Az ember érzelmi szükségletei közé tartozik az örömérzet. Ennek eléréséhez viszont sokszor segítségre van szükségünk.

A boldogságérzettel járó „önfeledtség” kivételes állapot, amely kiemel bennünket az „átlagos” hétköznapi érzelmi állapotunkból, hangulatainkból.

Az emberiség már jó ideje tudja (hogy mást ne idézzünk, csak Odüsszeusz kalandjait): az örömérzetet mesterségesen is „elő lehet hívni”, alkohollal, kábítószerrel, a szexuális örömök hajhászásával, különféle tevékenységekkel. Az igazi baj azonban ott és akkor kezdődik, amikor egyre gyakrabban nyúlunk/folyamodunk a mesterséges örömpótló/vigasztaló szerekhez, szokásokhoz, és nélkülük már elveszettnek, boldogtalannak érezzük magunkat. Ezt az önmagába visszatérő, ördögi kört, csapdahelyzetet nevezik a pszichiáterek függőségnek (addikciónak), az állapotot pedig szenvedélybetegségnek.

Amikor bajunk van magunkkal

Az utóbbi néhány évtizedben a szenvedélybetegségek köre egy sor – első látásra – ártatlannak tetsző „tevékenységgel”, szokással bővült. A szenvedélyesen dohányzók, az életvitelszerűen italozók, a kábító hatású (pszichoaktív) szert fogyasztók, a különféle altatókat és nyugtatókat szedő „függők” táborát gyarapítják a minden fillérjüket a nyerőautomatákba dobálók, a vásárlási mániások, a munkaalkoholisták, a saját testképükkel elégedetlenek (bulimiások, anorexáiások, Adonisz-komplexusos izompacsirták), a szexmániások, a társfüggőségben szenvedők és a folyton a világhálón lógók, a tévé képernyőjéhez tapadók is.

A pszichiáterek meghatározása szerint a függővé válásban a genetikai hajlamon, a nevelési mintákon kívül (vagyis hogy milyen problémamegoldó és feszültségoldó technikákat hozunk otthonról) jelentős szerepe van a divatnak, s nem utolsósorban a szervezetünkben játszódó biokémiai folyamatoknak is.

Azoknak, akik rákaptak a mesterséges örömszerzőkre – legyen szó valamilyen drogról, gyógyszerről, vagy akár tevékenységről –, rendszeresen kell használniuk őket ahhoz, hogy agyukban beinduljon a – hangulatuk és lelkiállapotuk kiegyensúlyozott működéséhez, ha tetszik, boldogságérzetükhöz szükséges – hormonok (szterotonin és endorfin) termelődése. Ezt a folyamatot a stabil személyiségek természetes módszerekkel (sportolással, zenehallgatással, olvasással, társasági együttléttel, kulináris örömökkel, utazással) képesek beindítani. Ezzel szemben a labilis, énkép- és önértékelési problémákkal küszködőknek külső segítségre, sőt egyre nagyobb dózisra van szükségük ahhoz, hogy megszabaduljanak feszültségeiktől, megvigasztalódjanak, illetve – rövid ideig – sikeresnek, gondtalannak, önfeledtnek érezzék magukat.

Hétköznapi szenvedélyeink

A szenvedélybetegségek két csoportra oszthatók: kémiai, pszichotrop anyaghoz kötődő, illetve viselkedési addikciókra (például vásárlási kényszer, szerencsejáték- vagy társfüggőség).

A káros szenvedély – látszólag – felszabadítja a lelket, ám függővé tesz, mert a bizonytalan, boldogtalan ember fél, hogy ha újra és újra nem jut pótszerhez, nem lesz laza, nem lesz sikeres, önfeledt. Elsősorban az élvezeti szerekhez, nyugtatókhoz, altatókhoz és drogokhoz szoktatott szervezet válik egyre kiszolgáltatottabbá. Kiköveteli a napi adagját…

Ekkortól a káros szenvedély rátelepszik az érintett hétköznapi életére. Ez olyan csapdahelyzet, amelyből a legtöbb függő nem vagy csak szakember segítségével tud kiszabadulni.

Amikor az örömből üröm lesz

A függőséggel együtt járó viselkedészavaroknak megannyi közös tulajdonságuk van. A legjellegzetesebb hasonlóság – szinte minden szenvedélybetegség esetében – az, hogy valamilyen kényszeres cselekedetet (kábítószerezés, ivás, dohányzás, vásárlás) az érintettnek újra és újra meg kell ismételnie ahhoz, hogy kellemes, oldott érzelmi, hangulati állapotba kerülhessen.

Ha ebben valami gátolja, azaz ha nem jut hozzá örömdózisához, illetve ha valami akadályozza megszerzésében és használatában, úgynevezett elvonási tünetek léphetnek fel. Ez utóbbiak kínzó fizikai szenvedéssel (hányinger, remegés), lelki zavarokkal (depresszió, önpusztító gondolatok) járhatnak.

A lélekgyógyászok szerint a hangulati, érzelmi labilitással, énképzavarral, önértékelési problémákkal küszködő emberek általában azért kapaszkodnak valamilyen pótszerbe vagy pótcselekvésbe, mert problémáikat (munkahelyvesztés, párkapcsolati zavar, válás, gyász) nem tudják nélkülük kezelni. Az örömök, a boldogság keresése közben azonban saját csapdájukat állítják fel, amelybe könnyebb belesni, mint kikapaszkodni belőle…

Tudtad, hogy

Magyarországon az emberek mintegy 4 százalékát tartják fogságban például a „félkarú rablók”, a csillogó-villogó játékautomaták, amelyek az ócska kocsmáktól a fényes bevásárlóközpontokig szinte mindenhol megtalálhatók;

a számítógép elterjedésének arányában egyre nagyobb teret hódító, új keletű szenvedélybetegség, az internetfüggőség – amely nem a géptől és nem is a világhálótól való függést jelenti, hanem az online kiépíthető kapcsolatok rabságát – nem más, mint az érzelmi függőség speciális formája;

a férfiak alkoholizmusát a társadalom sokkal jobban tolerálja, míg az alkoholfüggő nők – tartva környezetük megvetésétől – leginkább otthon isznak, vagyis belőlük lesznek a zugivók, akik sokkal több alkoholt fogyasztanak, mint a nyilvánosan poharazgatók?

A boldogság „tekervényes” útjai

Az örömérzet az agy szürke állományában keletkezik, mégpedig az agynak ezen területén található anyag, a dopamin felszabadulásának köszönhetően. A dopamin termelődését beindíthatja egy jó ízű étel, a kellemes társaság, valamely kedvenc időtöltés (a barkácsolástól az olvasáson át a sporttevékenységig), vagy akár az is, ha a feladatunkat sikeresen végezzük el…

Az endorfinok, amely hormonok az agyban termelődnek, pontosan úgy hatnak a kedélyünkre, a közérzetünkre, mint a drogok. A kiadós testmozgás, a munkahelyi siker, a jóízű nevetés, a kedvenc időtöltés, a szexuális együttlét, vagy például a meditáció elősegíti a boldogsághormon termelődését, ami jelentősen hozzájárul a szervezet immunrendszerének erősödéséhez.

Csak természetesen!

Hangulatainkat, érzelmeinket, indulatainkat a szerotonin nevű ingerületátvívő anyag szintje befolyásolja. Előállításához szervezetünknek szénhidrátra és triptofánra, egy létfontosságú fehérjeépítő anyagra van szüksége, amelyet táplálékainkkal viszünk be a szervezetünkbe. Hogy jókedvű légy, fogyassz tejtermékeket, halat, hüvelyeseket, banánt, burgonyát, diót, tésztaféléket, müzlit, rizst, zöldségeket, salátákat, valamint a tenger gyümölcseit. Néhány gyógynövény és fűszer (orbáncfű, bazsalikom, citromfű, szerecsendió, fahéj) szintén hangulatjavító hatású.

A legújabb kutatások szerint agyunkban az erős paprika, a vanília vagy a csokoládé fogyasztásakor is termelődik endorfin, azaz boldogsághormon. Nem árt persze a mértékletesség, mert a „túl magas” endorfinszint passzivitást, étvágytalanságot és memóriazavart okozhat. Vagyis ne habzsold a csokit, ne egyél naponta többször csípős paprikát, vaníliás sütiket, önteteket.