Május elseje jeles nap a néphagyományban. A májusfa ( májfa, hajnalfa, jakabfa vagy megint más néven jakabág) állításának ünnepe, bár néhol pünkösd napján állítottak májusfát.
A májusfa,
májfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi
szokásainak Európa-szerte ismert eszköze. ( A csíki székelyek
zöldfarsangnak nevezik.) A vallásos magyarázat Jakab apostol
vértanúságát említi a májusfa-állítás magyarázataként. Ekkor van Szent Jakab apostol napja, ezért aztán a májusfát Jakab-fának nevezik. Hajnalfa néven húsvét hajnalán is állítottak májusfát a Székelyföldön. A 18. századbanban a templomokban is májusfát állítottak, ami a tanítók és diákok dolga volt.
Egy 19. századi
szokásgyűjtemény a májusfa eredetét így írja le: "Szent Jakab és Szent
Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz
hajadon; ezt ebbeli cselekményét. a pogányok tisztátalan személynek
nyilváníták, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat,
elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt,
imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme
láttára leszúrt bot kizöldült.
A májusfa persze szerelmi ajándék is lehetett, sőt, nagyon is az volt!
E napra
virradójára az ifjak a hajadonok ablaka előtt ,lehetőleg észrevétlenül
zöld fát állítottak fel. A májusfák kivágása, szállítása hajnali
feldíszítése a legénybanda közös, bizalmas feladata volt– igazi csapatmunka.
Éjszaka vágták
ki az erdőn a fát, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak
megfelelően VAGY minden lányos ház elé együttesen, VAGY mindenki a maga
szeretője háza elé. Sok helyütt csak a bíró és a pap háza, esetleg a
templom előtt állítottak fel egyetlen magas májusfát, a lányos házak
udvarán kisebb fa díszelgett.
A fát többnyire őrizték, hogy a vetélytársak el ne vigyék, meg a rivális udvarló csapata ki ne döntse.
Kommentáld!