Michelangelo Buonarroti (IPA: [mikeˈlanʤelo bwɔnarˈrɔːti]), teljes nevénMichelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni, Caprese, 1475. március 6. –Róma, 1564. február 18.) az olaszreneszánsz kimagasló mestere, egyike aképzőművészet legnagyobb alakjainak.
Bár önmagát mindig szobrásznak tartotta, nemcsak a szobrászatban, hanem a festészetben, az építészetben és a lírában is maradandót és jelentőset alkotott. Művészete eltér kora, a reneszánsz virágkorának művészetétől: hiányzik belőle az a harmónia, derű, elegancia, amelyLeonardo da Vinci vagy Raffaello műveit jellemzi. Különc, magányos, önmarcangoló személyisége, amely állandó harcban állt önmagával és a világgal, arra késztette, hogy keserűségét szobraiban, verseiben örökítse meg ma is borzongató erővel. Alakjai általában tragikus hősök, akik a művészhez hasonlóan korlátaik közül igyekeznek kitörni. Életének tragédiája, hogy monumentális tervei közül nagyon kevés valósult meg teljes egészében.
A SZOBRÁSZ
Michelangelo mindig is szobrásznak tartotta magát, és vitathatatlan, hogy legnagyobb hatású alkotásait ebben a művészeti ágban hozta létre. Munkamódszere egyedülálló. Sohasem vázolt hosszas előkészítő tervet a szobraihoz, csak egy egészen kis mintát nagyolt ki viaszból emlékeztetőnek, azután egyenesen a márványból faragta ki a művet, segédminta vagy modell igénybevétele nélkül.
A FESTŐ
Michelangelo nem volt festő, és soha nem is akarta, hogy annak tartsák. Miután Leonardóval közös megbízatása nem jött létre, nem is foglalkozott festészettel egészen addig, míg II. Gyulának eszébe nem jutott: mi lenne, ha kedvenc szobrásza festené ki a Sixtus–kápolnát. Michelangelo nagy gondot fordított a testek plasztikus ábrázolására. Michelangelónak sok nehézséggel kellett szembenéznie azon kívül, hogy nem ismerte a freskótechnikát. Egyes alakjai inkább plasztikai, mint festői alkotások, a vezető szerep a rajzé és a formáé, a fény és árnyék alárendelt szerepű. Igazán a mozgó alakok ábrázolásában érezte jól magát, éppen úgy, mint egy szobrász.
AZ ÉPÍTÉSZ
Ha Michelangelo nem tartotta magát festőnek, építésznek talán még kevésbé. Mégis a híres firenzei építészek mind az ő köpenyéből bújtak ki, az ő stílusában dolgoztak. A firenzei származású pápák nem csak Róma, hanem városuk érdekében is adtak neki megbízásokat.
A GRAFIKUS
Ő volt az első művész, aki már kezdőként is papírlapokat használt. Úgy jutott papírhoz, hogy régi családi lajstromot szedte lapokra. Az egyik lap hátoldalán például, dédapja üzleti könyvének bevezetése olvasható. A nem az utókornak szánt grafikai művek közül az előkészítő vázlatok a legfontosabbak. Azok jelentik a kiindulópontot, a festmény, szobor, épület megvalósításának alapját, hiszen először jelenik meg kézzel foghatóan a művész elképzelése. Nagyon elmélyült, a hagyományos felfogást átformáló elrendezésű, vallásos témájú rajzai kiegészítik az agg mester alkotásait.
A KÖLTŐ
Látszólag nem sokra becsülte verseit, legalább is ez tetszik ki barátainak írt leveleiből. De a fáradhatatlan javítás, csiszolgatás arra vall, hogy inkább csak elégedetlen volt velük, mint annyi mással élete folyamán. Van verse, mely nyolc formában is fennmaradt. Bár a szavak világában nem mozgott olyan biztonsággal, mint más művészetekben, versei nem elhanyagolható részét képezik életművének.
A Sixtus-kápolna Vatikánban, a Szent Péter-bazilikával szembe állva a bazilikától jobbra található. A pápák magánkápolnája, ezen kívül itt tartják apápaválasztásokat is. Elsősorban mennyezetfreskójáról világhírű. Másik, ugyancsak helyes, és az olasz nevet (Cappella Sistina) tükröző elnevezése a "Sixtusi-kápolna". Mindkét név az építtető IV. Sixtus pápára utal.
A Sixtus-kápolna kívülről
A Sixtus-kápolna oltárfala. Michelangelo: Az utolsó ítélet című freskója 17 méter magas és 13,5 méter széles.
A kápolna egyszerű, szegényes, ferences rendi épület, egykor kis ablakokkal, lapos dongaboltozattal, nem volt benne építési tagozat. A mennyezet régen kékszínű volt, arany csillagokkal.
Ma már tagolt, a heveder-ívek szélén nagyméretű ablakok találhatóak. A párkányok téglalapokat alkotnak a mennyezeten, ezekben láthatóak a freskó részletei. Az egyszerű, téglalap alakú, boltozatos mennyezetű termet Mino da Fiesole, Giovanni il Dalmata és Andrea Bregno márványból készült korlátja osztja ketté. A kápolnát a süllyedés és a repedések ellen támpillérek védik.
A belső méretek: a kápolna 40,9 méter hosszú, 13,4 méter széles, ezek a méretek megegyeznek az Ószövetségben leírt Salamon templom méreteivel. A mennyezet magassága 20,7 méter.
Az építkezés 1473- tól 1481-ig tartott Giovannino de'Dolci, mások szerint Baccio Pontelli (De Campos) építőmester irányításával.
A kápolna eredeti neve Capella Maior volt. A freskóit Botticelli, Ghirlandaio,Pinturicchio, Perugino, Rosselli, Signorelli és Michelangelo festette.
1503-ban Giuliano della Roverét választották pápává II. Gyula néven, aki a síremléke elkészítésével Michelangelót bízta meg, azonban az ellenfelek fondorlatai és a szentszéki hivatalok packázása miatt Michelangelo kedve elment a megbízástól, ezért megszökött Rómából, de később visszatért, és a pápa megbízására megfestette a mennyezetfreskót. (Ezt a munkát egyébként Donato Bramante építész tanácsolta a pápának, mert arra számított, hogy Michelangelo belebukik ebbe a vállalkozásba.)
A mennyezetfreskó
Michelangelo egyik műve, a világ egyik legismertebb alkotása és a 540 m² területével legnagyobb egybefüggő freskója. Egyedülálló tablója az Ószövetség szereplőinek és eseményeinek. Az itáliai reneszánsz korában, 1508 és 1512 között keletkezett alkotás számtalan elemből áll. Kilenc központi festményen örökíti meg Mózes első könyvének jeleneteit, köztük található a freskó legismertebb részlete, az Ádám teremtése, amelyet számtalanszor feldolgoztak a populáris kultúrában. Ezenkívül hét ószövetségi próféta, öt szibülla arcképe,bibliai jelenetek, Krisztus őseinek felsorolása, mellékalakok és a maga korában újszerű látszólagos márványdíszítés teszik teljessé ezt a művet.
A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója
Michelangelo freskója
A Vatikánban található Sixtus-kápolna mennyezetfreskója Michelangelo egyik műve, a világ egyik legismertebb alkotása és a 540 m² területével legnagyobb egybefüggőfreskója. Egyedülálló tablója az Ószövetség szereplőinek és eseményeinek. Az itáliaireneszánsz korában, 1508 és 1512 között keletkezett alkotás számtalan elemből áll. Kilenc központi festményen örökíti meg Mózes első könyvének jeleneteit, köztük található a freskó legismertebb részlete, az Ádám teremtése, amelyet számtalanszor feldolgoztak a populáris kultúrában. Ezenkívül hét ószövetségi próféta, öt szibilla arcképe, bibliai jelenetek, Krisztus őseinek felsorolása, mellékalakok és a maga korában újszerű látszólagos márványdíszítés teszik teljessé ezt a művet.
A világosság és a sötétség szétválasztása
A világ egyik legismertebb jelenete: Ádám teremtése
Kiűzetés a Paradicsomból
Az özönvíz
Jónás
A figura serpentinata gyönyörű példája: A líbiai szibilla
Dávid és Góliát
Ignudo a mennyezetfreskóról
Héliodórosz büntetése
Kommentáld!