Egypár hét előtt tartotta a tíz éves jubileumát egyik köztiszteletben álló főispánunk, akihez én jártas vagyok. Majd minden évben megfordulok nála egyszer. Évek előtt egy nap olyankor toppantam be a szobájába, mikor éppen deputáció volt nála.

A csigerfalvi tekintélyes vének valának nála, s arra kérték, hogy a jegyzőjüket, Nagy Mártont, csapja el, mert az ilyen-olyan ember, zsarol, csal, kegyetlenkedik a községi adónál suskusokat csinál, az árvák pénzével uzsoraüzletet visz, egyszóval kígyót, békát előhoztak.
- Jól van - mondá a főispán -, fel fogom függeszteni.

S mindjárt másnap felfüggesztette Nagy Mártont, s elrendelte ellene a vizsgálatot.
Néhány hét múlva újra úgy hozta magával a véletlen, hogy a főispánhoz kerültem.
- Itthon van a méltóságos úr? - kérdém a huszárjától.
- Itthon.
- Nincs odabent senki?
- De igen, a csigerfalvi deputáció.
No, azt már ösmerem. Bementem.

Éppen az elejére jöttem a szónoklatnak. Ékes, könyörgő szavakkal adták elő, hogy nem lehetne-e azt a Nagy Mártont visszahelyezni. Négy apró gyereke van… Az most hova legyen? Ne tegye szerencsétlenné a méltóságos úr. Aztán nem is olyan rossz ember Nagy Márton. Sok jóindulat van ő benne. Egy-két tarka macskája van ugyan, de legalább rendben tartja a falut.

A főispánt meghatotta a csigerfalviak kérése:
- Jól van, vissza fogom hát helyezni Nagy Mártont a hivatalába.
És vissza is helyezte.

Vagy öt évig nem láttam ezután őkegyelmét, míg végre megint jelenti egy ízben a huszár, mikor éppen tarokkoztunk bent, a csigerfalvi deputációt.
- Hadd jöjjenek - mondá a főispán nagy megadással -, ez már olyan, mint hogy bizonyos idő múlva eső van és bizonyos idő múlva szárazság van. Csak legalább azt tudnám már, hogy hol tartunk most.
Nagy tisztességtudással járultak a főispán elé, s a szószóló érzékeny hangon rágyújtott:

- Méltóságos főispán úr! Azért a szegény emberért jöttünk könyörögni.
- Tudom, tudom. Hát mit akarnak?
- Hogy tessék, kérem alássan, visszahelyezni. Istenem, istenem, mi lesz az öt apró gyerekéből? De nem is olyan rossz ember ez a Nagy Márton, csak sok ellensége van, kérem alássan. Térden állva kérjük méltóságodat. Könyörüljön meg rajta.

- Jól van no, vissza lesz helyezve.
Ezzel aztán nagy hálálkodások közt mentek ki a csigerfalviak, én pedig nevetve mondom a főispánnak:
- A múltkor is, ha jól emlékszem, visszahelyezés volt. Úgy látszik egy deputációt elmulasztottam.

- Micsoda? - kiáltott fel a főispán. - Egyet? Hol az az akta! Kilenc deputációt mulasztottál már el, barátom. Hiszen egyebet sem csinálok tíz évi főispánságom óta, mint hogy a csigerfalvi jegyzőt hol felfüggesztem, hol visszahelyezem, mert hol azzal fenyegetnek, hogy kiköltöz-ködnek a faluból, ha a nyakukon hagyom Nagy Mártont, hol azzal fenyegetnek, hogy utána költözködnek, ha elcsapom a hivatalából.

- És mi ebből a tanulság?

- Az, hogy a magyar népnek sokkal jobb szíve van, hogysem valaha jó közigazgatása lehessen.