Mindszenty József
Mindszenty József, eredeti nevén Pehm József (Csehimindszent, 1892. március 29. – Bécs, 1975. május 6.) Esztergom érseke, Magyarország utolsó hercegprímása, bíboros. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek utóda. A magyar katolikus egyház egyik legnagyobb 20. századi alakja.
Életpályája
Érseki kinevezéséig
1915-ben gróf Mikes János
megyés püspök szentelte pappá a szombathelyi székesegyházban. 1919-ben a
kommün idején internálták, püspökével együtt. Még ebben az évben
Zalaegerszegre kapott plébánosi kinevezést.
1944. március 4-én, XII. Pius pápa veszprémi püspöknek nevezte ki. 52. születésnapján, március 29-én
foglalta el a főpásztori hivatalt. Jelmondatául a "Devictus vincit"
mondatot választotta (legyőzetve győz). Szigorú és következetes munkája
során számos iskolát és plébániát alapított.
Nevéhez fűződik az a tiltakozó levél, amelyet az ország elpusztítása és a zsidóüldözés ellen fogalmaztak meg a dunántúli püspökök. A levelet személyesen adta át Szálasi
miniszterelnök-helyettesének. Két hét múlva papjaival együtt
letartóztatták, mert egyházmegyéjében megtiltotta a nyilas
hatalomátvétel okán a nyilasok által követelt ünnepi szentmisék
megtartását. Sopronkőhidán raboskodott, majd a soproni Isteni Megváltó Leányai apácarend kolostorában házi őrizet alatt tartották. 1945. április 20-án visszatért püspöki székhelyére, Veszprémbe. Ez év április 29-én súlyos cukorbetegségben meghalt az esztergomi érsek, Serédi Jusztinián hercegprímás.
1945. szeptember 8-án XII. Pius esztergomi érsekké nevezi ki. Két nap gondolkodási idő után alávetette magát a pápai akaratnak, és 1945. október 7-én Esztergomban beiktatták új hivatalába. 1946. február 21-én kreálták bíborossá.
Érseki kinevezésétől haláláig
A kommunista hatalom súlyos támadásokat indított az egyházak ellen,
amely támadásokat Mindszenty igyekezett következetesen visszaverni,
mígnem 1948. december 26-án letartóztatták és az Andrássy út 60-ban megkezdték kínzását és kihallgatását. Pszichotróp szerek hatása alatt minden ellene felhozott vádat elismert. Legfőbb kínzója Décsi Gyula volt. Számos jegyzőkönyvet Sulner László írásszakértő
és felesége írt alá, de Mindszenty sajátkezűnek feltüntetett
vallomásait is ők hamisították. A koncepciós perben Mindszentyt
életfogytig tartó fegyházra ítélték (1949. február 8.), de betegsége és a nyugati nyomás miatt később házi őrizetbe került Püspökszentlászlón, majd Felsőpetényben.
Innen szabadult 1956. október 30-án, amikor Őrgróf Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagy Rétságra, majd Budapestre vitte. Az 1956-os forradalom
utolsó napjaiban rádióbeszédeket mondott, budavári rezidenciáján
fogadta a külföldi delegációkat, és azonnal fölmentette hivatalukból a
kommunistákkal kollaboráló papokat. 1956. november 4-én a Parlamentből, ahová Tildy Zoltán
hívta be, kénytelen volt az amerikai követségre menekülni, mert
Budapestet ellepték a szovjet tankok, és vérbe fojtották a forradalmat.
Mindszenty az egyik kiemelt közellenséggé vált.
1971. szeptember 28-án a Szentszék és a Magyar Népköztársaság
megállapodásának megfelelően - szándéka ellenére, de a pápának fogadott
engedelmesség okán - elhagyta Magyarországot. Amikor VI. Pál pápa
találkozott vele, neki adta mellkeresztjét és gyűrűjét. Mivel látta,
hogy ez a megállapodás személyi szabadságát sérti (a Vatikánt nem
hagyhatta volna el, nem pasztorálhatott volna, és nem érintkezhetett
volna a Magyarországról elmenekült honfitársakkal), saját akaratából – a
Szentszék nem akadályozta meg a döntését – az egyházjogilag a magyar prímások alá tartozó bécsi szemináriumba, a Pázmáneumba utazott és halálig ott élt. Ez idő alatt a világ minden magyarlakta országát felkereste, és meglátogatta híveit.
Koncepciós perének 25. évfordulóján, 1974. február 5-én VI. Pál pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki
széket azzal az indokkal, hogy a magyar prímás lemondott. Mindszenty
hat pontból álló kommünikét adott ki, s ebben a világ közvéleménye
számára világosan megindokolta, miért nem mondhat le a magyar prímás
ezekben a drámai időkben. (Lemondatása Kádárék követelése volt, s ennek
fejében szabadon engedték a kommunista börtönökbe zárt egyházi
személyeket.)
A Szentszék általi megaláztatás ellenére folytatta
pasztorációs útjait,[1] de vesebaja egyre súlyosbodott, amelyhez prosztatarák
is párosul. Ez utóbbi műtéti beavatkozást igényelt, s ezt el is
végezték az érseken, dr. Bianchi vezetésével. Az altatásból azonban már
nem ébredt föl.
1975. május 6-án halt meg a bécsi Irgalmasok Kórházában. Holttestét végakarata szerint Mariazellben helyezték el, majd a rendszerváltás után (1991-ben) az esztergomi érseki kriptában talált végső nyugalomra az
Esztergomi bazilika altemplomában. Testét romlatlan állapotban találták.
Emlékezete
Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban állandó kiállítás mutatja be Mindszenty életét.
Galéria
Mindszenty József első budapesti köztéri szobra
(Budapest, XVI. ker., Templom tér)
|
Mindszenty József szobra Zalaegerszegen
|
A hercegprímás mellszobra az egri bazilikában
|
Művei
- Az édesanya, Budapest, 1916.
- Zala segélykiáltása, Zalaegerszeg, 1927.
- Padányi Bíró Márton [1] veszprémi püspök élete és kora, Zalaegerszeg, 1934.
- Igazság és szeretet. Mindszenty hercegprímás beszédeiből 1945-46., Budapest, 1946.
- Mindszenty okmánytár. Pásztorlevelek, beszédek, nyilatkozatok. Szerk. Vecsey József. München, 1957
- Esztergom, a prímások ezeréves városa, Bécs, 1973
- Emlékirataim, Vörösváry, Toronto, 1974.
- Napi jegyzetek. Amerikai követség 1956-1971 Szerk. Csonka Emil, Vaduz, 1979.
- EGY TRAGIKUS SORSÚ NEMZET Nem kiadott mű a Mindszenty-Stiftung tulajdonában
- Hirdettem az igét (1989, Budapest, Romhányi László kiadása)
Kommentáld!