Néhány év alatt több millióval csökkent a szamárpopuláció Kínában, miután a kínaiak rákaptak egy több ezer éves - a háziállat bőréből készül - gyógykészítményre. Tíz éve még szamárból is Kínában élt a legtöbb, de számuk a 2006-os 7,8 millióról 2016-ra 5,4 -re csökkent.

A hirtelen nagyon felkapott csodaszer az ejiao nevet viseli. Ez egyfajta zselatin, amit a szamár irhájából főznek ki. A bőrt beáztatják, főzik, majd megtisztítva értékesítik. A csodaszer kifejezés nem véletlen, a kínaiak szerint ugyanis az ejiao tényleg mindenre jó. Több helyen csak valamiféle bőrápolóként jellemzik, de szedik a szervezet ellenálló képességének javítására, köhögés, szédülés és kialvatlanság ellen is- írta a G7.

Ugyan az ejiaót már 2500 éve használja a helyi orvoslás, a készítmény csak az elmúlt évtizedekben, a kínaiak gazdagodásával vált igazán elterjedté. Még nagyjából tíz éve is elsősorban csak a Jangce folyó deltájában volt kultusza, azóta azonban az egész országban felkapták. Mivel ezzel párhuzamosan az ország vidéki részein egyre kevesebb szamárra volt szükség, hiszen a főleg a mezőgazdaságban és szállításra használt állatokat kiváltották a gépek, a kínai szamarakat elkezdte felszívni, pontosabban legyilkolni a helyi gyógyszeripar.

Igen ám, de az ejiao iránit kereslet olyannyira megugrott, hogy a kínai populáció most már nem tudja fedezni a gyártók igényeit. Bár pontos számok nincsenek, a különböző, hivatalosnak nem tekinthető becslések pedig eléggé szórnak, de az biztos, hogy brutális ütemben emelkedik a csodaszer fogyasztása. Most állítólag nagyjából 5-6 ezer tonna ejiao fogy Kínában, miközben még 2013-ban is csak 3 ezer körül volt ez a szám.  Ennyi gyógykészítmény előállításához pedig tényleg több millió szamarat kell lemészárolni, egy állat irhájából alig több, mint egy kiló ejiao nyerhető ki. Azaz a tucatnyi gyártónak 5-6 millió szamárra lehet igénye évente, a kínai mezőgazdaság azonban legfeljebb 1,8 milliót képes biztosítani.

Éppen ezért az elmúlt években durván felpörgött a szamárimport. A világ legnépesebb állama elsősorban Afrikából és Dél-Amerikából vásárol, emiatt azonban több térségbeli országban is jelentősen csökkent a populáció. Kolumbiában és Ecuadorban több, mint hetven, Botswanában 60, Lesothóban pedig 40 százalékkal kevesebb szamár élt 2016-ban, mint 10 évvel korábban, és közel feleződött a számuk Egyiptomban is, igaz, ott az utóbbi években sikerült megfordítani a folyamatot.  

Grafikonok a  G7 cikkében.

A globális szamárpopuláció csak azért nem csökkent drasztikusan, mert számos országban ellentétes trend volt ugyanebben az időszakban. Mostanra Etiópiában például közel duplájára nőtt a populáció (itt él a legtöbb szamár), de Afganisztánban, Pakisztánban és Nigériában is jelentős bővülést mutatnak az adatok. Nigériában ugyanakkor azóta szinte biztosan változott a helyzet, mivel több környező országban már felismerték, hogy a kielégíthetetlen kínai kereslet katasztrófához vezethet, ezért elkezdtek védekezni ellene. Ez pedig új piacok felé terelte az ejiao gyártókat, így tavaly év végén már arra panaszkodtak Nigériában, hogy a kínaiak viszik a szamaraikat.

A populáció csökkenése azonban csak az egyik tünet, rövid távon ennél is nagyobb gond, hogy teljesen elszállt a szamarak ára.

Nigériában például két éve még 15-18 ezer nairába, (42-50 dollárba) került egy állat, most azonban már ennek közel ötszörösébe. Hasonló volt a helyzet Kenyában is, ahol fél év alatt 325 százalékkal emelkedett a szamár ára. Ez pedig már elég erős késztetés a lakosság egy részének, hogy túladjon sokszor egyetlen vagyontárgyán. A gond csak az, hogy ezzel napi bevételüket veszítik el, hiszen újat venni nincs pénzük, teherhordó állat nélkül viszont nem tudnak bemenni a piacra eladni, amit szeretnének.

A kínaiaknak azonban még így is megéri Afrikában vásárolni, hiszen az ejiaót aranyárban mérik. Egy félkilós kiszerelés nagyjából 400 dollárba kerül, így a szállítás és az előállítás is bőven kijön még a jelenlegi árak mellett. Az afrikai országok az export korlátozásával, vagy akár teljes tiltásával próbálnak védekezni. Hoztak már ilyen intézkedéseket Botswanában, Szenegálban, Maliban, Burkina Fasóban, Nigerben, Etiópiában és Gambiában. Ezek azonban nem mindig vezettek eredményre. Egyrészt a kontinensen az árak rohamos emelkedése miatt megugrott a szamárlopások száma, és vélhetően a csempészettől sem riadnak majd vissza a bűnözők. Másrészt ha egy államban korlátozták a hozzáférést, eddig mindig találtak mást piacot az ejiao-gyártók. Arról nem is beszélve, hogy mindeközben Kína központilag támogatja az importot: épp év elején csökkentették a szamárbőr vámját 5-ről 2 százalékra.