Néha hajlamosak
vagyunk úgy érezni, hogy a természet kifejezetten csak nekünk mutatja meg
szépségeit. Ködben, esőben, hóviharban kirándulunk, ám hirtelen megnyílik a
látóhatár, szétfújja a szél a felhőket, és az esőcseppek csillognak a lenyugvó
nap fényében, ráadásul senki sincs a közelben, aki velünk együtt átélhetné ezt
a természet által rendezett színpompás előadást… Biztosan sokan voltak már
ilyen helyzetben. Egy-két alkalommal velem is megtörtént ez. Szeretem ezeket az
örömteli véletleneket. Nekik köszönhetően számtalan érdekes fotót sikerült már
készítenem. Közülük valószínűleg egy sem készült volna el, ha nem vállaltam
volna a kockázatot, amely időnként vár ránk a szabadban. Néhány fotó, amely a
véletlennek köszönhető.
Panoráma az
Északi-Gránát-csúcsról – Lengyel-Tátra, 2009. július
Ez egy 12 napos tátrai
kirándulás volt, és már eléggé fáradt voltam. Egyedül indultam egy rövid, de
látványos útra – a Sas út utolsó szakaszára, az Északi-Gránát-csúcs –
Kereszt-nyereg közötti szakaszt terveztem megtenni. 5 óra 50 perckor indultam a
Murowaniec menedékházból. Vacak idő volt, nem ösztönzött a tó partján történő
sétára. Köd, hideg, és a csúcsokról csak álmodni lehetett. De mi ez nekem? A
sárga jelzésű turistaúton elindultam az Északi-Gránát-csúcsra (2225 m). Két óra
múlva ott álltam a tetején. Továbbra is hideg, továbbra is köd, a látótávolság
10 méter… De egyszer csak, szinte az én kívánságomra elkezdett tisztulni az ég.
A köd visszahúzódott a völgyekbe, kisütött a nap, a sziklavilág megmutatta
fenségességét. Álltam a csúcson, amely kiterjedt és nagyon eredeti „fényképezhetetlen”
panorámájáról ismert. 20 percig élveztem a fények és a felhők csodálatos
játékát. Egyedül voltam (reggel 8-kor általában senki sincs a csúcsokon), a
teljes szélcsendben csak a csend hangja visszhangzott a fülemben. Az út további
részét is egyedül tettem meg, sőt, még e Kereszt-nyeregben sem találkoztam
senkivel, amely pedig híres arról, hogy tömegek látogatják. Az első túrázóval
csak a Pańszczyca-völgy alján találkoztam. Ez egy szép reggel volt…
Szivárvány a
Nagy-Krivánon – Kis-Fátra, 2013. május
Ezen a hosszú hétvégén
Európa-szerte katasztrofális idő volt – az Alapokban visszatért a tél, fagyok
és hóviharok, az alacsonyabb hegyekben bőséges záporok. Mindezek ellenére úgy
döntöttem, hogy elindulok Szlovákiába, a Kis-Fátrába. Az időjárás nagyon
változatos volt, felváltva esett és kitisztult. Elázva és fáradtan egy
nyeregben táboroztunk le. Az időjárás ekkor némileg megjavult, de még mindig
bizonytalan volt. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy lefotózom a közeli
hegyeket. Hegyről-hegyre jártam, míg végül eljutottam a hegység legmagasabb
csúcsára, a Nagy-Krivánra. Amikor felértem a tetejére, elkezdett esni az eső.
Esett az eső, miközben csaknem teljesen tiszta kék volt az ég, és a hegyek
fölött egyszer csak megpillantottam egy gyönyörű, félkör alakú szivárványt. Az
egész csakis arról a helyről volt látható, ahol éppen tartózkodtam. Rajtam
kívül senki sem volt a környéken. Ezzel azonban vége is volt a jó időnek, amely
24 órás, bibliai méretű felhőszakadássá alakult át…
A Korona-hegy
panorámája – Pieninek, 2013. február
Ennek a fotónak a
története valóban irreális, mivel ellentmond a józan észnek. A kirándulás idejére
katasztrofális időjárást jeleztek: borult ég, intenzív havazás, vihar és
hóvihar. Ilyen időjárási körülmények között még a legnagyobb természetimádók
sem indulnak útnak. Én azonban ekkor voltam az első napon a Pieninekben,
fotózásra kiéhezve, és csakis ezért döntöttem úgy, hogy lefotózom a
napfelkeltét, ami azonban végül nem sikerült. Miközben azonban a fejlámpám
fényében elértem a Korona-hegy alatti tisztást, hirtelen megjelent a horizonton
egy vörös fény. Futottam, ahogy csak bírtam a kilátópontra, hogy saját
szememmel lássam a gyönyörű napfelkeltét. A fény azonban csak néhány percig
világított, majd attól kezdve szinte egész nap folyamatosan hullott a hó…
Hasonló, szokatlan
körülmények között készült fotókat, melyekből minden bizonnyal egyre több lesz,
őszintén kívánok mindenkinek! Karol Nienartowicz Mountain Photographer
3. Krwisty deszcz ponad Kotliną Jeleniogórską, sierpień 2014 r.
5. Zachód słońca na Šeráku, Hruby Jesenik, czerwiec 2009 r.
7. Śnieżka, grudzień 2013 r.
Kommentáld!