A tél beköszöntével sok állat elbújik a hideg elől, bevackolja magát a természet különböző rejtekhelyeire. Október-november táján már kezdik felkeresni a búvóhelyeket, s március-áprilisig ott tartózkodnak.

Az állatok egy része nem alussza át a telet, legalábbis nem folyamatosan, csupán elbújik a hideg elől és pihen.

 

Mások viszont hosszú téli álomba merülnek, aminek legfőbb oka a hideg mellett a táplálék hiánya.

Az állatok anyagcseréje ilyenkor lelassul, testhőmérsékletük pedig a környezet hőjéhez közelítve csökken. Ezáltal kevesebb energiát kell felhasználniuk az álom során, s így elegendő számukra a tavasszal és nyáron felhalmozott tápanyag. Vannak ugyanis, akik egyáltalán nem ébrednek fel ez alatt az idő alatt, míg mások időnként előbújnak néhány falat erejéig. 

 

A keleti sün odút ás magának gyökerek között, bokrok alatt, melyet avarral bélel. Előfordul, hogy nyúl elhagyott üregébe húzódik be. Ha nagyon hidegre fordul az idő, remegni kezd a teste, így fűti magát. Külső zavaró hatásokra könnyen felébred téli álmából.

 

A nagy pele és a mogyorós pele miután felhízlalták magukat makkal, befekszenek saját készítésű odvaikba, és vastag farkukkal betakaróznak. A fészket készíthetik földbe, kövek alá vagy faodvakba, madárodvakba, de a lombtakaró alatt is összegömbölyödhetnek. Ha túlzottan lehűl a testhőmérsékletük, akkor felébrednek egy kis torna erejéig, hogy újra felmelegedjenek.

 

A vörös mókus nem alszik mély téli álmot. A napsütéses, enyhébb napokon télen is találkozhatunk vele, amint épp élelem után kutat. Ősszel sok kis földalatti éléskamrát hoz létre, melybe terméseket halmoz. Így biztosítja télire a szükséges táplálékot, bár sok kis raktárból csupán egyet-kettőt talál meg később. De mivel egymás raktárait is örömmel megdézsmálják, így végül mégiscsak elegendő élelemhez jutnak. 

 

A denevérfajok telelési szokásai eltérőek. Bizonyos fajok épületek réseiben, míg mások faodvakban telelnek. Egyes fajok nyári tartózkodási helyük közelében maradnak télire, de sokan óriási távolságokat tesznek meg telelőhelyükig, a barlangokig. Képesek több száz kilométert repülni. Itt csoportban vagy magányosan függeszkedve lógnak a barlang faláról, illetve bebújnak a repedésekbe. Enyhe télen a barlangban megmozdulnak ugyan, de márciusig nem jönnek elő a szabadba.

 

A téli álom kialakulása hormonálisan meghatározott, elsősorban a pajzsmirigy hormontermelésének függvénye. A hormontermelés apadásakor az anyagcsere aktivitása is csökken, ami a téli álom kialakulásához vezet.

A téli álmot alszanak még pl. a hörcsögök, ürgék, és a mormoták is. Időtartama fajonként eltérő: a denevér és a mormota 5-6, a sün és az ürge 3-4, a pele 2-3 hónapot alszik. A medve és a borz nem alszik valódi téli álmot.