A Tátra legendás épületeinek legtöbbje még emlékszik azokra az időkre, amikor gyönyörű magashegységünket az Osztrák-Magyar Monarchia arisztokráciája látogatta. Túléltek akár százötven évet, de ahelyett hogy a látogatók ma is megcsodálhatnák őket, pusztulásnak indultak.
A legmodernebb gyógyintézet
A híres tátralomnici fürdőházból – amely építésének idején, 1895-ben az egyik legmodernebb gyógyszálló volt Magyarországon – mára csak torzó maradt. Tátralomnicot Bethlen András mezőgazdasági miniszter kezdeményezésére alapították. „A szándék egy olyan nyaralóhely létrehozása volt a magyar arisztokrácia és állami hivatalnokok részére, ahol az ország határain belül üdülhetnek, és így nem külföldi nyaraláson költik el a pénzüket” – magyarázza Semančík.
A Fürdőház építése során alkalmazott építészeti megoldásokat és technológiákat a német fürdők felszerelése inspirálta. „Nem sokkal megnyitás után ellátogatott ide Frigyes főherceg is, és kijelentette, hogy Magyarország lakossága sehol külföldön nem talál jobban felszerelt fürdőházat” – hívja fel figyelmünket Semančík.
A tátralomnici fürdőház medencéje volt az első fedett medence a Magas-Tátrában, melyet egy mór stílusban épült fogadótermen keresztül lehetett megközelíteni. Hammersburg Árpád főorvosnak ötszobás lakása volt az épületben, ahol egész szezonban tartózkodott, és az intézőnek is ötszobás lakás állt rendelkezésére.
Zuzana Demjánová írja a „Tátra a monarchia idején” című tanulmányában, hogy a fürdők igazgatásával megbízott Lang Árpád nagyon ügyes, modern felfogású és széles látókörű ember volt. „Végeztek itt gyógymasszázst, pakolásokat, volt szauna, illat-terápia, medence és napfürdő. Volt gőzfürdő, olyan helységek, ahol villamos eszközökkel gyógyítottak, valamint masszázsszobák” – írja Demjánová. A fürdőt elsősorban vérszegénységben, különböző idegbántalmaktól és pajzsmirigypanaszoktól szenvedő betegek látogatták.
A II. világháború után Tátralomnic elvesztette fürdőhely státuszát, kizárólag idegenforgalmi és sport célú üdülőhellyé vált. A fürdőházat egészségközponttá, postává és lakásokká alakították, a medencében úszótanfolyamokat tartottak gyerekeknek. Bár többször tervezték a felújítását, a XX. század nyolcvanas éveitől kezdve az épületnek többször változott a tulajdonosa, és gyors hanyatlásnak indult. Hosszú éveken keresztül egyre pusztult, a tetők beszakadtak, néhány fal is ledőlt, úgy tűnt, az épület enyészeté lesz. „A fürdőházból mára csak a bejárati hall és a medencés rész maradt meg. Az oldalsó szárnyakat, ahol a lakások voltak, lebontották. Az épület egy részét konzerválták, a fogadóterem fölötti kupolás tetőt – mivel az nemzeti kulturális emlék – felújították” – mondja Semančík.
Az épület tulajdonosa a Mores Estate nevű társaság. Korábban érvényes építési engedélyt adtak ki a fürdő berendezéseinek felújítására, és szálloda hozzáépítésére, a felújítás azonban nem kezdődött meg. „Újabb tulajdonosváltás történt, és nem lehet tudni, hogy az új tulajdonosnak is ugyanazok-e a szándékai az épülettel, mint a korábbinak voltak” – mondja Šípková.
Kommentáld!