A Boldog Feltámadás Reménye Alatt (A. B. F. R. A.) – ez a református temetők sírköveinek legtipikusabb felirata. A Somogyi-könyvtár a Kulturális Örökség Napjai (KÖN) keretében „Hol sírjaink domborulnak…” – híres szegediek nyugvóhelye címmel megkezdett sorozatának harmadik részeként – a Belvárosi temető, illetve a Zsidó sírkertben után – a református elődök nyomába szegődhettek az érdeklődők múlt hétvégén Nyilas Péter könyvtáros vezetésével.
Különös aktualitást ad a sétának, hogy a 495 éve, 1517. október 31-én kezdődött meg a reformáció Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes 95 tételével, mellyel az akkori katolikus egyház túlkapásai ellen emelte fel szavát. Mint ismeretes, később Kálvin János svájci reformátor e protestáns tanok nyomán fogalmazta meg a református egyház alaptételeit.
A séta során felidézték Szeged hajdani református nagyjait. Így fejet hajtottak Varga Pál sírja előtt, aki az újjáalakult gyülekezet első lelkésze volt, és megérte az első szegedi református templom, a „kakasos” felszentelését.
Nem is gondolnánk, mennyi tehetséges ember nyugszik itt: a teljesség igénye nélkül például Kovács Zoltán történész, a történeti demográfia kutatója.
Békefi Antal újságíró, akinek felesége, Kükemezey Vilma színésznő volt.
Vasvári Miklós, az 1966-os motorcsónak Európa-bajnok.
Miháltz István egyetemi tanár, geológus, akinek az Alföld újratérképezését köszönhetjük, valamint a tervezett Duna–Tisza-csatornát és a szegedi vízlépcső hidrogeológiai föltárását.
Nem maradhat ki a sorból Herepei János erdélyi művelődéstörténész, muzeológus, néprajzkutató, régész sem.
Az egyetemisták a róla elnevezett tanteremben is hallgathatnak órákat: Dézsi Lajos, a szegedi egyetemi irodalomtörténeti oktatás megalapozója is református volt.
Megemlékeztek Kovács Júlia tüdő- és gyermekgyógyászról, aki az óvodai-bölcsődei-tanyai védőnőrendszert szervezte meg.
Itt nyugszik Makó Lajos színigazgató, aki kétszer is párbajozott szeretett teátrumáért.
A református temetőben helyezték végső nyugalomra Reök Iván vízépítő mérnököt, a Reök-palota építtetőjét,
Szeged híres festő- és grafikusművészét, Kopasz Mártát,
valamint ifj. Horváth Istvánt, aki az 1941-es, tragikus szegedi Hamlet előadás rendezőjeként vált híressé. A bemutató után nagy lelkesedéssel fogadta a kritika a darabot, ifj. Horváth István másodéves bölcsészhallgatónak nagy jövőt jósoltak. A Hamlet próbái alatt alakult ki szerelem a tizenkilenc esztendős rendező és a Gertrudist játszó Tóth Kataharmadéves vegyészhallgató között. 1941. október 1-jén Horváth Istvánt a fasiszta Turul ifjúsági szövetség kizárta a színház tagjainak sorából, mert a nürnbergi törvények anyja révén zsidónak minősítették. Tóth Kata szülei antiszemita áramlatokkal rokonszenvezve ellenezték a két fiatal kapcsolatát. A fiú és a lány nem látott más kiutat, öngyilkosságba menekültek.
Első világháborús katonasírokat is találunk a református temetőben, ahol egyébként nem csak reformátusok nyugszanak, például néhány iszlám sírt is megfigyelhetünk itt, Mekka felé tájolva.
Kommentáld!