Milyen vizet igyunk és mennyit? A tiszta víztől is kaphatunk mérgezést? Egyszerű kérdések, kimerítő válaszok következnek.

Szentgyörgyi Péter

A csapvízből nem csupán a vízre van szüksége a szervezetünknek. Lássuk, milyen összetevőket használunk még fel, miért kell elegendő mennyiségű vizet innunk!

Magnézium: Testünk összes szövetében megtalálható. Hatékonyan hozzájárul enzimtermeléshez, kiemelkedő szerepet vállal a fehérjék, zsírok, nukleinsavak, valamint a szénhidrátok anyagcseréjében, és elengedhetetlenül fontos a csontok, a fogak és a fogíny épségéhez. Részt vesz az emésztés és a sejtfal védelmében.

Szükséges az izmok hatékony működéséhez, nem utolsósorban segíti az egészséges idegi és szívműködést, beleértve a szívizmot is. Csökkenti a szívinfarktus kockázatát, normalizálja a keringést.

Nátrium: A káliummal és a klórral együtt a szervezet folyadékháztartását szabályozza. Jelentős szerepet játszik az izmok ingerelhetőségében, a vérnyomás szabályozásában. Szükséges a szénhidrát- és fehérje-anyagcseréhez, izomműködéshez.

A sejtfalak a nátrium segítségével engedik be a véráramból a tápanyagokat a sejtbe, és a nátrium teszi lehetővé az izmok összehúzódását is.

Kalcium: A hajszálerek fokozott áteresztőképességét csökkenti, ami kedvező hatású az allergiás betegségekben, hiánya a csontképződésben zavarokat okoz. A csont és a fogak építőanyaga, elősegíti a vas felszívódását és a véralvadást. Részt vesz az ideg- és az izomműködésben.

Kálium: Gyulladáscsökkentő hatása kiemelkedő. A sejtek fontos alkotóeleme. Részt vesz a fehérjékből és zsírokból származó energia felszabadításában, a szervezet folyadékháztartásának szabályozásában, a savak és a lúgok egyensúlyban tartásával.

Vas: Életfontosságú elem, a hemoglobin és az enzimek alkotórésze. Támogatja a növekedést, fokozza a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességet.

Mangán: Számos enzim működésének beindításához nélkülözhetetlen, más enzimeknek pedig a létrehozásához szükséges, a káros szabad gyökök felbontásával megelőzi a szívinfarktust és bizonyos típusú rákos folyamatokat. Mangánra van szükség a fehérjedús táplálékok hasznosításához, valamint a nemi hormonok termeléséhez is.

Klorid: Nélkülözhetetlen a gyomorsav sósavjának képződéséhez és a különböző enzimek aktiválásához.

Jód: Fontos szerepet játszik az anyagcsere-folyamatok fenntartásában, a pajzsmirigy működésében. Nélkülözhetetlen a magzat fejlődéséhez.

Szulfát: Elősegíti az emésztést.

Lítium: Hiánya szívrendszeri megbetegedések kialakulásához vezet. Pozitívan befolyásolja a pszichés állapotot.

Fluorid: A fogszuvasodást gátolja.

Szelén: Lassítja a szövetek öregedését. Közömbösíti számos rákkeltő anyag hatását, és védelmet nyújt bizonyos daganatos megbetegedésekkel szemben.

Vízmérgezés?

Szervezetünk fiziológiai üzenete a szomjúságérzet. Ha a vesén átáramló vízforgalom nagyobb mennyiségű nátriumot ürít ki, úgy az egyre több vizet von el a szervezetünkből.

Máskor fokozott nátrium-visszatartásra kényszerítjük a vesénket, ami miatt a víz visszatartása megnő. Vízmérgezés az előbbi állapotban jelentkezik.

A szomjúságérzet abnormalitása mögött gyakran valamilyen háttérben meghúzódó egészségügyi probléma, vagy a sportolást követő kontrollálatlan folyadékbevitel húzódhat.

A szervezetben lévő tápanyagok olyan mértékben felhígulnak, hogy már képtelenek ellátni a feladatukat, kiváltképp a nátriumháztartás felborulása idézi elő azt az állapotot, amit vízmérgezésnek neveznek az orvosok.

A krónikus vízmérgezés (yponatremia) tünetei: szédülés, hányás, fejfájás, zavarodottság, letargia, kimerültség, étvágytalanság, érzékenység, izomgyengeség, eszméletvesztés, akut vízmérgezés esetén a nátriumszint hirtelen esik le; nagyon súlyos tünetekkel, agyduzzanattal, kómával és esetlegesen halállal jár.