Van az a pillanat, hogy az ember eljut egy helyre és csak az jár a fejében, hogy ezt nem hiszem el. Szerencsés esetben ebbe a helyzetbe azért kerülünk, mert a hely minden várakozást felülmúl. A Francia Riviéra pedig ilyen. Olyan akár egy gondosan megtervezett terepasztal, szinte már gusztustalanul szép. Szerző: Mandaline
A strandon nem egy lábon kell állni a tömegtől, tisztaság van és csodálatosan rendben tartott a növényzet. A bársonyos homokot géppel tisztítják reggelente, a tenger olyan átlátszó, mint egy pohár csapvíz, a nap süt de nem éget, kedvesen mosolygó fagyiárusok, partot vigyázó őrök között adhatjuk át magunkat a hihetetlen élménynek. Tényleg szürreális a kép, főleg ha hazagondol az ember, de nem gondol csak lubickol a nyálcsorgató naplementében, a grillhúsok és bagettek illatfelhőjében. Ez a tökéletes nyaralás. Legalábbis nekem az volt.
Építészetileg a színek gondos összeválogatása fogott meg, a nyugodt pasztellek alkalmazása. Mediterrán stílus, de nagyon elegáns, kifinomult verzióban. De erről a következő cikkemben fogok írni, most akkor csak lustálkodás Európa egyik legszebb partján.
A tenger végtelenbe nyúló képével sosem fogok betelni, egyszerűen varázslatos.
A növényzet pedig sokszor tényleg megdöbbentő, mint ezek az ananászra emlékeztető izék.
Hát nem gyönyörű?
Sziklakert mediterrán módra, a szálloda bejárata előtt.
A leanderek úgy nőnek, mint a gaz. Nekem van egy kb. 20 éves példányom a kertben, de az egy fáradt mezei virágárus a francia tesókhoz képest. Pedig azt hittem, hogy mekkora szépség.
Ezért a bejáratért osonnom kellett magánterületre, de megérte.
Újabb aloe, ha minden igaz.
És akkor a lényeg, az Azúr-part (a Côte d'Azur):
Ideálisan csak lézengő mennyiségű emberrel.
Korán reggel a parti szálloda saját része.
Ugyanott este.
Igazán vidám éjszakai élet van ám Lavandouban, ahol voltunk, helyes kis éttermek vannak végig a parton. De zsúfoltság ilyenkor sincs. Délelőtt pedig mindenki alszik :)
Kommentáld!