Vajmi keveset tudunk arról, hogy a nyelvünk színe, barázdáltsága, lepedéke akár bizonyos betegségek kezdetére vagy meglétére is utalhat.

Forrás:N. Trencsényi Klára

Pedig ezt állítják azok a természetgyógyász-orvosok, akik az úgynevezett nyelvdiagnosztikát, vagyis a nyelv állapotának elemzését, az ősi kínai gyógyászatot alaposan kitanulták, és a nyelvfelszíni és lepedékelváltozások szemrevételezése alapján jutnak el a szervezet működési zavarainak, egyes betegségek meglétének felismeréséhez.

A száj hallgat, de a nyelv beszél?

Bár a nyugati orvostudomány is elismeri, hogy a nyelv és a szájüreg az ún. nagyidegek révén szoros kapcsolatban áll az aggyal és a belső szervekkel, ennek csak a hő- és ízérzékelés, a rágás, a falatképzés, a beszéd szempontjából tulajdonít jelentőséget. 

Nem ritka ugyanakkor, hogy ha egy akut betegséggel – például gyomor- és bélpanaszokkal, vagy náthás, influenzás tünetekkel – fordulunk a háziorvoshoz, ő a vizsgálatot a nyelvünk szemrevételezésével kezdi. 

A nyelv duzzadtsága, hegyének élénkpiros színe, a nyelvtest egészét beborító fehér lepedék valóban jelezheti az emésztőrendszerben beállt működési zavart; a náthás, influenzás, lázas beteg nyelvén pedig feltűnő a megvastagodott, száraz, sárgás lepedék. 

A gyermekorvosok a skarlátgyanús esetekben a bőrtünetek mellett a nyelvet is megvizsgálják, ugyanis e fertőző gyerekbetegségnek a lázon, a torokfájáson kívül az élénkvörös nyelvtest (az ún. málnanyelv) is jellegzetes tünete. 

A fent említett példák ellenére a hagyományos európai orvosi gyakorlatban a komolyabb, idült betegségek kórfeltárásakor a doktorok általában nem keresik az összefüggést a nyelven, a lepedéken mutatkozó elváltozások és a lehetséges belszervi betegségek között. Ezzel szemben – a manapság sokak bizalmát élvező – alternatív orvoslás távol-keleti (kínai vagy indiai, ájurvédikus) irányzatát előnyben részesítő orvos-természetgyógyászok fontos kórmegállapító módszerként tartják számon a nyelvtesti és lepedéki elváltozások elemzését. 

Az ősi gyógymódok szerint ugyanis, ha ezen szervünk a normálistól (a nyelv rózsaszínű, kissé nedves, leheletvékony fehér réteggel fedett, kevéssé árkolt, mozgékony és hajlékony) eltérő képet mutat, az összefügg a különféle testnedvek, illetve a vér keringési zavaraival, így az egyes szervek működési zavarával.

Konkrét vizsgálatok nélkül a feltételezés nem elég

A nyelvdiagnosztika szerint a nyelv közepén látható hosszanti barázda mellett elhelyezkedő elváltozások a hasnyálmirigy megbetegedését jelzik, a bélrendszeri és gyomorproblémákra pedig a nyelvtest hátsó, azaz a nyelvhát felé eső részén megtelepedett lepedék utal. 

A sárgás lepedék általában a máj/epehólyag működési zavarának jele, a szürkés az immunrendszer legyengülését, de akár a cukorbetegség meglétét is jelezheti. 

A nyelvtest kontúrjainak megváltozása, vagyis ha mindkét oldalának peremén fogbenyomatok látszanak, a szervezet vízháztartási zavarára, a vese- és mellékvese funkciózavarára utaló jel. A csak a nyelv peremének jobb oldalán látható fognyomok a máj megbetegedésével, a bal oldaliak pedig a gyomor, a lép, a hasnyálmirigy működési zavaraival hozhatók összefüggésbe. 

A nyelven megjelenő apró piros pöttyök a B-vitamin hiányát jelezhetik, amit gyakran a sok édesség, cukortartalmú étel fogyasztása idéz elő, mivel a cukor „rabolja” ezt a vízben oldódó vitaminfajtát. Hiányának korai felismerése segíthet a pótlásában, vagyis az idegrendszeri, bőrgyógyászati, emésztőrendszeri és pszichiátriai panaszok kialakulásának megelőzésében. 

A halvány rózsaszín nyelv jelzi a szervezet elégtelen energiaellátottságát, amihez gyakran az életmódbeli ártalmak, a mindennapi stressz, a szervezetben a méreganyagok felgyülemlése vezet. 

Érdekes, hogy a nyelv állapotának feltérképezése segíthet a pszichés eredetű betegségek korai felismerésében is. A ráncos nyelv utalhat például a depresszióra. 

Ahhoz, hogy egy természetgyógyász-orvos a nyelvdiagnózisban jártasnak mondhassa magát, sok ezer nyelvet kell megvizsgálnia, ám erről az ősi kórfeltárási módról azt is tudni kell – amit maguk a természetgyógyász-orvosok is hangsúlyoznak –, hogy a nyelv- és a lepedékelváltozások önmagukban más, a nyugati orvosi gyakorlatban használatos vizsgálati módszerek alkalmazása nélkül még nem adnak megbízható eredményt valamely betegség meglétét tekintve.

Vess néha egy pillantást a nyelvedre is

Akár hiszünk ebben az ősi diagnosztikai módszerben, akár nem, olykor érdemes egy futó pillantást vetnünk a nyelvünkre. Az önellenőrzés elvégzésekor azonban tudnunk kell, hogy a forró ételek, piros gyümölcsök, valamint például kávé, tea, vörösbor fogyasztása, illetve a fogmosás után is elszíneződhet a nyelv, és a felületére rakódott „bevonat” színe is megváltozhat, ráadásul az életkor előrehaladtával a barázdáltsága, rugalmassága is megváltozik.

Amennyiben foltszerű elszíneződéseket, szemölcsök megjelenését, a nyelvtest megduzzadását, vagy a lepedék színének megváltozását, tapadóssá válását vagy éppen kiszáradását tapasztaljuk, ne rögtön valamilyen betegségre gyanakodjunk. Forduljunk a háziorvoshoz, mert akár valamely rendszeresen szedett gyógyszer mellékhatása, vagy valamilyen szájüregi fertőzés is okozhat bizonyos elváltozásokat a nyelven, a lepedék állagában.

Tudtad?

Az indiai orvoslásban nagy jelentősége van a lepedék eltávolításának, amit vagy speciális nyelvkaparóval, vagy egy kanállal, esetleg a fogkefe nyelével végeznek. Azt tartják ugyanis, hogy a szervezetbe került méreganyagok a nyelvi lepedékben megtelepszenek, és ha naponta kétszer, reggel és este nem távolítják el a lerakódást, az szájüregi megbetegedésekhez (aftaképződés, ínygyulladás, -sorvadás) vezethet.

Ezt látszanak igazolni azok, az Egyesült Államokban végzett klinikai vizsgálatok is, amelyek kimutatták: a szájüregi problémák egy részének (pl. szájüregi pH-eltolódás, krónikus ínygyulladás stb.) kialakulásáért a nyelvlepedék a felelős, de ez okolható a kellemetlen szájszag kialakulásáért és állandósulásáért is.

A mechanikus nyelvtisztítást egyre több fogorvos ajánlja, mivel a nyelv „kitakarításával” elkerülhető, hogy a lepedékben lerakódott toxikus anyagok – a napi táplálkozás során – visszakerüljenek a tápcsatornába, és mintegy „visszamérgezzék” a szervezetet.

A nyelvlepedék túlképződésének, állagmegváltozásának kedveznek a modern táplálkozási szokások, a rágás hiánya, a pépes, „konyhakész”, adalékanyagok hozzáadásával készült élelmiszerek fogyasztása.