami Klíma Kutató Intézet éghajlatváltozással foglalkozó szakembere arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyorsuló tendencia még sok meglepetést tartogat. Számos súlyos krízist hoznak egyértelmű összefüggésbe a sarkvidékek megváltozó állapotával. Például a 2000 emberéletet követelő 2010-es pakisztáni áradásokat, amelyek további 20 millió ember megélhetését befolyásolták, és egyértelműen a sarkvidéki felmelegedéstől fellépő blokkhatásra vezethetők vissza. Csupán Oroszországban és csak a 2010-es évben 50 000 halálos áldozatot írtak a sarkvidéki problémákra visszavezethető hőhullámok számlájára. A Grönland feletti légrétegek gyorsütemű változásának tüneteként fogható fel a Sandy hurrikán károkozása is. A tudósok úgy vélik, hogy a sarkvidéki jég nyári olvadásához köthető, Grönland feletti blokkoló légköri viszonyok megakadályozták, hogy a hurrikán mint a legtöbb esetben, észak-keleti irányba haladjon az Atlanti-óceánon, elkerülve a lakott szárazföldi területeket.
11 szervezet, köztük a Sarkvidéki Tanács és hat egyetem által összeállított jelentés szerint kritikus dátum közeleg, amely a teljes ökoszisztémánkat kibillenti az egyensúlyából (Carson 2016). Ez a fordulópont felrúgja az elkövetkező évtizedekre felállított modelleket, évtizedes közelségbe hozza az ökológiai katasztrófát.
Az elmúlt 150 év során az emberi tevékenység 280 ppm-ről 400 ppm-re emelte a légköri széndioxid szintjét (Climate Change 2014). Az éghajlatváltozással foglalkozó nemzetközi munkacsoport (Intergovernmental Panel on Climate Change) jelentésében 1300 független kutató egyetért abban, hogy a jelenlegi trendek követése a hőmérséklet emelkedés további gyorsulásához vezet.
Az átlagos felszíni hőmérséklet-változás alakulása 1986−2005, valamint várható alakulása 2081−2100 között (az éghajlatváltozással foglalkozó nemzetközi munkacsoport jelentéséből). A hőmérséklet adatok a felmelegedés mértékét, és nem a várt átlagos felszíni hőmérsékletet fejezik ki és nem számolnak az ökoszisztémát radikálisan kibillentő eseménnyel, csupán a jelenlegi trendekre alapoznak.
Az emberiség tevékenységeinek a földi klímára gyakorolt hatása bizonyított tény, ugyanakkor ma már ott kellene tartanunk, hogy részleteiben és teljeséggel ismerjük és kontroláljuk az antropogén folyamatokat, minden területen.
A jégmagokban található légköri minták és a közelmúlt légköri méréseinek elemzésével egyértelműen kimutatták, hogy a légköri szén-dioxid koncentráció az ipari forradalom óta radikálisan és korábban soha nem tapasztalható módon megnövekedett (NASA 2017). A diagram x tengelye éveket, y tengelye pedig Co2 koncentrációt (PPM) jelenít meg.
A jég olvadása a közvetlen veszélyeken túl társadalmi és geopolitikai, valamint biztonsági kockázatot is hordoz magában. Új hajózási útvonalakat nyit meg, és új, korábban vastag jégtakaróval borított ásványlelőhelyeket tesz hozzáférhetővé, ami számos konfliktus forrásává válhat a közeljövőben. Kanada, Oroszország és Dánia kiélezett ellentéte látványos mértéket öltött a 2010-es évekre, amely nem csak a nyersanyagkutató expedíciókban, de költséges felkészülésben is megnyilvánul.
Láthattuk, hogy hogyan befolyásolja a jégborítás a klímát, hogyan segíti a jégmagok elemzése a kutatókat a klímafolyamatok megértésében és milyen törékeny kölcsönhatásban áll a felszín az energiamérleggel. A következő részben az erdők, gyepterületek és vizes élőhelyek szerepével foglalkozunk majd. A legérzékenyebb rendszerelemek után azt tárgyaljuk, mit tehet az ember különböző szinteken, hogy előnyösen befolyásolja a folyamatokat.
Írta: Bakó Gábor
A sorozat havi rendszerességgel jelenik meg. Az előző rész az ökoszisztéma szolgáltatásokról szólt http://www.ng.hu/Fold/2017/11/10/Okoszisztema-szolaltatasok-bearazasa-avagy-az-emberiseg-jovojenek-egyik-legnagyobb-kihivasa
Javasolt irodalom
Anderson N.J., Saros J.E., Bullard J.E., Cahoon S.M.P., McGowan S., Bagshaw E.A., Barry C.D., Bindler R., Burpee B.T., Carrivick J.L., Fowler R.A., Fox A.D., Fritz S.C., Giles M.E., Hamerlik L., Ingeman-Nielsen T., Law A.C., Mernild S.H., Northington R.M., Osburn C.L., Pla-Rabès S., Post E., Telling J., Stroud D.A., Whiteford, EJ, Yallop M.L. és Yde J.C. (2017): The Arctic in the Twenty-First Century: Changing Biogeochemical Linkages across a Paraglacial Landscape of Greenland, Bioscience, vol 67., pp. 118-133
Eli Kintisch (2016): Sea ice retreat said to accelerate Greenland melting, Science, 2016. június 17.
Eli Kintisch (2017): The great Greenland meltdown, Science, 2017. február 23.
IPCC (2014): Synthesis Report Summary for Policymakers, Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC
Stefanie Lutz, Alexandre M. Anesio, Arwyn Edwards, Liane G. Benning (2016): Linking microbial diversity and functionality of arctic glacial surface habitats, Environmental Microbioligy 30 August 2016
Marcus Carson (2016): Arctic Resilience Report
Monaghan A. J., Bromwich D. H., Schn D. P. (2008): Twentieth century Antarctic air temperature and snowfall simulations by IPCC climate models, Geophysical Research Letters Volume 35, Issue 9, 15 May 2008
NASA (2017): Bizonyítékoka klímaváltozás és a Co2 összefüggéseiről, https://climate.nasa.gov/evidence/ Vostok ice core data/J.R. Petit et al.; NOAA Mauna Loa CO2 record
NSIDC (2016): National Snow and Ice Data Center adatbázisa, USA
Pistone K., Eisenman I., és Ramanathan V. (2014). Observational determination of albedo decrease caused by vanishing Arctic sea ice. Proc Natl Acad Sci USA 111, 3322-3326.
Plueddemann A. J., Krishfield R., Takizawa T., Hatakeyama K. & Honjo S. Upper ocean velocities in the Beaufort Gyre. Geophys. Res. Lett. 25, 183–186 (1998).
Sun S., Eisenman I., Stewart A. (2017). Does Southern Ocean surface forcing shape the global ocean overturning circulation? Geophys Res Lett
Yallop M.L., Anesio A.M., Perkins R.G., Cook J., Telling J., Fagan D., MacFarlane J., Stibal M., Barker G., Bellas C., Hodson A., Tranter M., Wadham J., Roberts N.W. (2010): Photophysiology and albedo-changing potential of the ice algal community on the surface of the Greenland ice sheet, ISME J. 2012 Dec;6(12):2302-13. doi: 10.1038/ismej.2012.107. Epub 2012 Sep 27.
.png)
Kommentáld!