A Sátán (Satan, 2421 m) a Menguszfalvi-völgyet (Mengusovksá dolina) és a Malompataki-völgyet (Mlynická dolina) egymástól elválasztó Bástya-gerinc (Hrebeň Bášt) legmagasabb kiemelkedése. A csúcs elnevezése kapcsán joggal merül fel a kérdés: vajon miről kapta a nevét ez a csúcs, melyhez számtalan legenda kötődik.
A Sátán (Satan), az Ördög-torony (Diablovina), a Pokol-csorba (Diablovo sedlo), az Ördög-csorba (Pekelníkova štrbina), a Sátán-csorba (Satanovo sedlo) és a Pokol-torony (Pekelník). Egy közös van bennük, valamennyien népmondákról kapták a nevüket. Azt is mondja a legenda, hogy maga a Sátán kincseket rejt, és azt, aki a tetejére feljutva megpróbálja azokat kibányászni, nagy szerencsétlenség éri, mivel a Sátán saját sziklái leomlásával fogja őt megölni.
Egy ismert legenda szerint két testvér már évek óta kutatott kincsek után a Tátrában. A testvérek egyike annyira el volt keseredve az eredménytelen keresés miatt, hogy egyszer csak így szólt: „Nem bírom tovább ezt a munkát. Itt talán csak maga a Sátán segíthet!”. Abban a pillanatban a közeli patak elkezdett gőzölögni, és a sziklák alól lángok csaptak fel. A testvérek előtt egyszer csak megjelent egy mitikus férfialak, fején szarvval, aki jól láthatóan csóválta a farkát. Megígérte, hogy segít a testvéreknek, cserébe viszont neki kellett adniuk a lelküket. A testvérek eleinte haboztak, de az ördög nekik ígérte a kincseket, és biztosította őket, hogy többé nem fogják tudni, mi az a nyomor, valamint hogy ők és gyermekeik is sikeresek lesznek az életben. Ennek hatására a testvérek megegyeztek a Sátánnal, és másnap várták őt a megbeszélt helyen.
A Sátán egy eke elé fogta a testvéreket, és megparancsolta nekik, hogy kezdjenek el szántani azon a helyen, ahol ő mutatja nekik. A testvérek szántottak, miközben a Sátán a fejük felett csapkodott az ostorával. Egészen estig szántottak, és a gödör, amely a szántás helyén keletkezett, megtelt vízzel. A legenda szerint így keletkezett a Sátán-tavacska. A testvéreket, akik a kincseket keresték, ezután már senki nem látta többé. Azt beszélik addig kellett szántaniuk a Sátánnak, amíg bele nem haltak. A Sátán ezután visszavonult a völgy fölé magasodó várába, amely ma már nem látható, de a szikla, amely megmaradt belőle, a mai napig a nevét viseli.
Egy másik legenda szerint a Sátán csúcsán Szent Iván éjszakáján találkozhatunk az ördöggel, megint egy másik pedig azt mondja, hogy egyszer egy pásztor egy varázspálca segítségével keresett itt kincseket, de nem járt sikerrel, mert a Sátán kőlavinát zúdított rá. Regélnek azokról a góralokról is, akik megtalálták a kincset, és mivel ők nem adták el az Sátánnak a lelküket, a köpenyük alatt le is hozták a hegyről. Feltételezhetjük, hogy ezek a mondák annak köszönhetően jöttek létre, mivel a csúcs alatti lejtőkön gyakran lehet hulló kövekkel találkozni.
Az egyetlen kincs, amit a Sátán ma is garantál a csúcsra érkezőnek, az a tetejéről nyíló gyönyörű kilátás. Emlékeztetni szeretnék azonban mindenkit, hogy a Sátánra nem vezet jelzett turistaút, oda csak hegyivezetővel lehet feljutni.
Kommentáld!