A világot, benne az emberi testet keresztül-kasul szelik a különböző fantomenergiák, melyek szabad áramlása az egészség záloga. Ha az áramlást valami gátolja, megbillen az egyensúly, s kialakul a betegség. De szerencsére létezik gyógyír a bajra: ha helyreállítjuk az energiaáramlást, visszabillen az egyensúly, és vele együtt visszatér az egészség. Mi igaz mindebből?

A keleti energiagyógyászat régiónként sok hasonlóságot mutat, ami közös eredetre utal. A csi (qi, chi, ki) energia egy belső csatornahálózaton, a meridiánokon keresztül terjed a testben, a hindu prána energiacsatornái, a nadik kötik össze egymással az energiaközpontokat (csakrák). A jin és jang egyensúlyát tűszúrásokkal, gyógynövényekkel és megfelelő diétával lehet biztosítani, a pránára pedig elsősorban a meditáció és a jóga hat. Ezen ősrégi tanok mellett újoncnak számít a reiki, amely érintéssel vagy anélkül közvetíti a szent energiát az univerzum és az emberi test között.
A nyugati tudomány sajnos képtelennek bizonyult kimutatni e misztikus energiákat és szállítóedényeiket, ezért elméletüket és a rájuk épülő gyógyító szándékú módszereket áltudománynak tartja. Ugyanakkor attól, hogy valami áltudomány, még működhet a gyógyhatás, hiszen mögötte az évezredes népi megfigyelés vagy egy nagy bölcs tapasztalata áll. Lehetséges, hogy az eredeti magyarázat téves, de a gyógyhatás mögött valódi biológiai mechanizmusok állnak – e motivációval vágtak bele egyes kutatók a vizsgálatokba. Sajnos a keleti medicina rendre kudarcot vallott a teszteken.

Az akupunktúránál sokat kellett várni a megfelelő kontrollkísérletek (hamis akupunktúra) kidolgozására. Néhány betegség (pl. krónikus derékfájás) esetében bizonyos teszteken az akupunktúra még szignifikáns eredményeket produkál, de ezek klinikailag jelentéktelenek. Érdekes módon az akupunktúra azoknál a tüneteknél tűnik hatásosnak, amelyek a placebohatás fő célpontjai. Mondhatnánk, hogy mindegy, mi hat, csak gyógyítson. A placebohatást viszont túlbecsüljük, mivel az inkább csak a szubjektív tüneteket (fájdalom, betegségtudat, stb.) enyhíti, valódi gyógyhatása nincs. Megkésve, de a Nyugat is kifejlesztette misztikus energiáit, amellett, hogy importálta a keletieket is.

Az aura olyan nem létező energiasávok rendszere a test körül, amelyek megvédik a külső negatív hatásoktól. Ha megsérül, megbomlik az egészség. Érintés nélküli kézrátéttel dolgozó „szakemberek” képesek a szent energiamező lyukait befoltozni, s ezzel az egészséget helyreállítani. Emlékezet nélküli kisdedként állítólag még mindenki látja az aurát, később erre csak az auralátók képesek. A modern technika korában azonban már nincs szükség e különleges képességre, hiszen gépekkel is kimutatható az auramező (aurafotográfia). Mindez persze csak átverés.

A biorezonancia szintén egy fantomenergia. Ennek ellenére jövedelmező üzletág épül az alkalmazására. E fogalom gyakran rezonál egyéb téveszmékkel, pl. nem hiányozhat a modern homeopaták és reflexológusok szótárából. A biorezonancia alkalmazásával diagnosztizálni és gyógyítani is lehet – legalábbis az ezotéria hívei és gyakorlói szerint.

A radiesztézia szerint különféle geopatikus erőterek szelik át szobáinkat szabályos mértani formákban (Hartmann- és Curry-rácsok), vagy rendezetlenül áramlanak észlelhetetlen földalatti patakok formájában. Az energiagyógyászat az anyaföld sugarait ártókra és gyógyítókra osztja, de valójában csak ártók lehetnek: igaz nem sugárzás, hanem sarlatánság formájában. A nyugati energiagyógyászat a keletivel annyiban közös, hogy szintén szembemegy a modern tudománnyal, és ugyanúgy nem működik.

Az átlagember nehezen tud eligazodni a rázúduló információk áradatában. Mik a valódi gyógyulást hozó, a tudomány eredményeire alapozott terápiák, és mik a képzelet világában gyökeredző látszatmegoldások?
A továbbiakban az áltudományok elleni küzdelem két közismert képviselőjének írását adjuk közre a témakörben.