Mihalik Kálmán (Oravicabánya, 1896. február 21. – Szeged, 1922. szeptember 6.) orvos, zeneszerző.
Mihalik Kálmán édesanyja csíki székely asszony, édesapja kassai polgár volt. Középiskolai és orvosegyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte.
A kolozsvári piarista gimnáziumban érettségizett. A kolozsvári egyetem orvosi karának hallgatója lett, de tanulmányai megszakadtak, mivel az első világháborúban két (egyes források szerint négy) évig frontszolgálaton volt.
1918-ban a kolozsvári egyetemmel együtt előbb Budapestre, majd 1920-ban Szegedre került.
Kutatóorvos lett az egyetemen, és tanársegédként dolgozott Reinbold professzor mellett.
Mindössze 26 éves volt, amikor tífuszban meghalt.
Szegeden temették el. Faragott kopjafás sírja a szegedi Belvárosi temető régi bejárathoz közeli részében található meg.
Szegeden írta 1921-ben – Csanády György szövegére – a Székely himnusz (Erdélyi himnusz) zenéjét.
Több forrás állítja, hogy a dalt 1922-ben énekelték először egy SzEFHE-közgyűlésen (Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, alapítva 1919).
A dal Erdély székely-magyar lakosságának második himnuszává vált.
1945 után a diktatúra
éveiben tiltva volt, de azért bensőséges rendezvényeken, vagy családi
eseményeken gyakran rázendítettek. A dal zenéje és főleg szövege
folklorizálódott, olyannyira, hogy különböző szövegváltozatai futnak.
1989 után, a rendszerváltás óta népszerűsége növekszik, jelenleg a Himnusz és a Szózat mellett sok politikai ill. civilszervezet rendezvényein rendszeresen éneklik Magyarországon.
A himnuszt a 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen megtartott
Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen határozatban fogadták el az
önkormányzati képviselők Székelyföld hivatalos himnuszának.
A szegedi Erdélyi Kör 1991-ben Mihalik Kálmán Alapítványt hozott létre tehetséges erdélyi fiatalok támogatására.
Mihalik Kálmán abból az alkalomból kapott díszsírhelyet, hogy a 2009-ben
Székelyudvarhelyen, a Székely Nemzeti Tanács képviselői által
hivatalosan is Székelyföld himnuszaként elfogadott dal pontosan 90
esztendeje, 1922. május 22-én Budapesten csendült fel nyilvánosan a
Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének találkozóján.
Kommentáld!