Egy órányi séta után a tátrai erdőben egyszer csak egy
menedékházhoz érkezünk, amely abban különbözik az összes többi tátrai
menedékháztól, hogy nem férfi, hanem egy nő irányítja. Hamarosan bepillantást
nyerhetünk, milyen az élet egy nő uralma alatt, aki amellett, hogy mestere
bármilyen, a házba felmerülő technikai problémának, hadakozik a medvékkel, és
rendszeresen ellenőrzi, mit főztek aznap.
Hogyan lesz egy nőből
egy tátrai menedékház gondnoka?
Eleinte idénymunkán dolgoztam a Hosszú-tavi menedékházban.
Miután befejeztem hidrogeológiai főiskolai tanulmányaimat, közgazdaságtant
tanultam Besztercebányán. A Tátrában akartam maradni, és azt gondoltam, a
vendéglátásban itt könnyű munkát találni. Tanulmányaim során tudomásomra
jutott, hogy a Zamkovszky-menedékházba új bérlőt keresnek. Úgy döntöttem,
megpróbálom, elmentem a meghallgatásra, és én nyertem. Huszonhat éves voltam
akkor. Azonban ha tudtam volna, mi vár rám gondnokként, nem lettem volna olyan
lelkes (nevet). Én azonban nem félek a kihívásoktól, jól kezelem őket.
Mit jelentett itt
bérlőnek lenni?
Főleg technikai nehézségeket. Fel kellett derítenem, mi
hogyan működik, és mit kell vagy lehet javítani. Bár csak egy órányira vagyunk
a civilizációtól, de ma már saját vízturbinánk, vízellátásunk, vízöblítéses
WC-nk van. Télen minden lefagy, és tudni kell, hogyan kell kezelni ezeket.
Segítettek az ismerősök, majd később a testvérem is csatlakozott. Kezdetben még
ingázott Vágbesztercéről, ahonnan származunk, majd később Poprádra költözött.
Négyünk közül hárman a Magas-Tátrában kötöttünk ki.
Mindnyájukat
elcsábították a hegyek?
Igen, csak a nővérem él Prágában. Még a szüleink is jönnek,
és segítenek. Azt hiszem, leginkább a hegyekhez tartozom.
Egész évben a
menedékházban él?
Nem, Ótátrafüredem lakom. A menedékházban négy fiatal srác
dolgozik folyamatosan. A nyári szezonban azonban, amikor több a munka, majdnem
mindig itt vagyok én is. Egész évben nyitva vagyunk, bár télen néha gyalogosan
sem lehet feljönni ide. Akkor inkább otthon vagyok, bepótolom az elmaradt
tennivalóimat, és olyankor foglalkozom a marketinggel.
A menedékházhoz nem
vezet aszfaltozott út, ezért mindent, amire itt szükség lehet, előre meg kell
tervezni. Mit jelent ez?
A logisztikai itt tényleg létfontosságú. Mindent vezetékes
telefonon beszélünk meg, de amikor a fák ágai rázuhannak az oszlopokon lógó
vezetékre, a vonal megszakad. A menedékház SMS-ben elérhető, de mobiltelefonon
beszélni nem nagyon lehet. Így aztán amikor valamire szükség van fent, egyik
kollégám bemegy az erdőbe, ahol van térerő, és onnan hív fel. Már
feltérképeztük azokat a pontokat, ahol van térerő. Hasonló a helyzet a mobil
internettel. Amikor a menedékházból kell e-mailt küldenem valahová, egy
laptoppal a kezemben bemegyek az erdőbe, leülök egy fa alá, és ott netezek,
néha esernyővel a fejem fölött (nevet). Van a menedékházban egy erősítő is,
azonban ez sem segít.
Nem zavarja, hogy
ilyen körülmények között kell dolgozni?
Egyáltalán nem, elégedett vagyok. Dolgozhatnék egész éven át
egy irodában, és járhatnék a hegyekbe, de én úgy érzem, ez az otthonom. Ha a
menedékház autóval is megközelíthető lenne, teljesen megváltoztatná a ház
jellegét és életét, és az embereket is, akik feljönnek ide. Így többet kapunk a
hegyekből, a természetből, ami körülvesz minket. Szeretem az embereket, akik
feljönnek hozzánk, úgy gondolom, ha valaki veszi a fáradtságot, és legyőzi a
sziklákat, nyitott szívvel kell fogadni.
Naponta hányszor
fordulnak itt a teherhordók?
Csúcsidőben naponta háromszor, általában azonban csak
naponta kétszer. Hetente kb. négy-öt, havonta összesen kb. 15 tonna árut hoznak
fel ide. Ez nem csak élelmiszer, hanem pl. gázpalack (üres és teli), szemét,
különböző csomagolóanyagok, üzemanyag, alapvetően minden, amire szüksége lehet.
Még a ruháinkat is fel kell hozni. A mosást igyekszünk a menedékházban
megoldani, de amikor kevés az elektromos energia, le kell vinni. Menedékház
gondnokának lenni félig női, félig férfi foglalkozás.
Milyen érzés nőnek
lenni a férfi gondnokok között?
Soha nem volt időm ezzel foglalkozni. Azt hiszem, már
elfogadták, hogy én is egy vagyok közülük. Dolgoztam már a Tátrában magasabban
fekvő, nehezebb körülmények között élő magashegyi menedékházakban is. Ez
azonban nem jelentett sok gondot és felelősséget, mivel csak idénymunkán voltam
ott. Igaz, hogy fizikailag gyengébb vagyok, például gyorsabban elfáradok, de
nem minden férfi technikus. Gépészeti szakközépiskolába jártam, így az elektromosságot
kivéve mindenhez értek, amire itt szükség van. Az idénymunkán a menedékházban
dolgozó lányok megtanulják, hogyan kell figyelni az egész házra, hogyan kell
ellenőrizni a voltmérőt, és hasonlókat. Ők sem csak a konyhában mosogatnak.
Hasonlóan sokoldalúak a fiú teherhordók.
A magasabban fekvő
Hosszú-tavi menedékházban nehezebb volt az élet?
Igen. Naponta menetrend szerint fújt a szél, szinte minden
nap szeles volt. Nyáron a viharok jelentettek problémát. Olyankor még mosogatni
sem volt szabad, hogy ne érintkezzünk a vízzel, mert a villám bárhová
becsaphat, és villámcsapás érheti az embert. A turisták viszont rossz időben,
esőben és jégesőben kedvelik legjobban a menedékházakat.
A menedékház híres a
TatraMelkyről, amely nem más, mint puffasztott rizs karamellel. Honnan
származik ennek a receptje?
A receptet a Hosszú-tavi menedékházból hoztam. Mivel ízlett
a turistáknak, kitaláltam a TatraMelky nevet, Ótátrafüreden kezdtem gyártani,
majd megjelentem ezzel az újdonsággal a szlovák piacon. Később testvérem,
Miroslav vette át a cég vezetését. A mi TatraMelkynk az egyetlen olyan termék,
amely közvetlenül a Magas-Tátrában készül.
A turistákon kívül
mások is látogatják a menedékházat. Mi a helyzet a medvékkel?
Bajlódunk velük, mióta csak itt vagyok. Éjszaka elengedjük a
kutyát, így nem okoznak gondot. Sejtettem, hogy ha nem korlátozzák a
létszámukat, olyan helyekre is elkezdenek terjeszkedni, ahol korábban nem
éltek. Véleményem szerint a jelenlegi helyzet nem védelem, inkább a természet
sanyargatása. A medvék exponenciálisan szaporodnak. A nőstények kétévente
két-három kölyöknek adnak életet, akik a hulladékgyűjtő konténerek közelében
nőnek fel. A medvéknek több négyzetkilométer élettérre van szükségük, ezért
húzódnak egyre lejjebb. Az emberi települések közelében keresnek élelmet, mert
éhesek, és bölcsek is egyben. A múltban ugyanis nyitva hagyták a szemeteseket
Ótátrafüreden, és soha nem lőttek a medvékre. Miután azonban túl sokan lettek,
és már nem találtak elegendő táplálékot, elkezdték kilőni őket. Az idei
(2011-es) tátrai zergeszámlálás során húsz medvét számoltak össze az erdőhatár
fölött, ami nem normális állapot.
Ha este valaki kimegy
a menedékházból, találkozhat medvével?
Rendszeresen, minden este elmegy egy a ház előtt. Ha nem
lenne kutya, akkor valószínűleg meg sem állna az étkezőig. A turistautakon
azonban napközben nem találkozunk velük. A medve vadállat, de első szándékból
nem agresszív. Ha azonban keresztezzük az útját, előfordulhat, hogy támad.
Ezért ha tudunk róla, hangosabban kell beszélni, vagy zajt kell csapni.
Használjunk pl. csengőt, így időben elkerül minket.
Útközben a
menedékházhoz figyelmeztetett minket a mind nagyobb számú kiszáradt fára. Ez
egyre rosszabb?
Igen, ez a szú munkája. És egyre feljebb megy, már a
törpefenyő övezetbe. Nem tudom, mi fog besárgulni a következő nyár végén, de
nincsenek illúzióim.
Hogyan változtak az
erdő, amióta a Tátrában él?
Nagyon megváltozott minden 2004-ben, a vihar után. A
menedékház közelében sértetlenek maradtak a fák, egy sem zuhant a házra. De a
fákat, amelyek alattunk kidőltek, és nem termelték ki őket, megtámadta a szú.
Ezek egyre magasabbra terjednek, így a vihar hatásai most érnek el hozzánk,
amikor a menedékház körül is kezdenek kiszáradni a fák. Ráadásul a kiszáradt
fákat nem gyűjtik össze, így amellett, hogy kiszáradnak, fokozott tűzveszélyt
jelentenek. Nem tudom, mikor fogunk ismét mohaszőnyegen sétálni. Valaha békésen
hullámzottak a közeli erdők. Most derékba tört fatörzsek, gyökerestül kitépett
csonkok vannak körülöttünk. Különösen sajnálatos ez a turisták számára.
Szerencsére feljebb ugyanolyan gyönyörű maradt a Tátra, mint volt.
A legtöbb időt a
hegyekben tölti, van még kedve túrázni?
Persze, még most, a térdműtétem után is, úgy hogy megyek is
(nevet). Különben nem lennék menedékház gondnok. A munkám egyben a hobbim is.
Sítúrázom is, néha mászom is könnyebb utakat, vagy átmegyek egy másik
menedékházba. Ebben az évben voltam a Nagy-Fátrában, ahol gyönyörű virágos
lejtőkön jártam. Mindig szerettem a hegyekben. Van egy speciális tervem – a Himalaya
Clubbal felmenni a különböző országok legmagasabb pontjaira. Voltam a Mount
Kenya tetején, a fiammal tavaly jártunk Portugália legmagasabb pontján, idén
pedig Finnország legmagasabb csúcsán jártam. Ezek az utak nem csak a csúcsok
meghódításáról szólnak, hanem világ természetének és a geológiájának
megfigyeléséről, melyet a tankönyvekből ismerek. El kell ismerni, hogy „valaki”
nagyon széppé tette a világot!
Kommentáld!