Az előttünk álló, nyár eleji időszakban a korábbi évekhez hasonlóan tátrai túráink tervezése, kivitelezése során fokozottan figyelni kell a napközben kialakuló viharokra. Elevenítsük most fel azokat a legfontosabb ismereteket, melyek szükségesek annak érdekében, hogy hirtelen ránk törő vihar esetén tisztában legyünk a követendő viselkedéssel.
Olyan napokon, amelyekre a meteorológiai előrejelzések egyértelműen viharokat jósolnak, a legjobb, ha nem indulunk magashegyi túrára. A hegyekben azonban az időjárás pillanatok alatt megváltozhat, így nem biztos, hogy a közeledő vihar előtt időben biztonságos helyre tudunk jutni. A túra tervezése során ügyeljünk arra, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a kockázatot, ha minden előkészítés ellenére lecsap ránk a vihar a magashegyi terepen.
A nyári hónapokban a Tátrában a konvektív viharok a jellemzőek, melynek során a forró levegő feláramlásának következtében keletkezik a csapadék. Az ilyen viharoknak a déli és a délutáni órákban a legnagyobb a veszélye, ezért ajánlott a túrát a lehető legkorábbi időpontban megkezdeni. Ha így teszünk, a kora délutáni órákban már lefelé, a menedékházak vagy a völgyek felé tartva érhet el bennünket a vihar.
Rendkívül fontos a tervezett túra előtt előzetesen tájékozódni a hegyekben várható időjárásról. Így felmérhetjük egyrészt azt, hogy mennyire valószínű viharok kialakulása egy adott területen, és azt is, hogy erre kb., mikor lehet számítani. Ehhez az információhoz, valamint saját felkészültségünkhöz, tempónkhoz alkalmazkodva tervezzük meg a túra útvonalát. A túra során, amennyiben a terepen is rendelkezünk internet hozzáféréssel, folyamatosan figyelemmel tudjuk kísérni a speciális radaros előrejelzéseket, melyek nagy pontossággal jelzik, hogy egy adott területen várható-e eső vagy vihar. Ezen kívül folyamatosan figyeljük az időjárási eseményeket, pl. a szél sebességének vagy a felhőzet változását. Ha pl. erősödik a szél, és abból az irányból, ahonnan fúj, zivatarfelhők (comulonimbus) jelennek meg az égen, fel kell készülni a közeledő viharra.
Hogyan állapítható meg, hogy milyen messze vagyunk a vihartól? A legegyszerűbb módszer, ha figyeljük a villámlás és a dörgés között eltelt időt. A hang 332 m/sec sebességgel terjed a levegőben, ezért ha a villámlás és a dörgés közötti időkülönbség 3 másodperc, akkor a vihar kb. 1 km-re van tőlünk. A mennydörgés hangja már egyértelmű jelzés kell, hogy legyen, hogy ideje visszatérnünk a völgybe. Még mindig jobb sajnálattal lemondani a túra további részéről, mintsem nem kapni újabb esélyt annak befejezésére.
Mit tegyünk, ha minden előkészület ellenére túra közben elkap minket a vihar?
A visszafordulásról hozott gyors döntés ellenére is előfordulhat, hogy a vihar veszélyes terepen talál minket. Ilyen esetben a legjobb felfüggeszteni az ereszkedést, és megkeresni a lehető legbiztonságosabb menedéket. Íme néhány szabály a lengyel Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) ajánlásával:
1. Kerüljük a kitett helyeket, csúcsokat, gerinceket, szabadon álló sziklákat, magányos fákat.
2. Távolodjunk el a vízfolyásoktól (pl. a vízzel telt vályúktól), a fémből készült mesterséges segédeszközöktől (láncok, létrák), melyek kiváló elektromos vezetőnek számítanak.
3. Ha sziklák között haladunk, ne támaszkodjunk rájuk, ezektől tartsunk legalább 1 méter távolságot.
4. Összezárt lábakkal üljünk vagy guggoljunk le, ha lehetséges (pl. a hátizsákra ülve) izoláljuk magunkat a földtől.
5. Ha többen vagyunk együtt, semmi estre sem fogjuk meg egymás kezét, inkább távolodjunk elegymástól, és tartsunk olyan távolságot, hogy egy esetleges villámcsapás a lehető legkevesebb személynek okozzon sérülést.
Amennyiben megfelelő menedéket találunk, azt javasoljuk, hogy azt csak az utolsó dörgést követő 30 perc után hagyjuk el.
Hogyan segíthetünk a villámcsapást szenvedett társunkon?
Előfordulhat, hogy mi magunk biztonságosan átvészeljük a vihart, de a villám belecsap egy, a közelünkben tartózkodó személybe. Ilyen esetben alapvető kötelességünk, hogy megpróbáljunk segíteni embertársainkon. Ha rendelkezünk az elsősegély nyújtási alapismeretekkel, és elég gyorsan reagálunk, meg tudjuk menteni embertársaink életét. Hogyan kell viselkedni ilyen helyzetben?
1. Ellenőrizzük, hogy a villámcsapást szenvedett személy biztonságos helyen van-e, nincs-e meredek, törmelékes, omladékos területen?
2. Győződjünk meg róla, hogy a sérült eszméleténél van-e?
3. Hívjunk segítséget, hívjuk a 112-es segélyhívót, illetve a hegyimentőket a 601 100 300 (Lengyelország), vagy a 421 18 300 (Szlovákia) telefonszámon, majd az ügyeletest a lehető legpontosabban tájékoztassuk az áldozat állapotát és a baleset helyszínét illetően.
4. Ha az áldozat lélegzik, ellenőrizzük az állapotát, védjük őt a kihűlés ellen.
5. Ha az áldozat nem lélegzik, haladéktalanul kezdjünk neki az újraélesztésnek:
a) ellenőrizzük, nincsenek-e idegen tárgyak (pl. élelmiszer maradék) az áldozat szájában? ha van, távolítsuk el azokat.
b) a szájon át történő lélegeztetés közben figyeljük az áldozat mellkasát. Ha 10 másodperc után sem vesz levegőt, lazítsunk a ruházatán, összekulcsolt kezünket helyezzük a mellkasára, és kezdjük meg a szívmasszázst. 30 mellkasi prés után az áldozat fejét hátradöntve nyissuk meg a légutakat és két alkalommal fújjunk levegőt a szájába. Ezután az előző módon folytassuk az újraélesztést addig, amíg az áldozat önállóan nem vesz levegőt, vagy ameddig meg nem érkezik az orvosi segítség.
A Tátrában minden évben több villámcsapás okozta baleset történik. Ezek közül sok elkerülhető lenne, ha az áldozatok a megfelelő időben felfüggesztenék a túrát. Ezért arra kérünk mindenkit, hogy ne becsüljük alá a vihart a hegyekben. Ne bízzunk abban, hogy „majd elmúlik”, vagy abban, hogy a villám úgyis máshol fog lecsapni. Erre nincs befolyásunk – a villám a másodperc törtrésze alatt megölhet minket vagy a társainkat. Ne feledjük, hogy a legnagyobb bátorság nem feljutni egy csúcsra, hanem képesnek lenni ismét nekivágni.
Kommentáld!